2020 júniusában arról írtunk: az épülő pozsonyi körgyűrű kapcsán arra hivatkozva próbálnak kisajátítani több millió eurót érő telkeket felvidéki magyaroktól, hogy azok felmenői magyarok voltak, és a Beneš-dekrétumok alapján annak idején el kellett volna venni tőlük a területeket. Erre a Szlovák Földalap (SPF) hivatkozott, azt állítva, a Pozsonypüspöki határában lévő földeket már a második világháború után el kellett volna kobozni az akkor kollektíve háborús bűnösöknek kikiáltott magyar és német állampolgároktól, és csak tévedésből maradtak meg az érintettek tulajdonában.
Az Új Szó értesülése szerint a pozsonyi járásbíróság most pénteken elnapolta a döntést ebben az ügyben – a pert az SPF indította két magánszemély ellen, akik megörökölték a pozsonyi körgyűrű, vagyis a D4-es autópálya közelmúltban átadott szakasza alatt lévő földterületeket. Az állam nevében eljáró SPF azt állítja, a földet örökül hagyó néhai Wenhardt Gyulától a második világháború utáni években elkobozták az ingatlant, így a mai örökösei jogtalanul tartanak rá igényt. A földalap a bíróság előtt nyíltan a Beneš-dekrétumokra hivatkozott, amelyek a magyarok és németek kollektív háborús bűnösségét mondják ki, és amelyek alapján a negyvenes években megfosztották őket a tulajdonuktól.
A pozsonyi lap szerint az örökösök védői a törvényszék előtt többek közt arra hivatkoztak, hogy Wenhardt Gyulától valójában soha nem kobozták el a vagyonát, ráadásul az állam az utóbbi évek földrendezései során már egyszer elismerte az érintettek tulajdonjogát. A bírósági eljárás már 2019 óta húzódik, a földalap ugyanis közvetlenül a tárgyalások előtt újabb és újabb dokumentumokat húz elő vagy kéret be. Ezek alapján azt állítja, egyértelműen beazonosítható a vereknyei illetőségű Wenhardt Gyula és az is nyilvánvaló, hogy egykor elkobozták a vagyonát. A bíróság végül pénteken nem döntött, a tárgyalást április végéig elnapolták.
Az ügy egyébként nagyon hasonlít egy másik felvidéki esethez, amelyben már veszített Szlovákia a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. A Bosits kontra Szlovákia per eredményét akkor mi írtuk meg először a magyar sajtóban, néhány órával az ítélet után. A vitás történet röviden: a panaszosnak van egy erdője Bártfa (Bardejov, Szlovákia északi része) mellett. A szlovák állam (egész pontosan az állami erdővállalat) 2009-ben elindított ellene egy pert, hogy az erdőt elvegyék tőle. Arra hivatkoztak, hogy a nagyszülei, akiktől örökölte, magyar nemzetiségűek voltak, ezért 1946-ban a Beneš-dekrétumok alapján el kellett volna kobozni tőlük az erdőt. Az eljárás során a bíróságok megállapították, hogy annak idején valóban el akarták a nagyszülőktől kobozni az erdőt, de erre eljárási hibák miatt 1946-ban nem került sor.
A strasbourgi bíróság igazat adott a magyar felperesnek, és 3900 euró nem vagyoni kár megtérítésére, valamint 2000 euró ügyvédi költség megfizetésére kötelezte a szlovák államot. A döntésből kiderült egy elgondolkodtató dolog is: a magyar államot meghívták az ügybe, hogy írásban fejtse ki a véleményét, de valamiért nem élt a lehetőséggel.
Az Új Szónak sikerült felvennie a kapcsolatot a földalap nemrégiben kinevezett igazgatójával, Ján Marosszal. Az intézmény vezetője elmondta, ők minden esetben arra törekednek, hogy védjék a kezelésükbe adott ingatlanok tulajdonjogát. A földalap ugyanis az állami földterületeken kívül az ismeretlen tulajdonú ingatlanokat is kezeli. Marosz szerint az említett ROEP-eljárások során is történhettek hibák a tulajdonosok megállapításában, amelyeket most ki kell igazítani. „Ha pedig a történelmi igazságtalanságokról van szó, akkor elmondhatom, hogy nem vagyunk közömbösek. Készek vagyunk arra, hogy nyílt és igazságos párbeszédet folytassunk, amely az igazságos rendezést célozza azokban a kérdésekben is, amelyeknek a gyökere egészen a háború utáni rendezésbe nyúlik vissza” – mondta az igazgató.
A mostani per okát Fiala-Butora János jogász abban látja, hogy az ingatlan hirtelen értékessé vált, hiszen ma már autópálya áll rajta. Szerinte nagyon valószínűtlen, hogy a földalap kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy a kérdéses konfiskációs határozat a szóban forgó konkrét személyhez, Wenhardt Gyulához köthető. A szakértő azonban rámutat, hasonló esetekben a bíróság már többször az állam javára döntött. „Mindezt szerintem jogellenesen tette” – véli a jogász, aki a Bosits ügyben is dolgozott.
Fiala-Butora arról is beszélt, a szlovákiai politikumnak és a többségi nemzetnek szembesülnie kell azzal, hogy mi történik az ő nevükben. „Nem sokban különbözik ez attól, mintha ma a zsidótörvényeket alkalmaznák” – jelentette ki a szakértő arról, hogy a bíróságok ma a Beneš-dekrétumok alapján hoznak meg döntéseket. Szerinte ez olyannyira botrányos, hogy csodálkozna, ha európai szinten visszhang nélkül maradna.
Ez a cikk az Új Szó és a Magyar Hang együttműködésével, az International Press Institute és a MIDAS által támogatott NewsSpectrum ösztöndíjprogram támogatásával készült.
