Hulladékudvar ellen tiltakoznak a hévíziek. Kell-e ilyen létesítmény a világhírű gyógytó városának belterületére, veszélyeztetve ezzel a tóval szoros szimbiózisban levő tőzeglápot? Ezzel a kérdéssel kezdődik az a petíció, amelyet a Hévízért Aggódók Közössége fogalmazott meg a fürdőváros természeti értékeinek védelme érdekében.
A beadvány az ellen a 138 millió forint uniós támogatásból megvalósuló hulladékudvar ellen született, amely lakóházak közvetlen közelében, a város feletti domboldalon, egy patak partján állna. Leegyszerűsítve a tudományos indoklást: a tőzegláp egy szivacs, amelyen keresztül egy folyékony szennyezés gyorsan eljuthat a Hévízi-tóhoz, végső soron pedig akár a Balatonhoz is. A beadvány szerint: „Elég egy festékesdobozba zárt hígító, vagy ennél rosszabb, ha növényvédő szer van benne, ami gondatlanság miatt leeshet, kiborulhat, közben érkezik egy zápor eső, és kész a baj…”
A 4600 lelkes Hévíz utcái nem néptelenek. Nagy szó ez covidos időkben, a járókelők nagy része fürdővendég és mint ilyen, nem hallott a hulladékudvar tervéről. Amikor tőlem hallanak róla, nekik sem tetszik az ötlet.
A tervezett helyszín mellett állva Mörkné Győrvári Henriette szobakiadó, vállalkozó azt mondja, szerinte az a legnagyobb baj a hulladékudvarral, hogy itt van pont a lakóhelyük mellett. – Itt mi turistákat fogadunk, ebből élünk, imádjuk ezt a várost, és nem szeretnénk itt a közvetlen szomszédságunkban egy hulladékudvart. Azonkívül Hévíznek évtizedek óta egyetlen főutcája van, amelyen be lehet jönni a településre, ezt a hulladékudvart viszont két mellékútról lehet majd megközelíteni. Ez az Attila és a Zrínyi utca, és az itt lakók szintén nem szeretnének hulladékudvart a közelükbe. De akinek szobája, üzlete van, akár a sétálóutcán, mind velünk vannak, mert ugyanazért a célért dolgozunk. Ugyanis ha történik valami környezetszennyezés, akkor egyikünknek sem lesz vendége. Se a nagy szállodáknak, se senkinek. Két gyereket nevelek, és igazából a legfontosabb dolog szerintünk az, hogy őrizzük meg a várost, a tavat, ezt a kincset magunknak. Anyaként is mondom, hogy ha leválasztunk vendéglátást, turizmust, mindent erről a dologról, és csak úgy simán történik itt egy szennyezés, már az is borzasztó lenne.
Henriette-ék a gyerekeknek szeretnék meghagyni örökségül veszélyes telepek nélkül a várost. – És hát a turizmus – teszi hozzá. – Itt mindenki ebből él. Ha ez megbomlik, akkor itt senkinek nem lesz megélhetése. És az, amit befektettünk, amit fejlesztettünk, amennyit dolgoztunk, semmivé válik. Ez a dolog lényege. Álláspontom szerint jó volna egy hulladékudvar, valahol külterületen, esetleg Keszthellyel vagy bárki mással társulva. De Hévíz belterületén egyáltalán nem szeretnénk.
Katona Árpád vegyész, nyugalmazott vízügyi szakember 27 éve hévízi lakos. Azt mondja, ha az elvi kérdéseket nézzük, akkor valóban igaz, hogy minden városnak, minden településnek meg kell oldania hulladékai begyűjtését, elhelyezését, arra jogosult üzemeltető részére való átadását. És igen, mondja, kell Hévíz városának hulladékudvar, csak nem oda, ahová tervezik. Szerinte – hogy az általa említett érvek közül csak néhányat soroljunk fel – környezetvédelmi felügyelőség által engedélyezett tanulmányterv nem született a tervről. Az udvar belterületen van, így a zajhatás, a légszennyezés zavarhatja a lakók nyugalmát, jelentősen és hátrányosan terheli az odavezető utak gépkocsiforgalmát. Kiemelt turisztikai területen helyezkedik el, szó szerint néhány méterre például itt van a római kori romkert és az Egregyi Múzeum. És ahogyan az a térképen is jelölve van: „játszótér a római kori romok mellett”.
Katona Árpád felhívja a figyelmet, ez egy kiemelt tájvédelmet élvező ökológiai folyosó, éppen rajta állunk. Ahogyan a védett tőzeglápon is. A csapadékvíz elvezetése a városi közműhálózatba nem megoldott, mert az lejjebb van. A leendő tárolókba folyékony veszélyes hulladékok, például festékhígító, permetezőszerek, veszélyes, karcinogén anyagok, savak, lúgok, ásványolaj-maradékok kerülhetnek. – Vajon az átvevő egyenként ellenőrzi majd a leadandó palackokat, dobozokat? Nem valószínű – válaszolja meg saját kérdését.
A szakember több mint harminc pontban fogalmazza meg aggályait a projektről. Többek közt azt mondja, a hulladékudvar veszélyt jelenthet a tó bioaktivitására, a tőzegláp sajátosságai (szivacsként működik, igen jó vízáteresztő és közvetítő) miatt: szennyezheti a Gyöngyös-patakot, azon keresztül pedig a balatoni vízgyűjtőt. Ezzel szemben civil társaikkal úgy vélik, lenne kedvezőbb hely az udvar létrehozására, a Szent András utcában. Emellett a hét kilométerre lévő Keszthelyen van – szervetlen, nem veszélyes – hulladék-befogadó hely, amit tavaly fejlesztettek. Veszélyes hulladékokat pedig a Zalaispa Kft., illetve a Rumpold Marcali Kft. telephelyein is átvesznek.
A kialakult helyzetről megkérdeztem Hévíz polgármesterét, Papp Gábort (Fidesz–KDNP) is. Felvetettem neki, hogy a helyiek egy része nehezményezi a hulladékudvar létesítését, illetve azt is, hogy a római kori maradványokhoz közel építenék meg, mert ez turisztikailag sem jó dolog szerintük. – A hulladékudvar ötlete már a 2000-es évek környékén megfogalmazódott az önkormányzatban – emlékeztet Papp Gábor, aki 2002-től két cikluson át képviselő volt, és 2010 óta polgármester. Mint mondja, már akkor is foglalkozott azzal a képviselő-testület, hogy jó lenne hulladékudvart létrehozni valahol a városban. Ezt a szándékot felerősítette, hogy Hévízen is megtalálhatók voltak az úgynevezett hulladékszigetek, mint számos más településen. – Úgy 3-4 évvel ezelőtt valamiért az emberek ezeket a hulladékszigeteket elkezdték olyan szinten megtömni nem oda való dolgokkal, hogy folyt belőlük ki a szemét. Ez egyébként országos jelenség volt. Eleinte kéthetente ürítették ezeket, a végén már ott tartottunk, hogy egyes szigeteket naponta kellett üríteni, ami nem kevés költséggel járt. Aztán elkezdték a települések megszüntetni ezeket a hulladékszigeteket, hiszen ha valami alapvetően veszélyt jelenthetett akár a környezetre, akár bármi másra, akkor ezek voltak azok. Akár zsáknyi döglött csirkét, fürdőkádat is leraktak, nem viccelek, konkrétan, meg építési anyagokat, törmelékeket – mondja Papp.
A Zalaispa Regionális Hulladékgazdálkodási és Környezetvédelmi Nonprofit Zrt. végül nyert hulladékudvarra egy európai uniós pályázatot, és bejelentkezett az önkormányzatnál, mondván, ezt a régi kívánságukat meg tudnánk valósítani.
– Én nem ismerem a pályázatot, hiszen nem nekünk kell pályázni. Tőlünk egy erre alkalmas területet kértek. A pályázatban szabályozva vannak bizonyos dolgok, így az is, hogy a hulladékudvar csak Hévíz közigazgatási területén belül lehet, hogy legyenek a területen közművek, fontos a megközelíthetőség stb. Nekiálltunk keresni a helyszínt, adta magát a GAMESZ-telephely, a gazdasági műszaki ellátó szervezetünk, amely gazdasági feladatokat már nem lát el, de a város fenntartását ők végzik, többek közt füvet nyírnak, virágosítanak, takarítanak.
Ezen a területen, ami egy lekerített telephely, gépeket tárolnak, sőt az összeszedett szemetet is, itt is történik egyfajta hulladékkezelés már évek óta. Ez is e mellett a terület mellett szólt. Ráadásul az önkormányzat nem talált más olyan szóba jöhető helyet, ami a tulajdonában lenne. Telket venni lehetne, de az a legnehezebb, mert úgy vásárolhatnak vagy adhatnak el egy ingatlant, hogy felbecsültetik az értékét: az értékbecslő mond egy összeget, ezt az ajánlatot tehetik meg az ingatlan tulajdonosának, ettől nem térhetnek el. Egy ilyen területet találtak, amire az értékbecslő azt mondta, hogy hárommillió forint, a tulajdonos meg azt, hogy tizenkettő.
A Hévízi-tónak van egy úgynevezett védőidoma (ennek legtávolabbi pontja 55 kilométerre van Hévíztől), ami külön kezelés alatt áll, ezt a megfelelő szakhatóságok határozták meg annak idején. Jelenleg a Belügyminisztérium alá tartozó vízügyi hatóság, illetve a Balaton-felvidéki Nemzeti Park felügyeli a területet, arra törekedve, hogy semmiféle olyan szennyezés, kútfúrás, egyebek ne történjenek, amik veszélyt jelentenek. – Habár a nemzeti park már nem hatóság, ettől függetlenül az ő véleményük ebben hathatós, és mi is támogatjuk őket ebben természetesen, hiszen már bocsánat, miért vágnánk le az aranytojást tojó tyúkot? – mondja a polgármester.
A hulladékudvar Papp Gábor tájékoztatása szerint 800 négyzetméteres terület lenne a GAMESZ telephelyén, az építkezés annyit jelentene, hogy az a rész kapna egy 40 centiméteres talajburkolatot. Ahhoz, hogy megvalósulhasson a projekt ezen a helyszínen, az önkormányzatnak módosítania kell a helyi építési szabályzatot, a hészt, belterületté kell nyilvánítania a leendő hulladékudvar helyét. Ennek a polgármester szerint addig nincs értelme, amíg nincsenek meg az engedélyek. A telep egyébként zárt lenne, meghatározott nyitvatartási idővel. Az önkormányzat úgy gondolja, a hulladékudvarban alapvetően papírhulladékot, műanyagot, üveget lehetne leadni.
A GAMESZ-telephely felé vezető út (Fotó: Magyar Hang/Grimm Balázs)
A civilek attól tartanak, hogy ha a hulladékudvarban veszélyes vegyi anyag folyik ki, akkor az azonnal beszivárog a talajba, pláne, mivel a Hévíz alatti tőzegláp olyan, mint egy szivacs. – Veszélyes anyag akkor folyhat ki, ha megengedjük, hogy oda rakják. Lehet ilyet is, de ugye mi számít veszélyes hulladéknak? Ha úgy döntünk, üres festékesdoboz, elem, akkumulátor is lerakható lesz, azok zárt, fedett tárolórendszerbe kerülnek. De a szakemberek ezt nem javasolják. Az önkormányzat sem javasolja. Ezt a városnak kell eldöntenie – mondja a polgármester. Tájékoztatása szerint jelen pillanatban még semmi nem dőlt el. Ha a terület megkapja a különféle hatóságok engedélyeit, a képviselő-testület majd utána dönt arról, legyen-e hulladékudvar, vagy sem.
Az ügyben december végén tartott közmeghallgatáson Bali József, a Zalaispa vezérigazgatója – a hévízi önkormányzati lap, a Forrás szerint – azt mondta: „A hulladékudvar olyan kiegészítő létesítmény ebben a rendszerben, amely az itt élőket szolgálja, és arra kínál lehetőséget számukra, hogy olyan tárgyakat helyezzenek el, amiket a kukákban nem tudnak, példaként említve az üveg-, a műanyag vagy éppen a fémhulladékot, illetve olyan veszélyes anyagokat, mint a szárazelem és a kiürült festékestégely.” De hogy mit hozhatnak a helyiek – tette hozzá később –, azt az önkormányzat rendeletben szabályozza majd.
A cikk a Helyközi járat program keretében valósult meg, amely a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség projektjeként. Ha teheti, támogassa munkánkat. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írjon a címre.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/10. számában jelent meg, március 4-én.
