Magyarországon három évtized alatt a szabadság ironikus idézőjelbe került. A keresztény-konzervatív értékekre hivatkozó kormányzat az elmúlt tíz évben nyilvánvalóvá tette, hogy nem csupán a műemlék épületeket, a panorámás balatoni telkeket, és a jól menő magánvállalkozásokat, de a gondolatokat is einstandolni kívánja. Nem létezhet másfajta igazság, csak a sajátjuk, ebből pedig egyenesen következik, hogy az egyetlen valódi érték számukra a politikai lojalitás.
Emiatt talán egyelőre nem is értik mindazt, ami most történik a budapesti Vas utcában. A Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) elfoglalták az intézmény hallgatói, így tiltakozva az egyetem átalakítása, és konkrétan Vidnyánszky Attila személye ellen, aki tucatnyi más pozíciója mellett az SZFE-t kézi irányításra kapcsoló alapítványi kuratórium vezetésének terhét is magára vállalta. A diákok követelik az egyetemi autonómiát, barikádjaik pedig azt üzenik, Vidnyánszky nem léphet az épületbe.
Hozzájuk hasonlóan kevesen emelték fel a szavukat az elmúlt évtizedben a kisajátítás, a megfélemlítés ellen. Ezzel pedig nemcsak önmagukért, de mindannyiunk szabadságáért küzdenek, kiállásukkal példát mutatnak a társadalomnak. A hatalom éppen ezért nem is tekinti felelős állampolgárnak őket, akiknek joga van beleszólni a saját életük átalakításába. Ahogy azt a kormánypárti sajtó szépen megfogalmazta, ők csupán hallgatók, akiknek „hallgass a neve”.
Pedig nem ártana szem előtt tartani, hogy a 155 éves Színház és Filmművészeti Egyetem autonómiájának lerombolása, a szakmai kérések és érvek figyelmen kívül hagyása, az egyetem javaslatainak totális negligálása, a személyeskedő támadások, a tanárok és diákok trágárságtól sem mentes minősítése, és az infantilizálás visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el, amelyek a színházi és filmes szakmán túl is komoly károkat okozhatnak az országnak.
A diákok hosszú ostromra készülnek, ígéretük szerint addig nem mennek haza, amíg garanciát nem kapnak a követeléseik teljesítésére. Vagyis a szenátus jogköreinek visszaállítására, a szenátus által megfogalmazott alapdokumentumok elfogadására, és a Vidnyánszky Attila vezette kuratórium lemondására. Nem maradnak magukra a harcukkal, folyamatosan érkeznek hozzájuk a felajánlások, egy nap alatt annyi étel halmozódott fel az egyetemen, hogy rászorulóknak is juttattak belőle egy nagyobb mennyiséget.
Vidnyászky Attila szeptember elsején este az egyetemen kialakult helyzetre, a vírusveszélyre és a tanévkezdésre hivatkozva levélben kezdeményezett megbeszélést a leköszönő rektor-helyettessel, Upor Lászlóval. Őt az egyetem felmondási idejét töltő vezetőségének másik két tagja, Németh Gábor rektori tanácsadó és Bagossy László, a Színházművészeti Intézet vezetője kísérte el. Egyetlen feltételt támasztottak a találkozóval kapcsolatban, hogy a beszélgetést rögzítsék. Hiába azonban a találkozó, az álláspontok nem közeledtek. Bár a hallgatók Vidnyánszkyékkal nem hajlandók leülni egy asztalhoz, de a modellváltás sürgető minisztériummal igen, nyitott ajtó mellett, ahol kamerával dokumentálhatják a beszélgetést.
Ezek után a kormánynak már csak azt kellene mérlegelnie, mivel veszít kevesebbet, az erőszakos térfoglalással, vagy a nyitott párbeszéddel.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2020/36. számában jelent meg szeptember 4-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/36. számban? Itt megnézheti!