Valószínűleg belpolitikai célja lehetett Orbán Viktornak az Oroszország elleni hatodik szankciós csomag ellen hosszú ideig fenntartott vétófenyegetéssel. Megmutatta szavazóinak és a világnak, hogy kíméletlenül harcol az országért, a szavazókért, a rezsicsökkentésért. Ahogy megüzente: megvédtük a rezsicsökkentést, elhárítottuk az unió „hajmeresztő” ötletét, a magyar családok nyugodtan aludhatnak.
A május 31-ére virradólag megszületett egyezség ugyanis szinte teljesen megegyezik azzal, amit a hírek szerint május 6-án, két nappal a tervezett szankciós csomag bejelentését követően ajánlottak a két leghangosabb kritikus tagállamnak, Magyarországnak és Szlovákiának. Annak a két államnak, amely leginkább kiszolgáltatott az orosz olajnak, mert időben nem diverzifikálta energiahordozó-, és ezen belül kőolaj beszerzését, pedig ennek szükségességéről korábban több alkalommal is beszélt Orbán Viktor. Az eredeti javaslat és a végső változat között mindössze annyi a különbség, hogy az utóbbiban konkrétan meg nem határozott ideig fogadhatnak az érintett tagállamok orosz olajat – a részletekről később születik majd döntés –, a három héttel ezelőtti mentesség pedig 2025-ig szólt volna. Annyit azonban kétségtelenül sikerült pluszban elérni, hogy amennyiben a Barátság kőolajvezetéken bármely okból nem jön olaj, akkor Magyarország tengeren keresztül is beszerezhesse az olcsóbb orosz olajat. Vagyis a magyar kormányfő gyakorlatilag három hét vitát és fenyegetőzést követően szinte a kiindulópontra lépett vissza.
Ez alatt az idő alatt sokféle feltétel elhangzott a magyar oldalról. Az alapkövetelés az volt, hogy a vezetéken érkező olajra egyáltalán ne vonatkozzon az olajszankció, csak a tartályhajókon érkező szállítmányokra. Ha ez nem megy, akkor viszont az unió fizesse ki az átállás teljes költségét. Ennek nagyságáról egy ideig csak ködös utalások hangzottak el, majd Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egy sajtótájékoztatón 15-18 milliárd eurót (jelenlegi árfolyamon 5900-7000 milliárd forint) emlegetett. Ez már csak azért is meglepő, mert Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója a társaság áprilisi éves közgyűlése előtt arról beszélt, hogy becslésük szerint totális olajembargó esetén 500-700 millió dollárra (jelenlegi árfolyamon 182-255 milliárd forint) és 2-4 évre lenne szükség, hogy finomítói kapacitásuk teljes egészében képes legyen más forrásból származó alapanyag feldolgozására.
Ha azonban kicsit távolabbról tekintünk az ügyre, illetve az unió és Magyarország között évek óta folyó vitákra, mindjárt könnyebb megmagyarázni az átállás fejében követelt irreálisan magas összeget. Minden bizonnyal nem véletlen, hogy az összeg gyanúsan közelíti a helyreállítási alapból (RRF) várt 5800 milliárd forintos uniós támogatás összegét. Arról a helyreállítási alapról van szó, amelyet egyelőre el sem fogadott az Európai Bizottság, mert a magyar kormány nem hajlandó a korrupció visszaszorításával kapcsolatos elvárásokat teljesíteni, így egyelőre kilátásban sincs, hogy akár egy fillért is kapjunk belőle.
Egy ideig titkolta ezt az összefüggést a magyar kormány, akkor azonban Orbán előjött a farbával, amikor az orosz energiahordozókról való leszakadást részletező REPowerEU tervet nyilvánosságra hozták, és abban az szerepelt, hogy a leválás költségeit az RRF forrásaiból fogják finanszírozni. Miután jelen állás szerint Magyarország az említett okokból egyelőre nem juthat ezekhez a forrásokhoz, a magyar kormányfő levélben közölte Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével, hogy felesleges napirendre venni az olajszankció ügyét, mert hazánk vétózni fog, hiszen nem jut a leválás finanszírozására szánt RRF támogatáshoz. Ezt követően került sor az uniós csúcsra, hol végül a fent ismertetett eredmény született, amelyet Orbán Viktor egyértelmű sikerként jelentett be.
Érdemes azonban megnézni, hogy valóban olyan hatalmas-e ez a sikert, mint ahogy a magyar miniszterelnök beállítja:
– Végigolvastam a megállapodás nyilvánosságra hozott változatát, és azt látom, hogy Orbán Viktor akár csapdába is sétálhatott a megállapodás aláírásával. A szövegben ugyanis az szerepel, hogy Magyarország határozatlan idejű felmentést kapott a vezetéken érkező orosz kőolaj felhasználására. Az orosz olajról való teljes leválás részleteiről pedig később egyeznek meg. A dokumentumban az is szerepel, hogy a leválás költségeinek finanszírozására nem jár plusz pénz Magyarországnak – fejtegette a Magyar Hangnak Róna Péter.
Az Oxfordi Egyetem oktatója azt is kiemelte, hogy néhány tagállam – élükön Olaszországgal – határozottan felháborodott, hogy a vezetékes olajat használó országok indokolatlan versenyelőnyhöz jutnak az olcsóbb orosz olaj felhasználásával. (Igaz, a megállapodás értelmében az érintett országok határaikon kívül nem értékesíthetnek az olcsó orosz olajból finomított termékeket). Ezért információi szerint Mario Draghi olasz miniszterelnök bejelentette, a júniusi EU-csúcson javaslatot tesz majd arra, hogy az Oroszországból érkező olajra vámot vessenek ki, amely kompenzálja a jogosulatlan versenyelőnyt.
– Amennyiben ezt elfogadja a tagországok többsége – és ehhez elegendő lesz a kétharmados többség is, hiszen vámügyekben ennyi is elég –, úgy Orbán Viktor, és sajnos Magyarország két szék közt a pad alá eshet. Hiszen hozzájuthat ugyan az orosz olajhoz még egy ideig, ez azonban nem lesz olcsóbb mint a Brent olaj, miközben egyetlen fillért nem kapunk a Mol finomítóinak átállításához – foglalta össze Róna Péter.
