Sorra kerülnek elő a holttestek a csallóközi települések határában azután, hogy az egykor Sátor Lajos köré szerveződő bűnözői kör vizsgálati fogságban lévő vádlottjainak megeredt a nyelve. Így az elmúlt fél évben már legalább hat helyen ástak ki emberi maradványokat a szlovák Nemzeti Bűnüldözési Ügynökség (NAKA) munkatársai, akik a hosszú évekkel ezelőtt elhantolt tetemek alapján egyelőre csak találgatnak, kik is lehetnek az áldozatok.
Mint ismert, a kilencvenes években a dunaszerdahelyi maffia valóságos terrorállamot működtetett a Csallóközben, amely nemcsak a helyi vállalkozókat tartotta rettegésben védelmi pénzek szedésével, hanem gyakorlatilag az egész magyar lakosságot. De szeszcsempészetből és biztosítási csalásokból is óriási pénzeket szakítottak, sőt olykor még különböző privatizációs ügyletekből is busás hasznot húztak. A magyarországi alvilághoz képest messze erőszakosabb és brutálisabb bűnbanda működését segítette, hogy az egykori elnök, Václav Havel által kihirdetett amnesztiarendelet nyomán 1990-ben számos bűnöző szabadult az akkor még csehszlovákiai börtönökből (ezek között volt Jozef Rohác a későbbi Fenyő-gyilkosság végrehajtója is). De megkönnyítette a bűnszervezetek térnyerését a Meciar-kormány idején a politika és a maffia összefonódása is, amelybe olykor még a szlovák titkosszolgálat is belekeveredett.
Durica Katarina - Maffiavilág Dunaszerdahelyen és a rendes lányok, akik csendben sírnak | Az élet, meg minden
Nem messze Pozsonytól és nem messze Budapesttől a kilencvenes években létezett egy majdnem terrorállam: a magyar lakta Csallóközben a maffia volt az úr. 1999 márciusában tíz embert lőttek agyon fényes nappal a dunaszerdahelyi Fontána bárban. Jó eséllyel ez volt Európa legkíméletlenebb alvilági leszámolása, amelynek során a három gépfegyveres támadó a vidéket évekig rettegésben tartó Pápay-klán vezéreit végezte ki.
A dunaszerdahelyi maffia feje hosszú időn keresztül Pápay Tibor volt, akivel húsz évvel ezelőtt, 1999. március 25-én egykori emberei végeztek a dunaszerdahelyi Fontana bárban. A gyilkosok módszeresen kivégeztek mindenkit, akit az emeleten találtak: tíz embert lőttek le sorozatlövő gépfegyverekkel. Mindezek után a Sátor Lajos-féle bűnbanda vette át az irányítást a dunaszerdahelyi alvilágban, végül azonban az új maffiavezért is elérte a végzete: 2010. december 2-án elcsalták egy csótfai birtokra, ahol egykori emberei őt is kivégezték. A reménybeli trónkövetelők közt volt Sátor egykori testőre, Nagy Zsolt – ismertebb nevén Csonti – is, akit később elfogtak a szlovák bűnüldöző szervek. Sőt, sokak meglepetésére Csonti a múlt évben egyszer csak kijelentette, hogy minden számlájára rótt bűncselekmény elkövetését elismeri, és részletes tanúvallomást tesz.
Innentől aztán a vádlottak beszélni kezdtek, és sorra vezették el a rendőröket a gyilkosságok helyszínére. Legutóbb március elején, Nagyudvarnok és Dunatőkés között találtak újabb holttesteket. A NAKA szerint ők valószínűsíthetően úgynevezett „fehér lovak” voltak, vagyis olyan ártatlan emberek, akiknek az identitását felhasználva különböző gazdasági bűncselekményeket követtek el a maffiózók. Ám a tanúvallomások alapján korábban Kisudvarnok, Nagyabony, Nyékvárkony, Pódafa, Csallóközkürt és Alsóhatár mellett is folytattak ásatásokat.
Sátor emberei többféle módszert alkalmaztak a holttestek elrejtésére. Volt, hogy a számukra feleslegessé vált strómanok (vagy tanúk)
holttestét a csallóközi határban ásták el, máskor előre megásott gödrökbe temették őket az erdőszéleken. Emellett olyan is előfordult, hogy szántóföldeken, szénakazlak mellett ásták el a kivégzett embereket, majd a földet beszórták szénával. Sőt, arra is volt példa, hogy az egyszer már elföldelt maradványokat kiásták, majd más helyen temették el, nehogy rátaláljanak a hatóságok.
A mostani beismerő vallomások alapján végzett felderítések után mindenesetre egyre inkább bizonyítást nyernek az egyik vádlott szavai, aki a Parameter.sk tudósítása szerint egyenesen azt mondta a bíróságon: Csonti egy kisebb falura való embert elásott.
Mindeközben a csallóközi maffiaper lassan a végéhez közeledik, így már áprilisban sor kerülhet az ítélethozatalra a nyolc vádlott ügyében. Ők most leginkább abban bíznak, hogy ha segítik a hatóságokat a holttestek felderítésében – és persze vallomást tesznek egykori bűntársaikra –, akkor enyhébb ítéletre számíthatnak, vagyis elkerülhetik az életfogytiglani börtönbüntetést. Így pedig szinte bizonyos, hogy a csallóközi ásatások még nem értek véget, és még közelében sem járunk annak, hogy megtudjuk a dunaszerdahelyi maffia halálos áldozatainak pontos számát.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/11. számában jelent meg, 2019. március 14-én.
Hetilapunkat megtalálja az újságárusoknál, vagy elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy miről olvashat még a 2019/11. Magyar Hangban? Itt megnézheti.
