A világon semmi köze nincs a 13. havi nyugdíjhoz Ukrajna esetleges uniós csatlakozásának. Az uniós szabályozás – a szociális biztonsági együttműködési rendelkezés – ugyanis abban a pillanatban életbelép, amikor Ukrajnát felveszik az EU-ba, és egyúttal hatályát veszti a ma még valóban meglévő, a Szovjetunióval kötött, 1963-ban hatályba lépett szociálpolitikai egyezmény. Utóbbi egyébként idejétmúlt megállapodás, amelynek értelmében a Magyarországon letelepedett ukrán nyugdíjas akkor kérhet magyar nyugdíjat, ha igazolni tudja, hogy az ukrán nyugdíja megszűnt. Ekkor valóban az Ukrajnában betöltött pozíciónak megfelelő magyarországi szakmai átlagkereset alapján állapítják meg a nyugdíját – mondta lapunknak Farkas András a Fidesz pártigazgatójának, Kubatov Gábornak azon kijelentésére reagálva, amely szerint veszélybe kerülne a 13. havi nyugdíj Ukrajna uniós csatlakozásával. Kubatov azzal érvelt, hogy a Szovjetunióval kötött megállapodást Ukrajna nem hajlandó felmondani, ezért kell Magyarországnak nyugdíjat adni a hazánkba települő ukránoknak.
Hirdetés
A Nyugdíjguru alapítója arra is felhívta a figyelmet, hogy a megállapodást már a Bajnai-kormány fel akarta mondani, és helyette egy olyan korszerű, nem a területi, hanem a teherviselési elven alapuló szerződést kötni, mint amilyen például Oroszország esetében is született. Ezt azonban a második Orbán-kormány félrerakta, és ezért maradt hatályban a rendelkezés.
Ukrajna csatlakozásával érvényét veszíti a hatvanéves jogszabály
– De még ha el is tekintünk attól, hogy a több mint hatvanéves egyezmény azonnal érvényét veszti Ukrajna uniós csatlakozásával, a magyar hatóságok akkor is gond nélkül elejét vehetik az Ukrajnából érkezők tömeges nyugdíjigényének. Az egykori szabályozás szerint ugyanis az egykori Szovjetunióban – a jelenleg Ukrajnában – élők közül az kaphat magyarországi nyugdíjat, aki megkapta a letelepedési engedélyt, lakcímkártyával rendelkezik és ténylegesen le is telepedett az országban. Vagyis a magyar hatóságnak egyszerűen nem szabad kiadni több letelepedési engedélyt, és már meg is oldódott a Kubatov által felvetett probléma. A nyugdíjak szabályozása pedig tagállami hatáskör, tehát ha a magyar állam úgy dönt, hogy szükség van a 13.havi nyugdíjra, akkor azt semmi nem korlátozhatja, különösen nem egy újabb ország, adott esetben Ukrajna csatlakozása a közösséghez – fejtegette Farkas András. – Egyébként jelenleg néhány ezer ukrajnai – jellemzően kárpátaljai magyar – kap ma nyugdíjat Magyarországon, számukra mintegy 15-18 milliárd forintot fizet ki a kormány, ami elenyésző a 6666 milliárd forintos teljes nyugdíjkiadáshoz képest.
Farkas András arra is felhívta a figyelmet, hogy Ukrajna esetleges uniós tagsága esetén a közösségi szabályok vonatkoznának az országra. Vagyis a pro rata temporis szabály, amelynek lényege, hogy amennyiben valaki több országban is dolgozott, mindig az adott állam szabályai alapján számolják az ott ledolgozott idő függvényében a nyugdíjat, vagyis ez esetben az ukrán és a magyar szabályok vonatkoznának a nálunk letelepedett ukrán állampolgárokra. Ez azt jelenti, hogy nálunk csak az itt ledolgozott évek alapján kaphat nyugdíjat bárki is.
Komolyabb gondok is vannak
Mindezek alapján világos, hogy semmi alapja nincs Kubatov Gábor kijelentésének, az legfeljebb a magyar kormány Ukrajna-ellenes kampányának részeként értékelendő.
Az ukránok feltételezett magyarországi nyugdíjigénylésénél sokkal komolyabb problémák vannak a magyar nyugdíjrendszerben. Például, hogy bár elkészült az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) szakértői által készített tanulmány a magyar rendszerről, még sincs szó annak átalakításáról, holott annak a kormány vállalása szerint idén márciusban kellett volna életbe lépnie. A kormány érvelése szerint a nyugdíjasok számára hátrányos változtatásokat javasoltak a szakértők, és egyébként is, jó ideig fenntartható jelenlegi formájában a magyar nyugdíjrendszer.
Meglehet, helytálló az az érv, hogy egy ideig még fenntartható a rendszer, csakhogy ha így van is, az bizonyosan kedvezőtlen a nyugdíjasok számára. Egyrészt azért, mert a magyar kormány aránytalanul keveset költ nyugdíjakra. Amíg az öregségi nyugdíjakra az uniós átlag szerint a bruttó hazai termék (GDP) 10,9 százalékát költik, addig Magyarországon ez az arány mindössze 7,5 százalék, azaz nálunk GDP-arányosan több mint 30 százalékkal kevesebbet költenek a nyugdíjasokra, mint az EU-átlag.
Vissza kellene vezetni a vegyes nyugdíjemelést
Másrészt pedig, mert a KSH legfrissebb elemzéséből kiderül, hogy folyamatos a nyugdíjasok leszakadása az aktív dolgozókhoz képest. Ez annak következménye, hogy a nyugellátások emelését 2011-ben az inflációhoz igazította a kormány, miközben a bérek dinamikusan növekedtek és nőnek azóta is. Az eredmény az, hogy a nyugdíjak évről évre egyre kevesebbet érnek a bérekhez viszonyítva. A kormány ugyan azzal érvel a legnagyobb fideszes választói csoport megtartása érdekében, hogy „megőrizzük a nyugdíjak értékét”, a járadék relatív értékvesztését azonban jól mutatja, hogy amíg 2010-ben az átlagnyugdíj az átlagkereset 65,1 százaléka volt, addig ma alig 48,5 százaléka.
A világ sok országában hasonló gondokkal küszködnek a kormányok, de születtek már olyan megoldások, amelyek ha nem szüntetik is meg a lemaradást, de legalább annak tempóját mérsékelik. Ha például visszavezetné a magyar kormány a 2010 előtt nálunk is érvényben lévő vegyes nyugdíjemelési rendszert, amelyben az infláció mellett a béremelkedést is figyelembe veszik a nyugdíjak növelésénél, akkor jelentősen lassulna a nyugdíjasok lemaradása. Hogy miért nem akarja visszavezetni a vegyes rendszert a kormány, arról Zsiday Viktor, a Citadella befektetési alap portfóliómenedzsere beszélt a Kontroll NER-en túl című podcastjában. A közgazdász elmondta, az inflációhoz kötött nyugdíjemelés nagyon jó a kormány számára, mert így csökkenteni tudja a költségvetés nyugdíjcélú kiadásait. Példaként elmondta, ha tartósan három százalékos az infláció és két százalékos a reálnövekedés, akkor hosszú távon a költségvetés bevételei nagyjából öt százalékkal nőnek. Az inflációkövető nyugdíjemelés mellett a nyugdíjkiadások azonban csak évi három százalékkal nőnek.
