A németországi Langenhagen lakói pár órára átélhették, milyen lenne a Föld méhek nélkül. Május közepén váratlanul kiürültek az egyik helyi szupermarket polcai. Hiányzott az üzletből az alma, a körte, a narancs, a cukkini, az uborka, a csokoládé, sokféle pékáru, de még a méhviaszt tartalmazó gumicukor is. Az árukészlet hatvan százaléka eltűnt. Az élelmiszerlánc azt akarta bemutatni, mi történne, ha a méhek és más beporzó rovarok kipusztulnának ezáltal velük együtt eltűnne minden olyan termék, amely az ő munkájukhoz kötődik.
A méhek egészsége az elmúlt években több nyugat-európai országban szinte nemzeti üggyé vált. Magyarországon viszont nem köztudott, hogy mekkora veszteségekkel kell évről évre szembenézniük a méhészeknek. A hazai téli méhhalandóságról még csak hivatalos statisztika vagy egy átfogó tudományos kutatás sincs. Pedig a méhek ijesztően nagy része elpusztul a tél alatt.
A veszteség méhészettől függően változik, lehet öt százalék, de száz is. Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) telefonos közvélemény-kutatás alapján próbál statisztikát felállítani a veszteségekről minden évben. Utoljára tizenöt százalékos országos átlagot mértek, és további húsz százalék veszteséget okoznak azok a méhcsaládok, amelyek annyira legyengülnek, hogy nem tudnak már egészséges termelőegységként működni, ezért össze kell vonni őket más családokkal – mondja Bross Péter, az OMME elnöke. Negyven éve, amikor a szakmát elkezdte, legfeljebb ötszázalékos téli veszteséggel számoltak, az elmúlt években viszont ez az arány megtöbbszöröződött.
Ahhoz azonban tömeges, évközbeni méhpusztulásnak kellett bekövetkezni, hogy Magyarországon is fókuszba kerüljön a méhek egészsége. Júliusban a méhész szakma tíz százaléka számolt be rejtélyes, tömeges méhpusztulásról
Az OMME becslése szerint akár ezer méhészt is érinthet a probléma. Ennek hatására az agrárminisztérium vizsgálatot indított. Váratlanul, ijesztő körülmények között hullottak el a méhek: a „megszokott”, eseti mérgezésekkel szemben haza sem tudtak térni, a napraforgótáblán hullottak el. A probléma a napraforgó virágzásával kezdődött, de a Hvg megszólaltatott olyan, Algyő környéki méhészt is, akinek repcevirágzáskor pusztultak tömegesen a méhei – a hetilapnak azt nyilatkozta, tiltott növényvédő szert is kimutatott a laborvizsgálat a tetemekben, a mérgezés forrását nem találták meg.
A méhek pusztulását az elmúlt években is nagyon nagy százalékban az atkák és az általuk terjesztett vírusok okozták. Ugyan harminc-negyven éve is jelen voltak, a rovarok mégis ellenálltak az atkáknak. Bross Péter szerint az okok összetettek, a globalizáció, a nagyüzemi mezőgazdaság, a klímaváltozás és a szakmai hibák mellett egyértelműen szerepet tulajdonít a méhkárosító mezőgazdasági vegyszereknek, amelyek gyengítik a méhek ellenállóképességét. A méhekre veszélyes szerek közül legtöbbet a neonikotinoidokkal foglalkonznak a tudományos kutatások.
A neonikotinoidok betiltásáról áprilisban európai uniós döntés született. Számos tudományos kutatás talált összefüggést a szerek és a méhek egészségromlása között.
Ha a csávázószerekkel a vetőmagot kezelik, néhány év elteltével a hatóanyagok megjelennek a növényekben, a virágporban és a nektárban, és hosszú távon károsítják a méhek egészségét. A tudományos eredményekre alapozva nemrég tiltotta be az EU végleg a három hatóanyag, a klotianidin, a tiametoxám és az imidakloprid szabadföldi alkalmazását.
A betiltott hatóanyagok gyártói, a német Bayer és a svájci székhelyű, kínai érdekeltségbe tartozó Syngenta vitatták a kutatások eredményét, a tiltást az Európai Unió Bíróságán támadták meg.
Azt, hogy milyen nagyságrendű pénzügyi érdekek fűződnek a szerek forgalmazásához, talán megmutatja a követelt kártérítés összege, ami a Syngenta esetén 367,9 millió euró volt. A gyártók végül nem jártak sikerrel, a bíróság megalapozottnak találta a tilalmat, de a történetnek még nincs vége: a két cég fellebezhet, a tagállamok pedig úgynevezett derogációs kérelemmel fordulhatnak a bizottsághoz, és kérhetnek átmeneti mentességet, vagyis azt, hogy szükséghelyzetre hivatkozással mégis engedélyt adhassanak a tiltott szerek használatára.
Az uniós tagállamok kormányain is múlik, mennyire elkötelezettek a veszélyes anyagok kivezetésével kapcsolatban. Magyarország nem járt élen a neonikotinoidok betiltása terén. A migrációval ellentétben itt arra sem érzett a kormányzat késztetést, hogy úttörő legyen az unióban, tűzön-vízen át képviselve a jövő nemzedékeinek érdekeit.
Hazánk még az áprilisi voksoláson is nemmel szavazott a tiltásra Dániával, Csehországgal és Romániával együtt. Tizenöt állam állt ki a tiltás mellett, nyolc ország tartózkodott. Ráaádásul Magyarország – nem egyedüliként – a szerek ideiglenes felfüggesztése, 2013 után is folytatta a használatukat. A három hatóanyag alkalmazását a kukoricán, a repcén és a napraforgón tiltotta meg az unió átmeneti időre. Az első két esztendőben Magyarország is tiszteletben tartotta a tilalmat, később azonban derogációs kérelmet nyújtott be: azt kérték az uniótól, hogy eltérhessünk a szabálytól, és engedélyezhessék a neonikotinoidok használatát. Az engedélyt meg is kaptuk, így Magyarországon is nagy területen folyt tovább a használatuk.
Igaz, ma már a magyar kormányzati szereplők is másképp beszélnek, mint évekkel ezelőtt.
A szerek átmeneti betiltásáról Nagy István jelenlegi földművelésügyi miniszter – egyébként méhész – 2016-ban államtitkárként még úgy vélekedett: szabályos felhasználás mellett nem okozhatnak méhpusztulást, és nincs is mivel kiváltani őket, ráadásul a helyettesítésük környezeti kárt okoz. Ezt azzal támasztotta alá, hogy megnőtt más állománykezelésre használt, valamint talajfertőtlenítő szerek forgalma. Miniszterjelöltként parlamenti meghallgatásán már örömét fejezte ki – úgy is mint méhész – hogy a repce esetében sikerült megfelelő helyettesítő szert találni a neonikotinoidok helyett. Azt is kifejtette, hogy repcevetőmag-csávázásra szeptembertől már nem adnak engedélyt.
Simon Gergely, a Greanpeace vegyianyag-szakértője szerint még csak arról sincs szó, hogy a kutatások ellentmondásosak lennének. Döntő többségük arról számol be, hogy a neonikotinoidok negatív hatással vannak a méhekre akkor is, ha szabályosan használják fel. Ha a hatóanyaggal a magot kezelik, az idővel megtalálható a kifejlett növényekben, a pollenben, a nektárban, valamint a környező vizekbe és a talajba is beszivárog.
Simon Gergely sem zárja ki, hogy a mezőgazdasági termelőknek anyagi vesztesége keletkezhet a neonikotinos-csávázószerek betiltása miatt, azonban úgy véli, ez nem jelenti, hogy ne is lenne alternatívája a szereknek: a repce esetében a Nébih már meg is nevezte a neonikotinoidokat kiváltó szert. Megoldásképpen pedig nem csupán kémiai módszerek jöhetnek szóba.
– A kukoricabogár ellen például azért van szükség neonikotinoidos csávázásra, mert nagy területen, folyamatosan termelik a kukoricát, emiatt a kukoricabogár elszaporodásának semmi nem áll az útjában. A fenntartható védekezést jelenthetné például, ha vetésforgót alkalmaznának – mondja a szakértő. A környezetvédő szakember úgy véli, a minisztériumon múlhat, hogy az ügyben Magyarország mennyire tud ellenállni az esetleges lobbinak.
Hozzászólna? Várjuk Facebook-oldalunkon.
