Nem a Kelet felé nyitásnak, hanem az EU-s tagságunknak köszönhető, hogy az elmúlt évtizedben sikerült az országnak közelíteni az uniós átlaghoz, de a felzárkózás tempóját tekintve a tíz volt szocialista ország között a megosztott negyedik helyről a hatodik helyre csúsztunk vissza. Többek között erről is írt Zsiday Viktor közgazdász Orbán Viktor geopolitikai víziói kapcsán.
A következő évtizedben a Magyarország előtt álló legnagyobb stratégiai kihívás az, hogy kikerüljön a közepes fejlettségű országok köréből, és felzárkózzon a fejlett államokhoz, Közép-Európán belül pedig regionális középhatalmi státuszt érjen el – többek között erről írt a Mandíneren Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, aki Orbán Viktor egy még karácsony előtt elhangzott beszédét foglalta össze. Kiderült az írásból az is, hogy Magyarországnak ki kell maradni a „blokkosodásból”, és inkább összekötöttségen alapuló modellre van szükség, ennek lényege, hogy egy országnak arra kell törekednie, hogy minél több ponton kapcsolódjon más országokhoz és piaci szereplőkhöz.
Az elképzelés gazdasági vonatkozásait Zsiday Viktor befektetési szakember elemezte blogján, úgy fogalmazott az orbáni gondolatokról, hogy „kötelező olvasmány mindenkinek, aki gazdasággal foglalkozik.”
Naiv volt a nyugat, Kína kihasználta
Zsiday Viktor szerint abban igaza van a miniszterelnöknek, hogy 2008-ban kiderült, a neoliberális modell válságba került, ezért az állami szerepvállalás gyakran nagyon is szükséges. Ahogyan alapvetően azzal is egyetért, hogy a Nyugat gazdasági szerepe a világgazdaságon belül csökkenőben van és a saját gyengeségére a Nyugat a Kelettel (értve ez alatt az autoriter államokat, elsősorban Kínát, és részben Oroszországot) való kapcsolatainak csökkentésével, megszakításával reagál, aminek hatására kialakul két, egymással kapcsolatban álló, de mégis kifelé valamennyire zárt tömb. Ám itt már tett egy kiegészítést is. Szerinte ugyanis a Nyugat némiképp naiv módon azt gondolta, hogy a szabadkereskedelem és kapitalizmus terjesztésével ezeket az országokat is demokratizálni tudja, és végül mindenhol győz majd a demokratikus jogállam. Nos, kiderült, hogy ez teljesen téves, a kínaiak kihasználták a szabadkereskedelem előnyeit, de nem demokratizálódnak tőle. Sőt, amennyire lehet, a nyugatiak kínai szerepvállalását a lehetőségeik szerint megpróbálták korlátozni. A rendszert tehát asszimetrikusan használták.
Hasonló igaz a közgazdász szerint az oroszokra is. Bár rájuk Orbán Viktor nem tér ki, de szerinte fontos megemlíteni, mert jelentősen módosítják a narratívát: nem pusztán arról van szó, hogy a Nyugat gazdasági veszélyben érzi magát, hanem arról, hogy kezdenek rájönni, hogy a Nyugat-Kelet kapcsolatból elsősorban a Kelet profitált, és ez nem fenntartható.
A blokkosodás nem jelent hátrányt hazánknak
A blokkosodás szintén fontos eleme volt a miniszterelnöki stratégiának, ám Zsiday Viktor ennek kapcsán értetlenségének adott hangot, mert számára követhetetlen a gondolatmenet. Nem érti, hogy a kétségtelenül erősödő blokkosodásból miért következik a nyugati blokk perfériaállamainak hátrányos helyzete, és miért válna ettől lehetetlenné a közepesből a magas fejlettségbe átlépni.
Véleménye szerint téves az az orbáni érvelés, hogy a két blokk között állva mindkét irányba nyitva sikerült jelentősen közelíteni az unió átlagos fejlettséghez, a kormányfő ezt azzal támasztotta alá, hogy 2010-ben az uniós fejlettség 66 százalékán álltunk, 2021-ben pedig 76 százalékon. Zsiday Viktor ugyanakkor azt írta, „itt dől dugába az egész elmélet, ugyanis teljesen téves faktornak tulajdonítja az elmúlt 12 éves hazai növekedést. Magyarország ugyanis pont ugyanazt a pályát járta be, mint a legtöbb kelet-közép-európai ország: nevezetesen ezek az országok viszonylag jól képzett, de az EU-hoz képest rendkívül alulfizetett munkaerővel rendelkeztek, aminek következtében egy csomó ipar idetelepült, illetve saját munkanélküliségi problémájukat az EU-ba történő munkaerőexporttal oldották meg”. A multinacionális (és kisebb részben helyi) cégek okozták a gazdasági gyarapodást, ez pedig nem a Kelet felé nyitás, hanem az EU felhúzó hatása (és valószínűleg nem kis részben a direkt EU-támogatások) miatt történt meg. Az elemző itt arra is felhívta a figyelmet, hogy a felzárkózás tempóját tekintve a tíz volt szocialista ország között a megosztott negyedik helyről a hatodik helyre csúszott vissza Magyarország.
Az elemzés felhívja a figyelmet arra is, hogy „ha kilépünk a szövetségi rendszerből, ami egyértelműen eltávolodást jelent az EU-tól is (Huxit?), akkor az egyre feszülő/blokkosodó geopolitika térben egészen biztos, hogy elveszítjük az EU-ból érkező beruházások nagy részét, és ezt nem fogják pótolni a keleti befektetések. Hiszen számukra csak addig értékes Magyarország, „amíg általunk betehetik lábukat az EU-ba0.”
Zsiday Viktor végkövetkeztetése szerint Orbán Viktor gazdasági víziója tehát nem fellendülést, hanem mélyrepülést hozna Magyarországnak. Hazánk további gazdasági konvergenciája csakis az EU-n keresztül lehetséges, ami nem jelenti azt, hogy ne lehetne ázsiai befektetőkre támaszkodni az ország fejlesztésében, de a nyugati tömbből, azaz definíciószerűen az EU-ból való kilépést, eltávolodást pedzegetni egyértelműen gazdasági harakirit jelent.
