Az elemzői várakozásoknak megfelelően nem nyúlt az alapkamathoz a Magyar Nemzeti Bank (MNB) új összetételű Monetáris Tanácsa. A Tanács ülését követően Varga Mihály jegybankelnök a döntést magyarázva megerősítette – amit korábban már jelzett –, hogy a jegybanki politika középpontjában az árstabilitás áll. Miután a vártnál magasabban alakult az év első két hónapjában az infláció, szigorú monetáris politika indokolt, azaz nem nagyon várható az alapkamat csökkentése.
Mindennek fényében nem meglepő, hogy az MNB rontott a magyar gazdaság kilátásain. Az új adatsor szerint idén a növekedés várhatóan 1,9–2,9 százalékos sávban alakul, 2026-ban 3,7–4,7 százalék között, 2027-ben pedig 2,8–3,8 százalék között mozoghat. Az infláció is csak lassan mérséklődik, hiszen az előrejelzés szerint idén 4,5–5,1 százalék között várható, jövőre 2,9–3,9 százalék között, és csak 2027-ben csökkenhet vissza a kívánatos, 2,5–3,5 százalékos sávba.
Ezzel beigazolódni látszik az, amit Varga Mihály március elején, hivatalba lépésekor ígért, bármennyire is segítené a gazdaság felpörgetését az alapkamat csökkentése, az MNB új vezetője ragaszkodik a klasszikus jegybanki szerephez, amelynek középpontjában az infláció kordában tartása áll.
Annál is inkább fontos az ortodox jegybanki döntés, mert a pénzromlás mértéke az év első két hónapjában a vártnál jelentősen magasabb volt, és a jelek szerint márciusban sem javul jelentősen a helyzet. Az Európában ismét éllovas magyarországi infláció a nyersanyagárak emelkedésének, az inflációs várakozások erősödésének, a piaci folyamatokba való kormányzati beavatkozásoknak együttesen köszönhető. És bár a kormányzat az árrésplafon bevezetésétől az árak csökkenését reméli, az legfeljebb a kiválasztott termékek esetében igaz. A korábban alkalmazott ársapkák példája azt mutatja, a kereskedők a kényszerű árcsökkentést a többi terméken túlkompenzálhatják, ami újabb lökést adhat az inflációnak.
Az év hátralévő részében egyéb tényezők is komoly bizonytalanságot jelentenek. A Donald Trump hatalomra kerülésével élesedő geopolitikai változások, a vámháború miatti növekvő ellentétek, az amerikai elnök kiszámíthatatlan és gyakran egymásnak ellentmondó lépései mind bizonytalanságot támasztanak a piacokon, aminek eredményeként nehezen kiszámítható folyamatok indulhatnak. Ugyanebbe az irányba mutat, hogy a trumpi ígéretekkel szemben egyelőre még korlátozott tűzszünetet sem sikerült elérni az orosz-ukrán háborúban, így messze még a tartós béke. Mindez együttesen semmi jót nem jelent.
Így a kormány reményei az alacsonyabb kamatokról elúszni látszanak, ami egyben azt is jelenti, hogy egyre messzebb kerülünk a miniszterelnök által várt 3-6 százalékos növekedéstől, de még a költségvetésben rögzített 3,4 százalékos GDP bővüléstől is. Sokkal inkább reálisnak tűnik az elemzők által várt 1,5-2 százalékos növekedés. Ezt a forgatókönyvet látszik erősíteni, hogy a gyorsuló infláció óvatosabbá teszi a lakosságot, így a fogyasztás bővülése is mérsékeltebb lehet, miközben várhatóan a beruházások is alacsony szinten maradnak. Utóbbi oka, hogy az állam alig költekezik, a bizonytalan gazdasági környezetben pedig nem nagyon mernek beruházni a vállalkozások, különösen hogy a szabályozási környezet is bizonytalan, illetve kiszámíthatatlanul és gyorsan változik.
