Orbán Viktor próbálja átkeretezni év elején tett meggondolatlan ígéretét. Januári Facebook-videójában azt mondta, hogy „2025: itt a repülőrajt. Nem ígérgetünk, hanem dolgozunk és teljesítünk”. Később arról beszélt, hogy „2025 egy fantasztikus év lesz. Egy nagy lendületet adunk a magyar gazdaságnak. Lesz nagy csodálkozás, amikor az első negyedéves gazdasági számok majd kijönnek”.
Lett is, hiszen a gazdaság kitörése helyett jött a hideg zuhany, 0,4 százalékos visszaesés az első negyedévben. Május elején szokásos péntek reggeli rádiós megszólalásainak egyikében ezt a német és osztrák gazdaság gyenge teljesítményére, illetve Brüsszelre mutogatva magyarázta, amely szerinte 20 milliárd eurót vett el hazánktól, hogy Ukrajnának adja. Május 30-án a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara küldöttgyűlésén viszont azt mondta: „Nem magyarázkodunk, nem panaszkodunk, nem mutogatunk másra, nem sopánkodunk se a háború, se a szankciók miatt.” A június végi uniós csúcson pedig, amikor szembesítették a repülőrajttal kapcsolatos ígéretével, azzal magyarázta a sikertelenséget, hogy „hosszú a kifutópálya, 10 millióan vagyunk a gépen, kis türelmet, menni fog”.
A kormányfő az Economix podcastjában a következőkkel igyekezett bizonyítani a tévedhetetlenségéről szóló mítoszokat. „A július elsejével megindított programjaink áttörést hoznak a gazdaságban, és valódi repülőrajtot jelentenek.” Majd nevesítette, hogy mire is gondol. Szerinte repülőrajt a családi adókedvezmény ötvenszázalékos emelése, a háromgyermekes anyák, valamint a csed meg a gyed adómentessége, a háromszázalékos lakáshitel és a háromszázalékos vállalkozói hitel. Majd magyarázkodásba kezdett, hogy „ha valamit elkalibráltam, akkor az nem maga a helyzet meg nem az intézkedések, hanem az időpont”. Azaz január helyett július a gazdasági kitörés dátuma. Majd bizonyításként hozzáteszi, ezek a programok – függetlenül a makrogazdasági számok kedvezőtlen mivoltától – áttörést jelentenek.
De hogy ő maga sem gondolta komolyan a híveknek ígért repülőrajtot, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy már tavaly tisztában volt azzal, esély sincs arra. A brüsszeli kérésre újraírt, és tavaly december 20-án az Európai Bizottság által elfogadott módosított középtávú költségvetési terv szerint ugyanis az Orbán-kormány az eredetileg jelzett 3,4 százalékos gazdasági növekedéssel szemben idén már csak 1,2 százalékos GDP-bővülésre számított.
A gazdasági elemzők azonban még ezt is túlzónak találják, és többségük már az egyszázalékos növekedést is valószínűtlennek tartja. A részletek sem adnak okot különösebb derűre. A legfrissebb, augusztusi ipari adatok például azt mutatják, az ágazat teljesítménye egy év alatt 7,3 százalékkal esett, az utolsó „békeév”, 2021 adatától 8,2 százalékkal marad el. Virovácz Péter, az ING Bank vezető gazdasági szakértőjének elemzése szerint a hosszabb távú folyamatok azt mutatják, az ipar teljesítménye trendszerűen csökken, és a korábbi remény, hogy végre alacsony szinten ugyan, de stabilizálódik az ipari kibocsátás, szertefoszlott. Ráadásul a kedvezőtlen német ipari rendelési adatok sem adnak sok reményt a trend megfordulására. És miután a katasztrofális ipari adatok mellett a kiskereskedelmi forgalom is csak mérsékelten nőtt az év nyolcadik hónapjában, komoly növekedésre lenne szükség ahhoz, hogy az első félév 0,1 százalékos visszaesését követően legalább az év második felében egy százalék fölé erősödjön a gazdasági növekedés.
A bajt a Költségvetési Tanács (KT) is érzékeli, amely múlt csütörtökön megjelent elemzésében közölte, a korábban jelzett kockázatok bekövetkeztek. Vagyis a választási osztogatás miatt jelentősen magasabb lesz a költségvetési hiány, mint a törvényben rögzített érték, miközben a gazdaság növekedése várhatóan az egy százalékot sem éri majd el. A baj nagyságát jelzi, hogy a Fidesz szája íze szerint összeállított KT (Horváth Gábor, Varga Mihály, Windisch László) idén már második alkalommal fogalmazott meg szokatlanul erős kritikát. És még hol van az év vége.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/42. számában jelent meg október 17-én.
