Március 29. mérföldkő lehet. A történelmet egy alabamai gigaraktár mélyén 5800 munkás írhatja. Nagyjából ilyen szalagcímekkel vezetik fel a munkajogi szempontból valóban izgalmas kérdést: vajon megalakulhat-e az első szakszervezet a világ egyik legnagyobb mamutvállalatánál, az online kereskedelmi óriás Amazonnál. Az alabamai Bessemer városkájában tavaly márciusban átadott, 16 focipályányi méretű raktár dolgozói március 29-ig szavazhatnak arról, hogy szeretnének-e csatlakozni a Kiskereskedelmi, Nagykereskedelmi és Áruházi Dolgozók Szakszervezete (RWDSU) nevű érdekvédelmi csoporthoz.
Szakértők szerint a tét nem kicsi, egy esetleges siker bátorítást adhat több, nemcsak az Amazonhoz tartozó munkaközösségnek, hogy szakszervezetekbe tömörüljön. Hogy mennyire forró a téma azt jól mutatja, se szeri, se száma az erről szóló riportoknak. A Time, a Vocie of America, a Vice, a The New York Times, de még a brit The Guardian is hosszú cikkekben taglalják az ügyet. A beszámolók szerint az Amazon nagyjából mindent megtesz annak érdekében, hogy még véletlenül se alakulhasson érdekvédelmi szervezet a 800 raktárában félmillió embert – összesen pedig 800 ezer munkavállalót – alkalmazó vállalaton belül.
Sokan elégedetlenek azzal, hogy kezelik a munkavállalókat a járvány idején, miközben épp emiatt egyre nagyobb a teher rajtuk. A pandémia közepén, tavaly júniusban a veszélyességi pótléknak szánt óránkénti plusz 2 dollárt is visszavonták. A cég azt hangoztatja, 11,5 milliárdot költött védelmi intézkedésekre, ebből közel egymilliárdot a dolgozók védőeszközeire. Az adatok közben azt mutatják, csak tavaly szeptember óta az online kereskedelmi óriás 20 ezer munkavállalója lett koronavírusos. Az alabamai raktárban és a beszállítók között december végén és idén január elején, két hét alatt 7575 emberből 218-nak lett pozitív a koronavírus-tesztje.
Még inkább ráirányítja a figyelmet az eseményekre az a tény, hogy az alabamai raktár dolgozóinak 85 százaléka afro-amerikai.
– Úgy kezelnek, mintha számok lennénk, egyszerűen senkik vagyunk a szemükben. Majdnem egy éve itt dolgozom, mindent beleadok, de azóta senki, egy felettes se kérdezte meg, mik a céljaim a cégen belül. Nem törődnek velünk – állítja a szakszervezetbe tömörülés egyik kezdeményezője. Dale Richardson elmondása szerint azért kezdett bele a szervezkedésbe, mert mind az előrelépési lehetőség, mind a munkabiztonság lehetne sokkal jobb és sokrétűbb. Ehelyett az embereket minden különösebb ok nélkül elengedik, stopperrel mérik a pihenőidőt, és pszichés eszközökkel próbálnak nyomást gyakorolni az emberekre, nehogy a szakszervezet mellett tegyék le a voksukat.
A nyomás nem véletlen, hiszen öt éve egyszer már sikerrel jártak: hasonló módszerekkel egy delaware-i raktárban két év alatt szépen felszalámizták a karbantartók szakszervezet alapítására indított kezdeményezését.
– Az alabamai kötelező minimum dupláját, 15 dollár 30 centet fizetünk óránként. Dolgozóinknak első pillanattól teljes körű orvosi, szemészeti és fogorvosi ellátást biztosítunk, és a nyugdíj-előtakarékosság 50 százalékát is álljuk – írja közleményében az Amazon, amely szerint ezzel nem tud versenyezni egy szakszervezet sem. Közben a cég naponta több szakszervezet-ellenes üzenettel bombázza a dolgozókat, a mosdókba is ilyen tartalmú szórólapokat ragasztottak ki, és a vezetőknek kiadták, a kötelező eligazításokon becsméreljék az érdekvédelmi szervezeteket.
Az üzengetésbe Joe Biden is beszállt. Egy Twitter-videójában az elnök – az Amazon nevének kiejtése nélkül – arról beszélt, hogy az „alabamai munkásoknak” joga, hogy hallassák a hangjukat. „Nem alkalmazhatnak megfélemlítést, kényszert, fenyegetést, vagy szakszervezet-ellenes propagandát. Minden munkavállalónak szabadon és tisztességesen kell tudnia választania a szakszervezetbe való belépéshez. Ezt a törvény garantálja számukra” – jelentette ki az elnök.
Amerika egyébként sose volt híres a szakszervezeti aktivitásról, főleg az nehéz- és az autóiparban dolgozók tömörültek. A csúcsnak az 1940-50-es évek számítottak, akkor a munkavállalók 33-35 százaléka volt szakszervezeti tag. Ma ez az arány 11-12 százalék körül mozog, miután az iparból mindenki a szolgáltató szektor felé mozgott el. Az amerikai statisztikai hivatal adatai szerint a magánszektorban dolgozók 6,2 százaléka volt szakszervezeti tag 2019-ben; míg 1983-ban ugyanez a szám még 20 százalék volt.
Az Amazon praktikái ugyanakkor nem egyediek az Egyesült Államokban. A Cornell Egyetem felmérése szerint az amerikai munkavállalók 89 százalékának kellett már kötelezően részt vennie szakszervezet-ellenes eligazításon. A dolgozók 47 százalékukat fizetés és juttatásmegvonással, míg 34 százalékukat pedig kirúgással is megfenyegették, amennyiben belépnének egy szakszervezetbe. Külön probléma, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint a munkáltató szankció nélkül kirúghatja azt a dolgozóját, aki szimpatizál a szakszervezetekkel.
A technológiai szektorban se nagyon hallani arról, hogy a nagy cégeknél érdekvédelmi szervezetbe tömörülnének a munkavállalók. Pedig igény lenne rá. Jól bizonyítja mindezt a Google leányvállalata, az Alphabet, ahol idén januárban több mint kétszáz amerikai és kanadai dolgozó részvételével szakszervezet alakult a Szilícium-völgyben. Erre eddig csak a 140 főt foglalkoztató start-upnál, a Kickstarternél volt példa. A Business Insider beszámolója szerint az alkalmazottak több évig hadakoztak a vezetőséggel, hogy létrehozzák szervezetüket, amely többek között nagyobb munkahelyi átláthatóságért küzd.
A Wired is hasonló kezdeményezésről számolt be Nagy-Britanniából még tavaly év végén. A techiparban dolgozók ott is megpróbálkoznak szakszervezetbe tömörülni. Mert szerintük is tarthatatlan az, amit a szektorban zajlik, azaz: „ha valaki egy ilyen cégnél dolgozik, és problémája van, nem ért egyet a vállalat irányvonalával, vagy vitába keveredik a munkáltatóval, az egyetlen lehetősége az, hogy elhagyja a céget.”