A földgázellátás biztonsága sem Magyarországon, sem más uniós országokban nincs veszélyben – ez volt a konklúziója annak a panelbeszélgetésnek, melyet a Budapesti Corvinus Egyetemen szervezett meg szerdán este a Közép-Európa Társaság nevű hallgatói szervezet. Arra ugyan nem sikerült választ találni, hogy ki robbantotta fel az Északi Áramlat vezetékeit, de azt megtudtuk, mi kell ahhoz, hogy ismét 3,60-ba kerüljön egy kiló kenyér.
Megfagyunk-e a télen – ezzel a leegyszerűsítő, ám mindenkit foglalkoztató kérdéssel kezdődött a panelbeszélgetés, melyen három neves előadó, Holoda Attila energetikai szakértő, volt helyettes államtitkár, Felsmann Balázs, a Corvinus Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának kutató főmunkatársa, valamint Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő vett részt. A válasz mindhármuknál ugyanaz volt: nem fogunk.
Van gáz, igaz drágán
Az előadók szerint az Európai gáztárolók töltöttsége jelenleg 46 százalékos, ami jónak tekinthető, emellett a belső termelés és az import is megfelelő ütemben zajlik. Oroszországon kívül az összes beszállító, Norvégia, Algéria és Azerbajdzsán is rekordmennyiségű gázt szállít Európába, miközben az orosz import aránya 10 százalék alá esett. Felsmann Balázs úgy gondolja, hogy nem ellátásbiztonsági, hanem árkrízisről beszélhetünk, ám ez sem csupán az Ukrajnában zajló háború következménye, hanem számos összetevője van. A földgáz ára ugyanis már fél évvel a háború kitörése előtt emelkedésnek indult. Gyanítható, hogy ez az orosz terv része volt, a Gazprom tudatosan idézhette ezt elő, ugyanis 2021 második felétől a szükségesnél lassabban töltötte fel a német gáztárolókat.
Emellett az is közrejátszott a drágulásban, hogy a pandémia után a gazdaságok a vártnál gyorsabb ütemben tértek magukhoz. A termelők nem tudtak lépést tartani a növekvő kereslettel, tavaly már Németország egy éves fogyasztásának megfelelő mennyiségű gáz hiányzott a világpiacról.
Az pódiumon (balról): Varga Dániel, a Közép-Európa Társaság alapító tagja, Sz. Bíró Zoltán történész, Oroszország-szakértő, Felsmann Balázs, a Corvinus Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának kutató főmunkatársa és Holoda Attila energetikai szakértő. (Fotó: Közép-Európa Társaság)
A termelőkapacitás terén is voltak hiányosságok. A covidos években ugyanis sokan elhalasztották a karbantartási munkákat, melyeket az elmúlt egy évben kénytelenek voltak pótolni. Ez az oka annak, hogy számos finomítót és erőművet ideiglenesen le kellett állítani. Franciaországban például az atomerőművek kapacitása esett vissza. Az idei aszályos nyár szintén felfelé hajtotta a gázkeresletet, mivel a folyók alacsony vízszintje miatt a vízi és egyes atomerőművek sem termelhettek teljes kapacitáson, így az áramellátás a szokásosnál nagyobb arányban támaszkodott a földgázerőművekre.
Ki robbantott a Balti-tengeren?
A beszélgetés során szó esett az Északi Áramlat gázvezetékeket ért szabotázsakciókról is. Az előadók szerint a rendelkezésre álló információk alapján nem lehet biztonsággal kijelenteni, hogy kinek a számlájára írhatók a vezetéket tönkretevő robbantások. Sz. Bíró Zoltán szerint nehezen elképzelhető, hogy az ukránok véghez tudtak volna vinni feltűnés nélkül egy olyan komplex tengeralatti akciót, mint ami a robbantások kivitelezéséhez szükséges. Oroszország már képes lehet egy ilyen támadás végrehajtására, ám a szakértő szerint nekik nem állt érdekükben, hogy megsemmisüljön az az infrastruktúra, melyre korábban 11 milliárd eurót költöttek, és amelyiket zsarolási eszközként használhattak az uniós kormányok ellen. Részükről ez irracionális döntés lett volna, jegyezte meg Sz. Bíró Zoltán, aki azonban azt is hozzátette, hogy nem ez lenne az első irracionális lépésük.
Mint elhangzott, az internetes fórumokon a szabotázsakciók népszerű magyarázata az, hogy ez az Egyesült Államok malmára hajtja a vizet, mivel így Európa több palagázt vásárol tőlük. Holoda Attila azonban megjegyezte, hogy az USA akkor sem tudna több gázt szállítani, ha akarna. Az Európai Unió már kötött velük egy 2026-tól érvényes szállítási szerződést, de az ebben szereplő gázmennyiség minimális. Felsmann Balázs szerint pedig az Egyesült Államoknak a közhiedelemmel ellentétben nem érdeke, hogy teljesen meggyengítse Oroszországot, mivel az Kínának kedvezne.
Ismerkedjen meg a termosztáttal
Az uniós kormányok és Magyarország gázdrágulásra adott válaszait elemezve az előadók elmondták, hogy a rezsicsökkentéshez hasonló lépések egyáltalán nem példa nélküliek, azonban az uniós és a magyar ársapkák között a legjelentősebb különbség az, hogy míg máshol erre ideiglenes megoldásként tekintenek, nálunk nincs meghatározva, meddig tartjuk fenn a korlátozásokat, és az sem látszik, hogy mit teszünk annak érdekében, hogy csökkentsük a kitettségünket Oroszország felé. Pedig a szakértők szerint számos lehetőségünk lenne erre: például a fogyasztás csökkentése. Mint elmondták, Magyarország gázigényét akár 15-20 százalékkal is mérsékelni lehetne, ám a rezsicsökkentés 2013-as bevezetése óta a fogyasztásunk növekszik.
Mint azt Felsmann Balázs megjegyezte, az államnak évi 2000 milliárd forinttal kell kisegítenie az MVM-et, hogy fedezzék a rezsicsökkentés okozta veszteségeket. Ezt az összeget sok más módon is visszajuttathatnák a lakossághoz: például rezsiutalvány formájában.
Holoda Attila szerint mivel elsősorban politikai termékről van szó, a rezsicsökkentés bármeddig fenntartható, ha a kormány hajlandó finanszírozni. Mint megjegyezte: ha a kormány államosítaná az ország összes pékségét, akár a 3,60-as kenyeret is visszaállíthatná. A lakosság többsége pedig valószínűleg nem gondolna bele, hogy azért rosszak az utak, szegényesek az iskolák, alulfinanszírozottak a kórházak, mert a pékségek visszatőkésítésére megy el a pénz.
A szakértő a szerint a rezsicsökkentés egyik nagy hátulütője az, hogy a lakosság nem tanult meg spórolni. Egy néhány éve végzett felmérés szerint az embereknek mindössze a negyede állította lejjebb a lakásának hőmérsékletét, amikor elment otthonról. Ma már ez másképp van. És mivel csökkentenünk kell a fogyasztásunkat, ez nem is baj.
