Hogyan lett egy kisebbségi magyar ügyből, a református lelkész melletti kiállásból a többségi nemzet forradalma? Hogyan keveredtek a románok a történetbe? A temesvári események spirituális hátteréről, a Jóisten által megrendezett kulcsmomentumairól ritkán esett szó – mostanáig. Az 1989-es romániai forradalomról szóló sorozatunkban napról- napra emlékezünk a történtekre.
1989. december 20., szerda
Nicoale Ceausescu hazatér Iránból. Temesváron minden ipari egység általános sztrájkot hirdet, a munkások kitódulnak a utcákra, a városból eltüntetik a szocializmust és a diktátort éltető pannókat és plakátokat. Az Opera előtti térre hatalmas tüntetést szerveznek, a százezeres tömeg be sem fér a területre. Azt skandálják, hogy a hadsereg velük van. Mivel a hatalom egy Ceauescu melletti tüntetést készített elő aznapra, az épület első emeleti terasza be van mikrofonozva és működik a kihangosítás. A szónokok bejelentik, hogy megalakul a Román Demokratikus Front.
A hatalmas tömeg a megyei tanács előtt is tüntet. Ott váratlanul megjelenik Constantin Dăscălescu miniszterelnök, akik húgatással is füttyökkel fogadnak. A kommunista vezető beszélni kezd, hogy elemezni fogják a Temesváron történt súlyos dolgokat és intézkedéseket fognak hozni. Jó szándékról papol, de a tömeg azt skandálja:
„Le Ceausescuval, le a kormánnyal!”
A kommunista politikus idegesen és felháborodottan távozik.
Helyette a teraszon megjelennek a Román Demokrata Front képviselői és azt mondják: egy tárgyalódelegációt alakítanak a Ceusescu embereivel való egyezkedésre, a következő feltételekkel: a diktátor azonnal mondjon le; engedjék el az összes politikai foglyot; adják ki a halottakat a hozzátartozóknak, hogy tudják keresztény módra eltemetni őket; nyilvános tárgyaláson ítéljék el a tűzparancsot kiadókat; legyen szabad a sajtó, a rádió és a televízió és végül legyen többpártrendszer az országban.
Később újra megjelenik a miniszterelnök, ezúttal a Front képviselőivel. „Kiengedjük a letartóztatottakat, és a tűzparancsot kiadókat felelősségre vonjuk” – ígéri. A tömegben nagy az öröm.
Az Opera teraszán a százezres tömeg nagy megelégedésére Temesvárt Románia első szabad, kommunizmustól mentes városává nyilvánítják. A lelőtt Caceu testvérek szülei megtalálják a másik, eddig elveszettnek hitt lányuk holttestét a halottasházban, és a személyzet tiltakozása ellenére elviszik a testet hogy illő módon eltemessék.
A helyi katonaság nem tud mit tenni – a páncélozott járművekre fiatalok és nők másznak fel, végül az egyenruhások is integetnek a tömegnek. A téren nagyon sokan vannak, megjelennek a táblák a különféle gyárak neveivel. „Ma Temesváron, holnap az egész országban” – skandálják. Igazuk van: ezen a napon egy másik városban is elkezdődnek a tüntetések. A Temes megyei Lugos a második olyan település ebben a hullámban, ahol az emberek utcára mennek a diktatúra ellen.
A nemzetközi sajtó is kezd felfigyelni a romániai eseményekre, a Szabad Európa Rádió után immár a világ nagy újságai is foglalkoznak azzal, hogy Temesváron lemészárolják azokat, akik felemelték a szavukat a diktatúra ellen. Este hétkor a diktátor újra megjelenik a televízióban, és arról beszél, este fél kilenckor egész Temes megyére kiterjeszti a szükségállapotot, és a végsőkig harcolni fognak a rend helyreállításáért.
Olténia nagyobb városaiból, Craiováról, Calafatról, Caracalról és Băileşti-ből vonatok indulnak el az úgynevezett Hazafias Gárda tagjaival (ez a Munkásőrségnek felel meg Magyarországon – a szerk.), azt mondva nekik, hogy menniük kell rendet tenni a magyarok és a huligánok ellen.
A temesvári áldozatok eddigi mérlege: 72 halott, 300 sebesült.
Eddig írásainkat elolvashatja ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT!
