A miniszterelnök a Kossuth rádióban elhangzott szokásos péntek reggeli szózatában egyebek mellett már sokadszor fejtegette, hogy a blokkosodásból ki kell maradnia Magyarországnak, semleges gazdaságpolitikát kell folytatni. Érvelése szerint a felemelkedőben lévő keleti, valamint a hanyatló nyugati partnerekkel folytatott gazdasági kapcsolatok így a leggyümölcsözőbbek az ország számára.
Ha végignézzük a modern gazdaság történetét, nyomát sem találjuk a gazdasági semlegességnek, ilyen ugyanis nem létezik. A kormányfő fejtegetése sokkal inkább úgy fogható fel, hogy most találta meg a kiutat az utóbbi évek sikertelen magyar gazdaságpolitikájából, vagyis a gyenge bizonyítvány miatti magyarázkodásról van szó.
Kicsik vagyunk ahhoz, hogy önállóak legyünk
– A miniszterelnök pénteki beszédében immár sokadszor emlegette a 3-5 százalékos növekedési célt, de az adatok ezt nem nagyon igazolják. Tavaly recesszióban volt a magyar gazdaság, és Orbán Viktor korábbi vágyai ellenére idén is legfeljebb 1,5-1,8 százalékos bővülésre lehet számítani, ahogy a jegybanki előrejelzésben is szerepel – mondta lapunknak Bod Péter Ákos közgazdászprofesszor. Hozzátette, nem is nagyon látni okot, ami miatt nagyobb lehetne a növekedés, hiszen a magyar gazdaság, a magyar ipar középpontjában az autóipar és a kapcsolódó ágazatok vannak, azok pedig éppen komoly gondokkal küszködnek. Az európai értékláncba szorosan és igen erőteljesen beépült kis gazdaságként az emlegetett semleges gazdaságpolitikára egyébként sincs lehetősége hazánknak, és értelme sincs erről beszélni.
Sokkal inkább az lehet a magyarázata a semleges gazdaság retorikájának, hogy a miniszterelnök azzal akarja tompítani az ország erős nyugati beágyazottsága és a keleti nyitás közötti ellentmondást.
– A magyar gazdaság már csak mérete miatt sem lehet igazi partner a nagy keleti gazdaságoknak, például az erősen favorizált Kínának. A Magyarországon gyártott termékek önállóan nem nagyon találnak vevőre, legfeljebb akkor, ha a Távol-Keleten piacot találó nyugati termékekbe beépülnek – fejtegette az akadémikus. Bod Péter Ákos arra is felhívta a figyelmet, hogy valóban léteznek a kormányfő által emlegetett tömbök, és ezek egyre erőteljesebben ütköznek egymással. Ebben a geopolitikai helyzetben – amikor egyre nagyobb gondok mutatkoznak az unió versenyképességével is – nem nagyon engedhető meg, hogy a magyar gazdaság a „gazdasági semlegesség” szükségességére hivatkozva kikacsintson az unióból.
Zárványként működnek a magyar gazdaságban a kínai vállalatok
Virovácz Péter, az ING Bank vezető gazdasági elemzője a keleti, különösen a kínai gazdasági kapcsolatok esetében arra hívta fel a figyelmet, hogy növekedési szempontból jó ugyan, ha az országban kínai vállalatok telepednek meg, tudni kell azonban, hogy működési modelljük egészen más, mint a nyugati vállalatoknak. A nyugati cégek hozzák a technológiát, igénylik a fogadó ország munkaerejét, technológiáját, beszállítóit, a kínai vállalatok azonban nem. Teljesen zárt vállalatokként működnek. Azaz kínaiak a vállalatvezetők, döntéshozók, kínaiak a beszállítók, kínai a technológia, vagyis mintegy zárványként léteznek a gazdaságban, céljuk a kínai áruk uniós gyártása és terítése. Ennek eredménye, hogy tevékenységüknek a magyar gazdaságra nézve semmiféle olyan tovagyűrűző hatása nincs, mint a német vagy amerikai cégek esetén, amelyek legalább valamelyest húzzák maguk után a helyi gazdaságot. A hazánkban megtelepedő kínai cégek mintájára azonban esély sincs arra, hogy magyar cégek telepedjenek meg Kínában, ahogy annak is kicsi a valószínűsége, hogy számottevőbb mennyiségben magyar termékek találjanak piacot maguknak a távol-keleti országban. Vagyis a szavak szintjén tűnhet úgy, hogy a keleti nyitással diverzifikálódik a magyar külkereskedelem, ez azonban éppen a fentiek miatt megmarad a vágy kategóriájában. Ergo ezzel a „gazdaságpolitikával” nem lesz függetlenebb a magyar gazdaság, és végső soron az ország sem.
A keleti nyitás fokozza gyengeségeinket
Virovácz Péter azt is nagy hibának tartja, hogy a keleti kapcsolatok erősítésével éppen a magyar gazdaság gyengeségeit fokozzuk, ahelyett hogy igyekeznénk mérsékelni ezeket a hiányosságokat. A keletről, legnagyobb mértékben Kínából érkező befektetések éppen olyan iparágakba – autógyártás, akkumulátor-összeszerelés, -bontás – érkeznek, amelyhez szinte egyetlen termelési tényező sem áll a szükséges mennyiségben rendelkezésre Magyarországon, azaz komparatív hátránya van az országnak. Ezek az iparágak ugyanis munkaerő-, víz- és energiaigényesek. Vagyis éppen azokat a termelési tényezőket igénylik, amelyekben igen szegény hazánk. Így világos, hogy ezek a keletről érkező befektetések tovább növelik autóipari függőségünket. További gond, hogy éppen ezek az ágazatok azok, amelyek jelenleg komoly értékesítési gondokkal küszködnek, és nem tudni, mikor várható kilábalásuk. Ennek hatása a magyar gazdaság teljesítményében is világosan kimutatható. Így nem nehéz belátni, hogy a keleti nyitás erősíti az ország függőségét a globális gazdasági folyamatoktól, ahelyett, hogy segítené függetlenedését azoktól.
