Nem vagyunk felhőtlenül boldogok. De támogathatónak érezzük a megállapodást, ezért is írtuk alá – nyilatkozta a Magyar Hangnak Zlati Róbert, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke arról, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának (VKF) csütörtöki ülésén a feleknek sikerült megállapodniuk a 2023-as minimálbér és a garantált bérminimum összegéről. Vagyis arról, mennyivel emelkednek a legalacsonyabb bérek Magyarországon. Mint arról mi is beszámoltunk, a minimálbér jövőre 16 százalékkal emelkedik és bruttó 232 ezer forint lesz, a garantált bérminimum pedig14 százalékkal, bruttó 296 400 forintra nő.
– Úgy tudjuk, valójában 26 százalékot szerettek volna elérni.
– Ez így nem teljesen igaz. Készítettünk egy olyan anyagot, amelyből az látszott, hogy a legalacsonyabban keresők körében 26 százalékos minimálbéremelés lenne szükséges ahhoz, hogy a költéseik ne emelkedjenek tovább. Ebben már így is 50 százalék fölött van a rezsiköltségek és az élelmiszerek aránya. Ez egy szembesítés volt a társadalom és a tárgyalópartnerek felé, igazából úgy ültünk a tárgyalóasztalhoz, hogy legalább 20 százalékot szerettünk volna elérni.
– Nem sikerült.
– Igen. Az alternatíva az volt, hogy nem írjuk alá a megállapodást, de akkor a szakszervezeti partnerek sem tették volna meg, ez pedig azt jelentette volna, hogy nem lesz jövő évre minimálbéremelés.
– Tehát az volt a tétje akkor az egésznek, hogyha nem írják alá, akkor egyáltalán nem is lesz béremelés?
– Igen. Felelősségünk van abban, hogy legyen jövő évre minimálbér, ezért értékeltük a helyzetet, és úgy döntöttünk, hogy aláírjuk. A megállapodásnak van egy nagyon komoly tartalmi eleme, ez pedig a négyes pont. Ha a prognosztizált infláció magasabb lesz a jelenleg jósoltnál, a tizenöt-tizennyolc százaléknál, akkor értékeljük a helyzetet és visszaülünk a tárgyalóasztalhoz.
– Egy ilyen tárgyalást hogyan képzeljünk el? Kormányoldalról jönnek egy fix számmal, önök pedig próbálgatják, hogy nem lehetne-e feljebb tornászni?
– Nem egészen. Nekem ez volt az első ilyen tárgyalásom. Ezt most csak azért vetem közbe, mert azt, hogy korábban mi volt, azt pontosan nem tudom, de egyébként nem a kormányoldal jön számokkal. Legalábbis most nem. A 20 százalékkal a kormány jött tavaly. Orbán Viktor személyesen, az idei évre vonatkozóan. Most nem erről volt szó, a kormányfő néhány hete közölte, hogy ők nem tudnak segíteni a megállapodás érdekében. A munkáltatói oldal állt elő azzal, hogy ők 15 százalékot tudnak elképzelni, akkor, ha a kormányzati oldal ehhez hozzájárul három százalékos járulékcsökkentéssel.
– De ez utóbbi nem történt meg.
– Ez nem történt meg. Sőt, a munkáltatók visszaléptek a tizenöt százalékból is, tizenkettőt ígérve. Ebből lett végül tizenhat. Ez a tizenhat százalék nem ajándék, ezért meg kellett küzdeni. Egyébként az a probléma, hogy átlagszámokról beszélünk mindig. Meg prognózisról. Az idei évre mindenki azzal szembesült, hogy a jelenlegi infláció huszonkét százalék fölötti. De az átlagos infláció az egész évet tekintve csak tizenöt százalék körül lesz. És a jövő évbe úgy megyünk át, még Nagy Márton miniszter is azt mondta, hogy decemberben lehet huszonöt százalékos infláció is, sőt, januárban akár huszonhét is. Úgy megyünk tehát 2023-ba, hogy lehet az elején huszonhét százalékos infláció is, de az éves átlagos áremelkedési ütem a prognózis szerint tizenöt-tizennyolc százalékos lesz. Mert a második félévre remélhetőleg csökken az infláció mértéke. Így nekünk ezzel kellett megküzdeni a tárgyalóasztalnál: mondhatjuk, hogy az alacsony keresetűek érdekében a minimálbért 26 százalékkal kellene emelni, csak sajnos ott vannak az átlagszámok.
– Ön azt nyilatkozta a tárgyalások után, hogy elmentek a falig.
– Hát igen, nem tudtunk tovább menni, illetve ennél alacsonyabb emelést már tényleg nem tudtunk volna aláírni. Ilyen értelemben igaz, hogy elmentünk a falig. A munkáltatói oldal azt mondja, hogy elment a falig felfelé, mi meg elmentünk a falig lefelé. Már csak abban bízhatunk, hogy az infláció kedvezőbben alakul. Nagyon örülnék, ha nem lenne szükség félévkor újabb tárgyalásokra.
