„Gyertek, cigányok, én már be vagyok oltva!”

„Gyertek, cigányok, én már be vagyok oltva!”

Csenyéte (Fotó: Magyar Hang/Végh László)

Csenyéte fölé szürke felhők úsznak, szinte egybeolvadnak velük a legszegényebb magyar falu betonszínű villanyoszlopai. Az egyiknél mégis megállunk, és csodálkozva nézzük a ráaggatott plakátot. Nem a Dunántúlra keresnek mosodai alkalmazottat, és nem is a borsodi megyeszékhely multijához toboroznak szalagmunkást: a hirdetményen egy oltóbusz van. Hamar megtudjuk, hogy a jármű nem jött ki hiába, ahogyan a következő alkalommal sem fog. Csenyétén ugyanis kétfajta emberrel találkoztunk: aki beoltatta magát, és aki már rászánta magát, hogy felveszi a vakcinát.

Nagy szó ez, hiszen ez a település volt augusztusban a sereghajtó a kiküldött védettségi igazolványok tekintetében, akkor mindössze a település öt százaléka rendelkezett „zöld kártyával”. Az adatokat még Szél Bernadett független országgyűlési képviselő kérte ki a nyáron, ez alapján választottuk ki riportunk három úti célját, a koronavírus ellen a „legkevésbé védett” magyarországi falvakat. A már említett Csenyéte mellett a szintén borsodi Gadnára (11 százaléknak van védettségije) és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei, szó szerint az ukrán határon fekvő Uszkára (13 százalék) látogattunk el. Arra kerestük a választ, hogy mi áll az alacsony számok mögött. Kérdéseinkre meglepő válaszokat kaptunk.

*

– Mi nem oltottunk, mi az Istenben bízunk! – mondja, sőt szinte kiabálja két cigaretta slukk között az uszkai Mursa Ilona.
– De nem félnek a vírustól? – kérdezzük tőle.
– Nem! Meggyógyított az Isten a ráktól, amikor 38 éves voltam, most meg 71 vagyok – feleli büszkén.

Uszka lélekszáma nincs ötszáz fő, lényegében egyetlen tekergő utca a település. Bezárt italboltján még ott lóg az ÁFÉSZ-tábla, vegyesboltja kicsike. És mégis: három egyház is működik itt. A fatornyos templomban a reformátusok tartanak istentiszteletet, de két neoprotestáns kisegyház, az MPE Szabadkeresztény Gyülekezet és a Nemzeteknek Világosság Gyülekezet is tevékenykedik a településen.

– A falu kilencven százaléka keresztény, abban hisznek, hogy a hit megvédi őket a covidtól – meséli Ilona rokona, Mursa Dánielné. Ő maga szabadkeresztény, elmondása szerint felekezete nem foglal állást az oltás kérdésében. – Tudja, az hoz kételyt az emberek szívébe, hogy azt hallani, az oltottak is kórházba kerültek. Olyankor mi van?
– Ráfogják csak, nincs is covid! – kiáltja közbe Ilona. Azt mondja, hogy a nátháról tudja, mi az, mert elkapta. Ahogy a fejfájást is ismeri, és persze a rákot is. De a koronavírust nem, úgyhogy azért szerinte nem is létezik.
– Én is voltam egyébként covidos – vetem közbe.
– Nem nátha volt? – kérdez vissza Ilona.
– Nem – mondom, de nem tűnik úgy, hogy sikerült meggyőzni. Közben elhalad mellettünk egy biciklis. – Így is, úgyis kipusztulunk! – veti oda a nyeregből, és elnyeli az uszkai főutca kanyarja.

Másik biciklis jön, Márkus Lajos. – A rák egye meg a szívemet, amiért beoltattam magam – mondja rozsdás kerékpárjáról. Sok a panasza: Lajos szerint „termelődik a víz, ami soha nem volt azelőtt”, de szívritmus zavarra is gyanakszik, és úgy érzi, hogy az oltás óta a vérnyomása sincs rendben.

– Doktor beszélte rá az oltásra?
– Az én doktorom a szilvórium meg a szemcseppem – mondja Lajos. Állítja: napi adagja húsz, élete rekordja pedig harmincnyolc üveg sör. Lajos azt is kiszámolta 150 forintos doboz árral, hogy eddigi életében 44 milliót költött sörre. Az oltás romboló hatása életének erre a szegmensére is kihat: most már van, hogy napi tizenhatnál meg kell állnia.

– Pénzfogás volt ez. Alig hogy bejött ez a vírus, lett is vakcina. Azt se tartom kizártnak, hogy esetleg csipet raknak belénk, mint a kutyákba az oltással.
– Azt nem úgy teszik a kutyákba – mondjuk Lajosnak.
– Mindegy, testvérem, arra is gondoltam már, hogy így irányítják az embereket. Mert a Biblia írja ezt a hülyeséget, a népek keveredését meg a járványokat.
– Testvérnek szólított, esetleg ön is szabadkeresztény?
– Tarisznyahitem van. Ha van benne, hiszek, ha nincs, nem hiszek.

Idősebb Jóni József viszont szabadkeresztény, vagy ahogy ő mondja: „harminc éve ismeri Istent”. Ő is oltatott, és nem is bánta meg, hogy beadatta a vakcinát, amitől nincs baja, pedig volt infarktusa is korábban. De jól van: „ha Isten élteti, jövőre elmegy rendes nyugdíjba”. – Istennek a kegyelméből élünk, ha ő valakit el akar szólítani, elszólítja – József is bicikliről jelezi már ezt, de ő egyetlen pillanatra sem tűnik az apokalipszis lovasának.

– Én úgy hirdettem ki a gyülekezetben, hogy aki úgy érzi, nem elég erős a hite abban, hogy az Úr megvédi, úgy, ahogy az a Zsoltárok 91-ben meg van írva, az vegye fel nyugodtan az oltást. Nem világítom én az embereket, hogy nem szabad felvenni – ezt már Orgován Jenő mondja nekünk. Ő annak a mintegy 60-80 fős Nemzeteknek Világosság Gyülekezetnek a vezetője, akik imamenetet indítottak azért, hogy a koronavírus elkerülje Uszkát. – Megkentük a falutáblát, és kértük az Úrnak a védelmét, hogy takarja be Uszkát, és végül énekelve bementünk a házakhoz prófétálni. Imádkozunk azokért, akik elkapták ezt a betegséget, de nekünk nincs szükségünk a vakcinára, ezért imádkozunk azért is, hogy ne erőltessék nagyon ránk. Nem ellene vagyunk, csak nem vesszük fel inkább – magyarázza Orgován.

Sértő-Radics István, Uszka volt polgármestere és legtöbb lakójának jelenlegi háziorvosa szerint a falu alacsony átoltottsága eddig nem okozott problémát, de elmondása alapján egy hete hirtelen szaporodni kezdtek az esetek. Több tucat megbetegedést említett, hozzátéve, hogy állapotrosszabbodás miatt kórházba is került valaki. A vírus „főleg oltatlanokat” támadott meg.

– Nem tisztem kritizálni az önkormányzatot, de ha kezdettől fogva önkormányzati tisztségviselőként oltásellenes hangulatot tapasztaltam volna a településen, akkor szóban és a közösségi médiában is igyekeztem volna ez ellen beszélni. Semmiképpen se csináltam volna olyat, hogy egy oltást segítő gondozónőt szóban felelősségre vonok, hogy miért segít az időseknek az oltási regisztrációban.
– Uszkán történt ilyen? – kérdezzük.
– Azt nem tudom, hogy valaki csinált-e ilyet, csak azt mondom, hogy én biztos nem tettem volna – mondja Sértő-Radics. A háziorvos polgármesterként, mint ahogy sok helyen történt az országban, „bevonta” volna a falugondnoki buszt is, ami jelen állás szerint minimum pikáns lenne: Uszka falugondnoka ugyanis a vakcinaerőltetés ellen imádkozó Orgován Jenő.

*

Sértő-Radics rendelője Tiszabecsen van, hetente egyszer rendel Uszkán. Ez mindenképpen szerencsésebb helyzet, mint amiben a másik két, általunk felkeresett település, Gadna és Csenyéte van.

– Miskolcról jár ki egy idegen orvos, akivel nagyon sok bajunk van. Fél órát rendel mindennap Felsővadászon, fél 10-től 10-ig – számol be Lakatos Dezső, az egyutcás Gadna polgármestere. Felsővadász öt kilométerre van Gadnától, de nem ez a helyiek legnagyobb problémája, pedig a falu valamikori boltjának hűlt helyével szemben álló, összefirkált menetrend arról tanúskodik, hogy nem a legideálisabb erre a közlekedés. A nagyobb baj az, hogy Lakatos még felsorol vagy öt másik települést, amelynek lakói ugyanazt a fél órát kapják a megyeszékhelyről kijáró „idegentől”, mint a gadnaiak.

Hasonló a helyzet Csenyétén is, igaz, oda hetente egyszer kijár az orvos, de jellemző, hogy a helyiek azt se tudták megmondani, hogy honnan. Nemhiába: ebben a megyében van a legtöbb betöltetlen és tartósan betöltetlen háziorvosi körzet. Komoly gondot okozott például két éve, amikor 19 év praktizálás után elhagyta a térséget a nigériai származású dr. Dunmade Adeolu John, vagy ahogy helyben emlegették, John doktor, a szegények orvosa.

Most más segít Csenyétén. Antal András diakónus, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat csenyétei Jelenlét programjának vezetője gyakran a hit oldaláról közelíti meg a felzárkózással kapcsolatos feladatokat is. Harangot is szerzett, újraszentelte a település tető nélkül maradt templomát, és már keresztel is ott. Ezenkívül kinek megszenteli, kinek újjáépíti a házát – vagy megakadályozza, hogy összedőljenek a hajlékok. Ha van vezetékes víz, hoz mosógépet. Talán ennek is szerepe van abban, hogy itt következetesen községházának nevezik a szeretetszolgálat házát, a polgármesteri hivatal kapcsán pedig úgy fogalmaznak, hogy az a tanácsé. És persze a diakónus segít az oltásnál is.

– Ő intézte el nekünk, hogy az elsőt megkapjuk. Én is felvettem – árulja el halkan Móczó Melinda. Amikor így tett, nem magát nézte, hanem a gyerekeire gondolt, mert az új vírus „kihat már rájuk is”. A falu volt ABC-je és korábbi kocsmája előtt vagyunk, most egy mobilboltot állnak körül a helyiek. Itt az oltópont is ilyen mobil, a legtöbben itt adatták be az oltást. Persze volt, aki bement Miskolcra. Az innen hatvan kilométer, de a rossz utak miatt az két óra.

– Huh, messze van – közli Melinda, és amíg kiszámolja, hány busz is indul, addig három láncfűrész berreg fel, és négy kóbor kutya verekedik össze. – Négy busz van. A többi csak Felsőgagyban áll meg, azoktól le kell gyalogolni ide.
– De mégis, mi változott Csenyétén, hogy ilyen nagy elutasítottság után mégis beadatták az injekciót?
– Hitet adott, és elmondta, hogy nincs is mitől félni – mondja a diakónusról Melinda.

– A hit oldaláról közelítek a kérdéshez. Az úristen az orvos, az ember kezel, úgyhogy aki jön kezelni, azt az Úristen küldi, hogy gyógyítson. De mindig úgy érveltem, hogy ők maguk döntöttek az oltás mellett – ezt pedig már Antal András mondja. Úgy toborozta az embereket, hogy hangfalat tett az autójára, azzal ment körbe Csenyétén, aztán személyesen is elbeszélgetett a helyiekkel, majd körbeküldött egy kollégát, aki maga is oltott volt, és a helyeikhez hasonlóan cigány származású. Ő azzal hívta a falubelieket, hogy „gyertek, cigányok, én már be vagyok oltva”.

– Meglepődtem, mert nagyon szkeptikusak voltak eleinte, de a kezdeti 7-8 jelentkező után végül harminchárman oltattak. Ebben az isteni gondviselést látom, hiszen a harminchárom az Krisztusnak és a teljességnek a száma. A csenyétei kétely okát pedig Kiss Elektől tudjuk meg. – Félnek a mellékhatásoktól, de már a vírustól is. Akkor ijedtek meg, amikor már ide is bejött a covid – jegyzi meg, miközben jókora fát pakol egy minden négyzetcentiméterében rozsdás járgány utánfutójára. – Itt mindenki fával fűt, itt nincs gáz. Itt akkor van gáz, ha nincs fa.
– Korábban azt hitték, hogy annyira messze van mindentől ez a hely, hogy ide még a koronavírus sem talál el?
– Persze. Aztán idetalált, elkaptam én is például. De gyenge volt, mert én már nyáron beoltattam magam. Meg aztán lehet, hogy kelleni fog majd egyre több munkához is.

Így gondolja a Horváth család is, nekik a vasbetonszereléssel foglalkozó munkahelyük budapesti brigádvezetője tette kötelezővé az oltást.

*

– Muszáj lesz beadatni, most csak a választások miatt van ilyen hosszúra eresztve a póráz – állapítja meg a kormánypártokra utalva immáron Gadnán Lakatos Péter. A három településben ugyanis nemcsak az a közös, hogy elszigeteltek, és nagy számban elutasítják vagy elutasították az oltást, hanem az is, hogy elsöprő arányban szavaztak itt a Fidesz–KDNP jelöltjére és listájára a legutóbbi voksoláskor az emberek, márpedig ezek a pártok egyértelműen az oltás fontosságát hangsúlyozzák. Mégis: Lakatos Péter szerint Gadnán egyenesen attól tartottak, hogy „el akarják tenni őket láb alól”. – Hát akkor mi lesz, ha mindenkit eltesznek láb alól? Hát mire jó az? Egy ember hiába marad az országban! – mondja. Ő és a családja nem félt, és beoltatta magát.

– Nem félünk, hát nem kell tőle. Nem is lett semmi bajunk, hála a jó Istenkének – mondja Péter, és gyorsan keresztet is vet mindjárt.

A cikk a Helyközi járat program keretében valósult meg, amely a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség projektjeként. Ha teheti, támogassa munkánkat. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írjon a helykozijarat@gmail.com címre.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/49. számában jelent meg december 3-án.