A Szabolcs-Szatmár Bereg megyei községben, Barabáson bezárt a bánya és a kocsma is, egyik régi vegyesboltját is lassan teljesen benövi már a gaz. – Itt megszűnt minden – mondja Fekete Imre az ukrán–magyar határ mentén meghúzódó település egyik kisboltjának teraszán. Ha nem húznának el autók mellettünk az átkelő felé, akkor azt is hallanánk, ahogy szél zizegteti az asztalterítőt, olyan nagy itt a csend. Nagy és nyomasztó. Imrétől azt kérdezzük, miként lehetséges, hogy ebben a rogyadozó házakkal teli, magára hagyott faluban a Belügyminisztérium adatai szerint 2014-től 2019-ig 145 százalékkal nőtt lakosság száma.
„Minden harmadik ház ukráné”
– Innen halnak kifele, onnan meg jönnek, és itt vesznek házat – mutat az alig fél kilométerre fekvő ukrán határ felé Imre. Akik pedig szavai szerint „jönnek”, azok a Kárpátalján élő kettős állampolgárok, később egyenesen úgy fogalmaz: „minden harmadik ház ukráné”. Hogy mindez miért történik, azt ugyanazzal magyarázza Fekete Imre, később csatlakozó asztaltársa, Varga Ferenc, a Barabás utolsó előtti házában élő Pusoma József és a falu másik végén élő Bulyáki Gusztáv is.
Az ok a nyugdíjturizmus. Még mindig hatályban van ugyanis az az 1963-as törvényerejű rendelet, amelynek értelmében az 1991-ben felbomlott Szovjetunió utódállamai, Oroszország és Ukrajna állampolgárai járulékbefizetés nélkül is jogosultak a magyar szociális ellátásra, így öregségi nyugdíjra is. Méghozzá nem is akármilyenre, ugyanis, ahogy az egyik névtelenséget kérő barabási asszony fogalmazott: „odaát aztán tényleg mindenről lehet egy kis pénzéért papírt szerezni”, még arról is, hogy főmérnök, könyvelő vagy éppen boltvezető volt az egyébként, mondjuk, gyári munkásként dolgozó igénylő. Így aztán a magyar állam úgy fizeti ki nekik az itteni főmérnöki, könyvelői, boltvezetői nyugdíjat, hogy a kárpátaljai gyári munkás életében nem fizetett járulékot a honi költségvetésbe. Ez pedig feszültséget okoz a térségben, így Barabáson is, hiszen a jellemzően tsz-nyugdíjból vagy éppen közmunkából élő, szegény beregi falvakban egyre több szó esik arról, hogy mennyit kap kézhez egy nyugalmazott főmérnök, könyvelő, boltvezető.
– Le vagyok százalékolva, így kapok 35 ezret havonta. Két év múlva megyek nyugdíjba, harminchárom évet dolgoztam le, szerte az országban. Ők meg jönnek, és felveszik a nagy pénzt – panaszolja Bulyáki Gusztáv.
– Mennyit kapnak kézhez, mekkora az a nagy pénz? – kérdezzük.
– Százon alul talán egynek sincs a nyugdíja. Hát ilyen itt a helyzet – állapítja meg Gusztáv, miközben elnyomja cigarettáját egy rozsdás konzervdobozban.
Szótlanul bök állával a szemben lakó szomszédja felé. – Ott is ukránok laknak egyébként. De nincsenek itthon, idén jó, ha kétszer láttam őket – mondja mosolyogva. Magyar nyugdíjra egyébként úgy lehet szert tenni, ha az igénylő lemond az ukrán járandóságáról, és kivált egy magyar lakcímkártyát, vagyis Magyarországra költözik. Ezt a folyamatot eleve alaposan meggyorsította, hogy 2010 óta lényegesen könnyebb magyar állampolgárságot kérniük azoknak a magyarságukat dokumentummal igazolni tudó embereknek, akik a Trianonban elszakított országrészen, így például Kárpátalján élnek. Ám mindehhez még ingatlant sem kell vásárolni itthon, elég csak papíron bejelentkezni Magyarországra.
„Egyetlen öregasszony lakott benne, mégis vagy huszonketten jöttek szavazni onnan”
– Az embereknek itt nincs pénzük, úgyhogy megkeresték őket az ukránok, hogy nem jelentkezhetnének-e be a házukba, tíz-húsz-harmincezer forintért – meséli Pusoma József, aki szerint ez a bejelentkezős módszer 4-5 éve volt jellemző, ma már inkább megveszik az ingatlanokat a kettős állampolgárok. Ő ugyancsak szegénynek mondja magát, de állítja: az ő házukba egyetlen „ukrán” sincs bejelentve, nemhogy huszonkettő. Ez utóbbi, Barabáson lévő házról és lakóinak megdöbbentő számáról a tizenhat évig szavazóköri biztosként is tevékenykedő Fekete Imre mesélt nekünk.
– Egyetlen öregasszony lakott benne, ezt mindenki tudta, mégis vagy huszonketten jöttek szavazni onnan. Amikor kiállítják a választásról a papírt, nem tűnik fel senkinek, hogy ebben valami nem stimmel? – céloz Imre alighanem a választói névjegyzékre, a dokumentumra, amelyben egyre csak nőtt a barabásiak száma, bezárt italboltok és munkahelyek ide, elhagyatott házak oda, szegénység és közmunka amoda. 2014-ről 2018-ra például 286 fővel több ember szerepelt a település választói névjegyzékében.
Idáig mindez közokirat-hamisításnak minősült volna, ám november 16-án a parlament megszavazta Semjén Zsolt törvényjavaslatát, amelynek értelmében immár nem szükséges, hogy a magyar lakcímre bejelentkező személy életvitelszerűen az anyaországi címen éljen. „Nem vezethet a lakcím adat érvénytelenségének megállapítására az a körülmény, hogy a polgár nem él életvitelszerűen a lakóhelyként bejelentett lakásban” – fogalmaz az előterjesztő. A Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet értelmezésében ez azt jelenti, hogy a lakóhely egyfajta kapcsolattartási címmé degradálódik, és azzal, hogy már azt sem várja el az állam, hogy az állampolgár a bejelentett lakcímén éljen, már nem minősülnek fiktívnek ezek a „lakóhelyek”, és ami a legfontosabb: a TASZ szerint így nem is lesz büntethető sem a bejelentő, sem a bejelentkező. „A Btk. közokirat-hamisításról szóló része úgy módosul ugyanis, hogy a tulajdonos hozzájárulásával vagy saját tulajdonú ingatlanra bárki bejelenthet lakcímet büntetőjogi szankció nélkül – akkor is, ha már az első pillanattól nyilvánvaló, hogy nem fog ott élni” – fogalmaz a módosító kapcsán kiadott közleményében a civil szervezet.
„Nyugdíjosztáskor jönnek még, meg idősek napján”
Ennek azért – is – van különös jelentősége, mert a határon túl élő, kettős állampolgársággal rendelkező szavazók levélben szavazhatnak, és csak listára voksolhatnak. Ám ha rendelkeznek magyarországi lakcímmel, akkor már élhetnek állampolgári jogukkal az önkormányzati választáson és az országgyűlésin is. Utóbbin ráadásul úgy, hogy az egyéni jelölt neve mellé is behúzhatják az ikszet.
– Ezenkívül nyugdíjosztáskor jönnek még, meg idősek napján, amikor eszem-iszom van a művelődési házban – mondja Varga Ferenc.
Ezért vet fel kérdéseket az a levél, amit 770 ezer címre postázott ki a minap a Nemzeti Választási Iroda. A levelet dr. Nagy Attila, az NVI elnöke jegyzi, első oldalán arról tájékoztatja a határon túl élő választópolgárt, hogy a címzett „korábbi regisztrációja alapján szerepel a központi névjegyzékben” és így jogosult részt venni a soron következő magyarországi választáson. A második oldal azzal kezdődik, hogy „Ön, mint magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgár”, ami azért érdekes, mert számos határon inneni postaládába dobtak be a minap ilyen levelet, az NVI szerint összesen 31 ezret, ebből értesülésünk szerint Barabáson több tucatot vitt ki a kézbesítő. Volt aztán olyan ingatlan – egyébként még csak nem is az ukrán határral közvetlenül határos, Vásárosnamény központú, hanem a Nyírbátor környéki választókerületben -, ahova egész köteggel vitt ki belőle a postás.
A címzettek között pedig forrásunk szerint volt nem egy „szlávos hangzású” név is, ami feltehetően annak köszönhető, hogy a magyar állampolgárságot ezen a vidéken olyan könnyű felvenni, hogy még magyarul se kell tudni hozzá. A választó által „korábban bejelentett értesítési címre” kiküldött levél célja amúgy az, hogy lehetőséget adjon a regisztrált szavazónak, hogy jelezze, mely címre kéri kipostázni a „csak listás” szavazólapot. Az NVI-től többek között azt kérdeztük ezért, hogy miként mehetett ki magyarországi címre olyan levél, ami kimondottan azoknak szól, akiknek nincs magyar lakcímük? Sajtóosztályuktól azt a választ kaptuk, hogy az értesítők nem lakcímekre, hanem a regisztráció során megadott értesítési címekre mentek ki, valamint a „nem regisztrált, külföldön élőként nyilvántartott, de magyarországi tartózkodási hellyel rendelkezők is magyar címen kapták meg a levélszavazási értesítőt”.
„A falu fele odaátról van már”
Az NVI Sajtó tájékoztatása szerint „természetesen” egyszer szavazhatnak azok a kettős állampolgárok, akiket levélben értesített most az NVI. Mert hiába, hogy a levélszavazathoz szükséges regisztráció során opcionális, hogy valaki személyi azonosító, vagy magyar személyi igazolványszámot, vagy útlevélszámot, vagy jogosítványszámot ad, az NVI ellenőrzi az adatait az adott okmánynyilvántartásban, valamint a személyiadat- és lakcímnyilvántartásban (SZL) is. A központi névjegyzéket pedig minden nap összevetik az SZL-lel, hogy a regisztrált választópolgárok között ne szerepelhessen magyarországi lakcímmel rendelkező személy.
A barabásiak mindenesetre arról meséltek nekünk, hogy ha „az ukránnak” van magyarországi lakcíme, akkor az illető átjön a határon, hogy voksoljon a szavazás napján. Azt mindenesetre senki nem tudta nekünk megmondani, hogy életvitelszerűen mennyien élnek Barabáson.
– A falu fele odaátról van már – becsülte meg Bulyáki Gusztáv, és ugyan más szavakkal, de ugyanezt az 50-50 százalékos leosztást említette nekünk a településen mindenki. Majd szinte mindegyikük más településnevet említett a környékből, mondván, hogy ott is ez megy, nem csak Barabáson.
A cikk a Helyközi járat program keretében valósult meg, amely a Partizán támogatásával jött létre, hat magyar szerkesztőség projektjeként. Ha teheti, támogassa munkánkat. Támogatással és ötletekkel kapcsolatban írjon a címre.
Ez cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/47. számában jelent meg, november 19-én.
