Egyre-másra érkeznek a nyugdíjasokat célzó intézkedések, elképzelések. Egy korábbi Kormányinfón jelentette be Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter, hogy a kormány döntése értelmében a januári öt százalékos emelést követően júliusban újabb emelésre számíthatnak a szépkorúak. A magyarázat szerint a kormány becslését jelentősen meghaladta az infláció tényleges mértéke.
A jogszabály szerint ugyanis a költségvetési törvényben rögzített várható infláció mértékével kell minden évben emelni a nyugdíjakat. Ezt – ahogy szinte minden évben – idén is alátervezte a kormány, hiszen öt százalékban határozta meg a pénzromlás várható értékét, és ezért ugyanennyivel nőtt az év elején a nyugdíj összege. Vagyis már a 7,9 százalékos januári inflációs adatból világos volt, hogy a nyugdíjasok már az év első napjától hiteleztek a kormánynak. Ennek mértéke a következő hónapokban tovább nőtt, hiszen februárban 8,3, márciusban pedig 15 éves csúcsot döntve 8,5 százalékos értéket mért a KSH.
Miután a kormány várakozása szerint idén 8,9 százalékos infláció várható – igaz, áprilisban már 9,5 százalékos volt az áremelkedés üteme –, az április végi bejelentés értelmében a januári öt százalékot 8,9 százalékig egészíti ki a kormány. Az első félévben járó teljes összeget egyszerre kapják meg a nyugdíjasok július elején, illetve attól a hónaptól már az emelt összeget kapja minden időskorú. Az elemzők többsége ugyanakkor magasabb inflációt vár, így jó eséllyel novemberben további nyugdíjemelés várható.
De nem ez volt az egyetlen, nyugdíjasokat érintő bejelentés a napokban. Bencsik János független országgyűlési képviselő május elején juttatta el az MTI-hez a szülői nyugdíjjal kapcsolatos elképzelését. A politikus a felnevelt gyermekek számát és iskolai végzettségét figyelembe vevő szülői nyugdíj bevezetését kezdeményezi az újonnan alakuló parlamentben. Az elképzelés a Vona Gábor egykori Jobbik elnök által fémjelzett Második Reformkor Alapítvány javaslata alapján készült, és célja az „elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb társadalmi igazságtalanságát orvosolná, megelőzve a nyugdíjrendszer összeomlását is”.
A javaslat az 1970. január 1. után születettekre vonatkozna, és lényege, hogy a nyugdíjak legfeljebb 95 százalékát folyósítanák a hagyományos elv (szolgálati időn és átlagkereseten alapuló számítás) szerint, legalább 5 százalékát pedig szülői nyugdíj formájában. Utóbbi összeget az határozná meg, hogy az adott nyugdíjas hány gyermeket nevelt fel, és milyen legmagasabb iskolai végzettséget adott a kezükbe.
Vagyis életbelépése legkorábban 2035-ben lenne várható, azaz a jelenlegi nyugdíjrendszerre egyáltalán nem lenne hatása. És akkor arról még nem beszéltünk, hogy addigra jó eséllyel a nyugdíjkorhatár további emelése is valósággá válhat. De a javaslattal nem csak ez a gond.
– Nem ördögtől való a nyugdíj mértékének meghatározásába bevonni a felnevelt gyermekek számát, azonban a Bencsik János által felvázolt elképzelésnek nem sok értelmét látom. Nem nagyon segítene a jelenlegi nyugdíjrendszer problémáján, amennyiben a nyugdíj összegének öt százalékát függővé tennénk a felnevelt gyermekek számától – mondta megkeresésünkre Farkas András, a Nyugdíjguru.hu alapítója.
A nyugdíjszakértő szerint nem is ez a legnagyobb gond az elképzeléssel, hiszen az öt százalékot akár ötven százalékra is lehetne növelni, és akkor a változtatásnak már jelentősebb hatása lenne az ellátás összegére. Sokkal nagyobb problémának látja, hogy alapjaiban kellene átalakítani a jelenlegi felosztó-kirovó rendszert a gyermekszám figyelembevételéhez. A képviselő által felvázolt öszvér rendszer ugyanis nem igazán működne.
A nyugdíjrendszer átalakítása ugyanakkor elodázhatatlan, hiszen amíg a nyugdíjak összege évről évre jobban leszakad a béremelkedéstől – hiszen a jelenlegi rendszerben a nyugdíjemelés mértéke független a bérek alakulásától –, addig egyre nagyobb lesz a feszültség az aktívak és a nyugdíjasok között. Az idő előrehaladtával ugyanis egyre jobban leszakad a nyugdíjasok életszínvonala az aktív dolgozókétól.
Az emelés svájci típusú, vegyes indexálásra épülő átalakítása – amely az infláció alakulása mellett figyelembe veszi a bérek emelkedését is a nyugdíjemelésnél – tehát szükséges, de nem elégséges. A szakértő szerint a nyugdíjmegállapítás éve szerinti valorizációs korrekciót és a nyugdíj összegétől függő sávos korrekciót is be kell építeni az emelés majdani új eljárásrendjébe. (A valorizációs szorzó a jelen értékre hozza fel a korábbi évek béreit, amely alapján a nyugdíjat számolják. A sávos korrekció lényege pedig, hogy az alacsonyabb nyugdíjban részesülők ellátását nagyobb százalékos mértékben emeljék, mint a magasabb nyugdíjban részesülőkét, hogy ne nőjön az előbbiek leszakadása. – a szerk.)
