Orbán Viktor magyar miniszterelnök szokás szerint a Bálványosi Nyári Szabadegyetem utolsó napján tartotta beszédét. Előadásának első felében a rendszerváltás után eltelt harminc év tanulságairól beszélt a saját szemszögéből. Szerinte 2010-ig generációs küzdelem zajlott politikai cselekvésért a szocialista utódcsoportokkal szemben. A hatalomváltással pedig megtörtént a második rendszerváltás. A következő tíz év – napjainkig – pedig az egyik kézben kőműveskanállal, a másikban karddal telt. Beszéde második részét az illiberális demokrácia megvédésének szentelte.
Orbán Viktor kormányfő – aki megtiszteltetésnek tartja, hogy 30 éve mindig ott lehetett a táborban – sommás összegzéssel nyitotta beszédét a rendszerváltás óta eltelt három évtizedről: az a jó, hogy ez a 30 év mögöttünk van, és nem előttünk – jelentette ki. Ennek az időszaknak a fő kérdése az volt, hogy megtaláljuk-e a fennmaradáshoz szükséges létformát. A feladata pedig az, hogy ki kellett vívni az ország szabadságát, és felépíteni egy demokratikus politikai és jogi rendszert. Erre mentek rá a diákévek, és 1989 valamint 1991 közötti időszak. A miniszterelnök ezt első rendszerváltásnak, liberális rendszerváltásnak nevezte. Az 1994-től tartó időszakról pedig mint generációk küzdelméről beszélt, amelyben a visszatért szocialista utódcsoportokat békés küzdelemben le kellett győzzék, ez nemzedéki feladat volt. Ugyanakkor a harminc év drámájának az SZDSZ-t tartja – a 68-as generációt –, mert sosem jutottak az önálló kormányzás és a cselekvés lehetőségéhez, holott mindig arra vártak. Örült, hogy ők, a Fidesz nem jártak így.
Úgy fogalmazott, hogy a nemzeti rendszerváltás előkészítésével töltötték a 2002 és 2010 közötti időszakot. Ez vezetett megfogalmazása szerint az új rendszerváltáshoz – közösségelvű rendszerhez – és a kétharmados többséghez 2010-ben. Orbánék úgy élték meg az azóta eltelt tíz évet, hogy egyik kezükben a kőműveskanál, a másikban a kard volt. Utóbbi oka, hogy folyamatosan vissza kellett verni az új rendszerváltás legitimációját megkérdőjelező Nyugat támadását – magyarázta.
A kormányfő a következő 15 év feladatairól azt mondta, hogy az országnak csak olyan terhek vannak a vállán, amit el tudunk hordozni. Szerinte a magyar nemzet birtokában azoknak a politikai, gazdasági erőforrásoknak, és hamarosan a fizikai képességeknek is birtokában is lesz, hogy megvédje függetlenségét.
Orbán Viktor szerint az ország biztató pályán maradását nem belülről, hanem kívülről fenyegeti veszély. Ezeket a támadásokat kell elhárítani a következő egy évben. Úgy ítélte meg, hogy az első támadást már sikerrel kivédték. Ezzel arra utalt, hogy érvelése szerint sikerült megakadályozni, hogy az Európai Unió élére alkalmatlan személyeket válasszanak. Az Európai Bizottság elnökévé választott Ursula von der Leyen személyéről azt emelte ki, hogy egy hétgyermekes családanyát, gyakorlatias politikust választottak meg. A csúcsjelölti rendszernek pedig új irányt szabna. Azt javasolta, hogy a győztes pártcsalád ne a bizottsági elnököt, hanem a parlamenti elnököt jelölje, a bizottság elnökének kiválasztása pedig maradjon az állam- és kormányfők joga.
A második veszélynek a migrációt nevezte. Elképzelése szerint a migrációs jogköröket a belügyminiszterek tanácsának kell adni. E helyütt tért ki az Európai Unió jövőjére is. Orbán Viktor szerint Európa sikeresebb lehetne, ha az európai szocializmus építése helyett a versenyképes Európa eszméjéhez térne vissza. Meggyőződése, hogy el kell vetni az európai alapjövedelem gondolatát, helyette munkahelyekre és adócsökkentésre van szükség. A bürökratikus akadályokat le kell bontani. Megszorítások helyett a beruházásokat és a munkahelyek létrehozását kell ösztönözni.
A kormányfő ugyanakkor azt kétségesnek tartja, hogy az eddigi hibákat ki tudja-e javítani az Európai Unió. Szerinte nagyon nehéz időkre kell készülni. Ennek oka, hogy unió gazdasága – a nyugat-európai országok gazdaságával együtt – lassul, Németországban, mint Európa legnagyobb gazdaságában pedig politikai változások várhatók – szerinte a kereszténydemokrata CDU és a zöldek együttműködésének előkészítése zajlik. Ezért Magyarország számára a legfontosabb, hogy új útvonalat tervezzen maga számára, ahol a külső erőforrásokat minimalizálják, és a belső erőforrásokra támaszkodik. A következő év tavaszán – ha igazolódik az uniós helyzetértékelése – akkor jövő tavasszal szükség lesz egy második gazdasági akciótervre, ősszel pedig egy újabbra. Ezeknek a versenyképességet kell javítani.
A jogállamiság tekintetében újabb ütközetekre számít. Szerinte önuralom kell ahhoz, hogy partnereinket, köztük a „finn barátainkat” ne kacagjuk ki, amiért éppen velük kell értékelni a magyar jogállamiságot. Finnországban ugyanis elmondása szerint alkotmánybíróság sem működik.
Magyarországon létrejött egy illiberális állam, egy valódi állam- és politikaelméleti modell, egy sajátos kereszténydemokrata állam – jelentette ki Orbán Viktor. Rámutatott: az a tétel, hogy minden demokrácia szükségszerűen liberális és a kereszténydemokráciának liberálisnak kell lennie, egész egyszerűen nem igaz.
Orbán Viktor részletesen beszélt a liberális–illiberális szembenállásról. A helyzetet a 2010-es kormányváltás idejéből vezette le. Azt mondta, hogy a „polgári–nemzeti–keresztény erők” 2010-ben olyan állapotban vették át az országot a szocialistáktól, amelyben a 3,6 millió dolgozónak csak a fele, 1,8 millió ember fizetett adót. Az eladósodás maga alá tette az országot. A határainkon túl élő közösségek asszimilációs nyomástól szenvedett, a magyar rendőrség és hadsereg leépülőben volt. Szerinte a magyar problémák megoldása nem volt elképzelhető a liberális demokrácia keretein belül. Arra jutottak, hogy fenn kell tartani a tőkés piacgazdaság kereteit, a jogi intézményeket, de társadalom működését meg kellett változtatni, vagyis „demokrácia igen, liberalizmus nem”.
Az illiberális rendszer új alapokra rendezte az egyén és közösség viszonyát. A liberális rendszerben az a szabály, hogy mindent szabad, ami a másik szabadságát nem sérti. Az illiberálisban viszont az a helyes definíció, hogy amit nem akarsz, hogy neked cselekedjenek, azt te se tedd a másikkal – magyarázta. A liberális demokrácia addig működött, amit keresztény alapjából kiindulva érvényesnek tekintette, hogy Isten mindannyiunkat a saját maga képmásának tekintette. Mára azonban ez a tétel elveszítette érvényességét, mert a liberalizmus elveszítette keresztény fundamentumát. Korábban a személyi szabadságot és tulajdont védte, de ez mára megváltozott. Sőt, a demokrácia más formáit – a kereszténydemokráciát és a szociáldemokráciát – maga alá gyűrte a politikai küzdelemben a liberális demokrácia.
Érvelése szerint ennek a rendszernek az antitézise az illiberális demokrácia. Az állam ugyanis nem lehet közömbös a családdal, a kulturával szemben. Az illiberális demokrácia jövőjéről azt mondta, ez ugyan kétséges, de az szerinte bizonyos, hogy azok a pártok szerepeltek jól az EP-választáson, amelyeket a liberálisok a kampányban és előtte is támadtak (Magyarország mellett Lengyelországot, Csehországot, Ausztriát, Olaszországot említette). „Csupa jó dolgot szeretnénk belesűríteni az illiberális szóba” – mondta. Az illiberális demokrácia értelme a kormányfő szerint a keresztény szabadság, és annak megvédése. Az, hogy megőrizzen mindent, amit a liberálisok megvetnek. A kormányfő szerint az lesz a nemzeti küldetés a következő 15 évben, hogy szembeforduljunk a liberális korszellemmel és liberális internacionalizmussal. De ez csak akkor lehet, ha – idézzük – kiállunk amellett, amit akarunk, és egységesek vagyunk.
Hozzátette: „a pálya ugyan feléjük lejt, de a mi oldalunkon van az, amit szépnek, szabadnak és igazságosnak lehet mondani, és keresztény szabadságként foglalhatunk össze”.
Kérdésre válaszolva Orbán Viktor beszélt arról is, hogy a csok határon túli kiterjesztéséhez egyelőre nincs meg a teljes politikai és gazdasági támogatás. „Eljöhet és el is jön majd az a pillanat, amikor erre képesek leszünk", de a legfontosabb szerinte a helyes ütemezés.
És hogy miért nincs még erdélyi autonómia? „Mert Semjén Zsolt még nem oldotta meg. Tavaly egyértelműen rá lett testálva a feladat” – mondta mosolyogva.
A program végén az önkormányzati választásokra is utalva II. János Pál pápát idézve azt üzente, hogy „Ne féljetek! Győzni fogunk.”
