Románia kis gazdálkodói előtt két út áll: alkalmazkodnak a klímaváltozás teremtette új körülményekhez vagy végleg felhagynak a tevékenységükkel. Félő, hogy a kistermelők nagy része az utóbbit fogja választani. Ha így lesz, az a vidék elnéptelenedését és a végeláthatatlan monokultúrák további terjedését eredményezheti. A károkat vízvisszatartással és az élőhelyek helyreállításával lehet enyhíteni. És azzal, ha a felelős gazdálkodók is helyet kapnak a tájban.
A 2022-es év nem csak Magyarországot sújtotta rettenetes aszállyal, Romániában szintén emberemlékezet óta nem látott szárazságot hozott. És nem csak a forróbb és általában is kevesebb csapadékkal bíró alföldi tájakon, hanem Erdély hegyei között is. A bő vizű forrásokra épített itatóknál, melyek évszázadok óta megbízhatóan látják el a környék pásztorait, ezen a nyáron egymást döfködték, lökdösték a szarvasmarhák, hogy odaférjenek a vályúhoz, és kétségbeesetten nyalogatták az árokok alján csordogáló néhány csepp vizet. A gazdák kénytelenek voltak levágni vagy eladni az állataik egy részét, mert ha nem így tesznek, szomjan veszett volna az állomány. Voltak olyan falvak, ahol akkora vízhiány lépett fel, hogy még az ivóvízhez is csak korlátozottan juthattak hozzá a lakók. Nem is csoda, hogy a növényeik öntözése szóba sem jöhetett. Sokakat akkora kár ért, hogy kiábrándultságukban fel is hagytak a mezőgazdasággal. – Én is csak azért folytattam, mert máshoz nem értek – mondta egy hatvan év körüli férfi, aki az egyik kolozsvári piacon kínálta a termékeit. Főleg hagymát.
Csalóka tározók
Bár már 2022 előtt is voltak a figyelmeztető jelek – egymást követő száraz nyarak –, a problémát a döntéshozók nem vették igazán komolyan – mondták el lapunknak a WWF Románia szakértői. 2022 júliusában és augusztusában azonban akkora volt a szárazság, hogy az emberek már nem dughatták a homokba a fejüket, ráébredtek, hogy muszáj tenniük valamit. A román kormány a szakértők szerint ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni az aszály kérdésével, felismerve, hogy az év bizonyos szakaszában Románia nem rendelkezik elegendő vízzel a növényi kultúrák öntözéséhez. Hozzákezdett például a nagyrészt elhanyagolt állapotban lévő öntözőcsatornák kitakarításához, és vizsgálják a vízmegtartás lehetőségeit is. A laikus szemlélők, akik csak azt látják, hogy a romániai folyókra gyöngysorként fűződnek fel a visszaduzzasztott víztározók, azt gondolhatnák, hogy az ország bővében van a víznek, de ez nem igaz. A vízhiány bizonyos területeken már a mezőgazdasági termelés létét fenyegeti.
Camelia Ionescu a WWF Románia édesvízi projektjeinek vezetője szerint a klímaváltozás a szélsőséges időjárási jelenségek, úgymint a súlyos károkat okozó árhullámok és viharok egyre gyakoribbá válásában is megmutatkozik. Sőt már tornádó is sújtotta az országot. A román állami meteorológiai szolgálat számai szerint az 1980-as években az országban kétszáz és háromszáz közé esett az extrém időjárási jelenségek száma, ez 2020-ra elérte az évi 900-at. A csapadék mennyisége a jövőben várhatóan jelentősen csökkenni fog, amikor viszont esik az eső, az szélsőséges viharok formájában érkezik, és súlyosan károsítja a talaj termékenységét. Az átlaghőmérséklet minden klímaszcenárió szerint emelkedik: a melegedés 2040-re elérheti az 1,5°C-os küszöböt, 2050 után pedig túllépheti a 3°C-os szintet. A tavalyi évben a szárazság és a rendkívül magas hőmérséklet mintegy 2 millió hektáron tett kárt a termésben. Románia teljes megművelt területének negyedét érintették a károk. A 2024-es hőhullám időtartamát és intenzitását tekintve is példátlan volt az elmúlt 140 évben, amióta időjárási méréseket végeznek az országban. A hőhullámok káros hatását még az sem képes ellensúlyozni, ha a csapadék mennyisége nem csökken. A magas párolgás miatt ugyanis a talaj mindenképp kiszárad. Ezen a talajtakarási technológiák alkalmazása segíthetne, ám mint azt Nagy Zsolt, aradi falugazdásztól megtudtam, ez a technológia még csak most kezd terjedni az országban. Pontos számok nincsenek is róla, hogy hány hektáron alkalmazzák, de hogy elenyészően kevésen, az biztos.
Budapest után Bukarest: mennyiben más a román főváros?
Szürke tömbházai és levegős terei eleinte idegennek tűnhetnek a magyar utazók számára, de ha elidőzünk a részleteknél, észrevehetjük: a megcsonkított múlt bábjából egy modern, európai nagyváros pillangója bújik épp elő.
Sivatagosodó Olténia
Az ország déli részén, Olténiában már olyan súlyos a helyzet, hogy a terület sivatagosodni kezdett. Az ott élők és az állami szervek kemény harcot vívnak a terjeszkedő homok ellen. Erdősítési és egyéb talajvédelmi intézkedésekkel próbálják meg útját állni a homok terjeszkedésének, egyelőre változó sikerrel. A talajerrózió egyébként az ország más részein is nehézséget jelent. A helyzetet súlyosbítja, hogy a kommunista években telepített, a földek védelmét szolgáló erdősávokat az európai, hektáralapú támogatások bevezetését követően sok gazda kivágatta. Most pedig saját döntéseik következményeivel kell szembesülniük, amikor a kiszáradt talajt a földjükről messzire viszik a szelek. Az utóbbi években azonban egyre többen ismerik fel a problémát, és állami, valamint európai uniós forrásból igyekeznek újratelepíteni a véderdőket.
A legnagyobb problémát a vízhiány jelenti, ami Ionescu szerint már a mezőgazdasági termelés fenntartását veszélyezteti. A vízgazdálkodási tervezetek most azzal számolnak, hogy egyes folyók vízhozama a következő esztendőkben akár évi 30 százalékkal is csökkenhet. Ez pedig azt eredményezi majd, hogy a vízért folytatott verseny egyre élesebb lesz a különböző gazdasági szektorok között, beleértve a mezőgazdaságot és a vízenergiatermelést is.
Ettől egyébként nem csak a klímaszakértők tartanak, a kis családi gazdálkodók már most attól félnek, hogy amikor a kormánynak döntenie kell majd, hogy kinek juttat elegendő vizet, akkor ők a sor végére szorulnak, mivel a nagytermelők, az ipar és érthető módon a lakosság érdekei is előrébb valók lesznek az övéiknél. Ezért gondolják úgy sokan, hogy inkább még azelőtt felhagynak a gazdálkodással, mielőtt csődbe mennek a klímaváltozás miatt.
Mara Cazacu, a WWF Románia fenntartható fejlődéssel foglalkozó szakértője nemrég egy kutatásban vett részt, melynek során 36 kisgazdálkodóval készítettek interjúkat Máramarosban, Erdélyben és a Bánságban. Mint megjegyezte: egyetlen gazdával sem találkoztak, aki tagadta volna a klímaváltozás tényét, és ne szembesült volna a hatásaival. Csakhogy többségüknek fogalma sincs róla, hogyan tudna alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Bár a kisebb gazdaságok rugalmasabbak, ezért könnyebben alakíthatják úgy a termelésüket, hogy megfeleljen a jelen adottságainak, források, technológiák és megfelelő szaktudás híján nagyon sebezhetőek. A legtöbben a már korábban bevált módszerekhez ragaszkodnak, melyeket kisebb módosításokkal próbálnak meg a jelen viszonyaihoz alakítani.
Átfogó megoldások
A szakemberek azonban átfogóbb és lehetőleg természetközeli megoldásokban gondolkodnak. Ahogy Mara Cazanu fogalmazott: „a biodiverzitás veszélyben van, de megvannak az eszközeink és a tudásunk ahhoz, hogy helyreállítsuk — ez pedig segíthet a társadalomnak alkalmazkodni a klímaváltozás hatásaihoz”. A WWF Románia is indított ökoszisztéma-helyreállítási projekteket. Ezek nem csupán a víz visszatartásáról szólnak, hanem az ökoszisztémák természetközelibb állapotba hozásáról is. A Duna-deltában mintegy ezer hektár, korábban mezőgazdasági termőterületként funkcionáló területet alakítottak vissza vizes élőhellyé. Gârla Mare térségében, Románia déli részén, a Duna mellett szintén hasonló helyreállítás történt. Ezek a munkák 2022-ben hozták meg a gyümölcsüket, amikor a szárazság idején a túlélést jelentették a víz közelségét igénylő fajok számára. Ha ugyanis az ökoszisztéma stabil és sokféle faj alkotja, akkor ellenállóbb lesz a változásokkal szemben. – Egy egészséges ökoszisztéma nem csak a természet számára előnyös, hanem a helyi közösségek számára is, akik megélhetése az ottani természeti erőforrásoktól függ – jegyezte meg Mara Cazacu.
Hartel Tibor ökológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem docense hasonlóképpen látja a helyzetet, és azt állítja, újra kell gondolnunk, hogy mit értünk ökológia alatt, a következő évek ugyanis olyan mélyreható változásokat hoznak majd, amelyeket az eddig alkalmazott módszerekkel nem leszünk képesek kezelni. A kutató úgy gondolja, hogy a klímaváltozás mindent át fog rendezni a természetben. Hamarabb, mint azt legtöbben gondolnák. – A legeldugottabb vadon sem vonhatja ki magát a változások alól, ezért egyezségre kell jutnunk arról, hogy milyen ökoszisztémát szeretnénk, és ha kell, ellene kell dolgozunk a természetnek. Bár Románia biokulturális szempontból kifejezetten diverz ország, egy dolog azonban mégis közös ebben a sokféle tájegységben: az, hogy nem vigyázunk a természeti értékeinkre – jegyezte meg. Bár Romániában a Havasalföld van leginkább kitéve a klímaváltozás hatásainak, a romlás jelei már Erdélyben, a hegyvidéki területeken is mutatkoznak.
A kutató a helyzetet az emberi egészséghez hasonlította. A testben először az úgynevezett látens változók változnak meg, a vér savassága, a hormonok szintje és egyéb kevésbé látványos és érzékelhető körülmények. Ám idővel egyre több érték lendül ki az ideális szintről, mígnem bekövetkezik az összeomlás, ami már rosszulléttel vagy akár még komolyabb következményekkel járhat. Az ökoszisztéma látens változói a szakértő szerint már alapos átalakuláson mentek át, és nem járunk messze attól, hogy minden végérvényesen és tragikus módon megváltozzon.
A Dunánál derékig vízben állnak, a Tisza mellett kiszáradnak a fák
Miközben a Dunán hatalmas árhullám vonult le, az ország keleti tájait a vízhiány fenyegeti. Sokakban felmerült mostanság, hogy óriási pazarlás kiengedni az országból a vizeket, amikor máshol szükség lehet rájuk. Ez azonban nem ilyen egyszerű.
Emberek a tájban
Hartel Tibor az erdős legelők jó ismerője, kutatásai során azt a tanulságot szűrte le, hogy a természetvédelmet nem lehet leválasztani a tájban élő emberekről. A gazdák nélkül nem lehet boldogulni. A hagyományos ökológiai tudásformákat muszáj bevonni a cselekvési tervekbe. Sajnos jelenleg még ott tartunk, hogy az ember-természet kapcsolatnak nincsenek meg a normái, csupán a természetvédelemnek vannak. Ennek ellenére Hartel Tibor szerint a legnagyobb hiba, amit a szakemberek elkövethetnek, hogy „lehülyézik” a gazdákat. Ehelyett lehetővé kell tenni, hogy az emberek megtalálják a maguk pozitív szerepét az új ökokulturális koncepcióban. A kutató tapasztalatai szerint a gazdák nyitottak az új megoldásokra, ha valaki megmutatja nekik, hogy azok valóban működnek.
A helyzetet azonban nem könnyíti meg, hogy kisebb gazdák az elmúlt évtizedekben a társadalom peremére szorultak, marginalizálódtak. A tudás, mely a száz évvel ezelőtti erdészeti, mezőgazdasági lapok tanúsága szerint még élt a helyi közösségekben, mára kiveszőben van. A kutató, aki rendszeresen járja Erdély erdős rétjeit, és gyakran beszélget a gazdálkodókkal, elképedve tapasztalja, hogy sokaknak fogalma sincsen róla, hogyan kellene vigyáznia a legelőire. Pedig ez a tudás egy-két generációval ezelőtt még a mindennapok része volt. És nem csak a természettel való együttélés szabályai felejtődtek el, hanem a javak elosztásának a közösség érdekeit szem előtt tartó módozatai is. Míg évszázadokkal ezelőtt természetes volt, hogy a legelőket vagy az itatókat közösen használták egy-egy település lakói, mára megváltozott a helyzet. – Át kell gondolni, mit akarunk kezdeni az ökológiai javakkal. Mert jelenleg ezek a társadalom egy szűk rétege számára termelnek hasznot (amíg ki nem fogyunk belőlük), a többség egyre kevésbé fér hozzájuk – figyelmeztet a szakértő, aki szerint ezért új ökológiai közgazdaságra van szükség, ami alkalmazkodik az ökoszisztémához.
Az eddig folytatott gazdaságpolitika és vidékpolitika Romániában, és a régió más országaiban is kudarcot kudarcra halmozott. A vidéki kistelepülések elnéptelenednek. Különösen jellemző ez Románia déli részére, ahonnan nagyon sokan vándorolnak el az ország egyéb területeire vagy külföldre. Bár az elvándorlás és a klímaváltozás között a szakemberek szerint nehéz egyértelmű korrelációt találni, léteznek olyan kutatások, amelyek összefüggést vélnek felfedezni a mezőgazdasági birtokszerkezet és a települések kiürülése között. A magasan gépesített nagyüzemek fokozatosan felvásárolják a területet a gazdálkodni nem akaró vagy nem képes tulajdonosoktól, ám nem képesek munkával ellátni a környék lakóit, ezért a települések szolgáltatási színvonala lassan lecsökken, az emberek pedig idővel más régiókban néznek megélhetés után.
Lucian Dragomir, aki Brassó környékén folytat biogazdálkodást már több évtizede, és jól ismeri a régió kistermelőit, kifejezetten pesszimistán látja a családi gazdaságok jövőjét. Mint elmondta, a klímaváltozás hatására tavaly tizedére esett a paradicsomtermés a gazdaságában, pedig ő a felkészültebb termelők közé tartozik. Sok idős gazda a változó körülmények akadályát már képtelen megugrani, ezért inkább abbahagyja a gazdálkodást, és eladja a földjeit – azokat pedig rendszerint a nagyobb termelők képesek megvenni. Így a klímaváltozás áttételesen a birtokszerkezet még egyenlőtlenebbé válását és a vidék elnéptelenedését eredményezi. A gazdálkodó szerint ez ellen csupán erőteljes állami szerepvállalással lehetne fellépni, és vannak is efféle kezdeményezések, ám aközött a közel harminc családi gazdálkodó között, akikkel összehozott az utam Romániában, egy olyan sem akadt, aki bármiféle állami segítségben részesült volna. És könnyen lehet, hogy már soha nem is fog.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/6. számában jelent meg február 7-én.
