Az 1987-es januári nagy havazás Budapesten

Az 1987-es januári nagy havazás Budapesten

Erzsébet (Lenin) körút a Blaha Lujza tér felé nézve. Élelmiszerszállítás az 1987. januári nagy havazás idején az Éjjel-nappal Közért (Csemege Áruház) előtt.

Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Az 1987-es januári nagy havazás az Egy kép anatómiája című rovatunkban.

Közértkultúra

Noha a közhiedelem úgy tartotta, a közért kifejezés a köz érdekében végzett tevékenységet jelöli, a megoldás ennél prózaibb. A Budapest Székesfőváros Községi Élelmiszerárusító Üzeme jogutódjaként létrejött vállalat, a Községi Élelmiszerkereskedelmi Részvénytársaság rövidítéséből született meg a „Közért”, amely egyszerre működött hús-hentesüzletként, fűszer-csemegeként, de itt lehetett beszerezni a tejtermékeket, ahogy a halat és a vadat is. Az üzletek még inkább hasonlítottak a klasszikus fűszeres boltokra, ugyanis a bevett szokás szerint minden terméket a pultnál mértek ki a vásárlóknak. Az alapításakor 358 budapesti és 31 vidéki üzlet tartozott a vállalathoz – ami a fővárosi bolthálózat alig négy százalékát jelentette –, és háromezer dolgozót foglalkoztatott. 1955-ben új időszámítás kezdődött a közértkultúrában: a Mártírok útja (a mai Margit körút) és a Bem utca sarkán lévő üzletben megnyílt az ország első önkiszolgáló boltja, egy évtizeddel később pedig már a Közért üzleteinek java része ilyen formában működött. Ez idő tájt azonban már jóval népszerűbbé vált az általános beszerzési cikkek boltja, az ABC, ami minden lakótelepen volt. A fejlődés nem állt meg, a hetvenes években városszerte megjelentek a Csemegék, tele importcikkekkel: banánnal és konyakkal. A nyolcvanas években Budapesten 12 Közért vállalat működött, az 1600 üzlet 12 ezer alkalmazottat foglalkoztatott. A Közértek a rendszerváltozást követően egészen 1996-ig tartották magukat.

„Mesetél” 

Harmincöt éve, 1987. január 10-én csapott le az egész országra az az ítéletidő, amelyről minden család őriz legalább egy anekdotát, és amit a gyerekek akkor csak mesetélként emlegettek. A heves szélvihar kíséretében érkező sűrű hóesés falvakat zárt el a külvilágtól, méteres torlaszokat emelt az utakon, hósivataggá változtatta az autópályákat, súlyos gondokat okozva a közlekedésben és a boltok élelmiszer-ellátásában, de az energiaszolgáltatásban is voltak fennakadások. A több napig tartó rendkívüli időjárási helyzet rendkívüli intézkedéseket követelt: Budapesten és a megyékben operatív bizottságokat alakítottak, az utak tisztításához mozgósították a katonaságot, de a KISZ-közösségek, szocialista brigádok is önkéntes segítséget nyújtottak a hótorlaszok eltakarításában. Volt, ahol a kenyeret is tankkal szállították, több iskolában szünidőt hirdettek, bezártak a hivatalok, ráadásul az időjárás hatására még a szokásos tévészünet is elmaradt, azon a januári hétfőn a My Fair Ladyt sugározták az otthon ragadtaknak. Budapest egy nap alatt teljesen megbénult, a körúton leállt a villamos- és a buszközlekedés. Budapestnél szinte teljesen befagyott a Duna, a Kékesen heteken át megmaradt a félméteresnél is nagyobb hó, de azon a télen még a Feneketlen-tó jegén is át lehetett sétálni. Évszázados hideg- és csapadékrekordok dőltek meg, a zord téli idő egészen márciusig kitartott, ez idő alatt összesen százezer köbméter havat szállítottak el a fővárosi utcákról, terekről.

Blaha Lujza téri sajtópalota

Sokan csak Szabad Nép-székházként emlegették a Blaha Lujza tér 3. alatt álló épületegyüttest, mások Sajtópalotaként vagy Sajtószékházként hivatkoztak rá. A második világháború utáni sajtótörténet szimbolikus helyszínét a József körút és Rökk Szilárd utca közötti tömb két államosított bérházából, valamint Rákosi Jenő egykori sajtóbirodalmának – a Budapesti Hírlap szerkesztőségének – központjából alakították ki 1949–1951 között Lux László tervei alapján. Eleinte a Szabad Nép, az Esti Budapest és a Pest Megyei Hírlap szerkesztősége működött az épületben, majd a Hírlapkiadó Vállalat égisze alatt itt készült az Esti Hírlap, a Szabad Föld, a Figyelő, a Nők Lapja, a Képes Újság, a Ludas Matyi, de más intézményi, egyetemi, üzemi újságok és folyóiratok is innen kerültek utcára. Fénykorában közel 1100 ember dolgozott a Sajtópalotában. A rendszerváltással az épület falán lévő neonok közül sok lekerült, de megjelentek az Expressz, az Új Magyarország és a Magyar Fórum feliratai. A kilencvenes évek végére a komplexum lassan elnéptelenedett, majd sokáig kísértetházként árválkodott, most egy bevásárlóközpont és szálloda áll a helyén.
Adalék az épület szomorú történetéhez: Szűr-Szabó József karikaturista a hetvenes évek közepe táján az Esti Hírlap egyik szerkesztőségi falára rajzolt csoportképet előbb a kulturális rovat, majd a lap többi munkatársáról. Egyiptomi stílusban, egy-egy csak rájuk jellemző utalással jelenítette meg kollégáit, Bernáth Lászlót például papként, Dersi Tamás rovatvezetőt fáraóként, önmagát pedig írnokként. Bár Szűr-Szabó özvegye elérte, hogy védetté nyilvánítsák, és az épület lebontása előtt szakszerűen eltávolítva megőrizzék a képet, a nyolcméteres alkotás még mindig egy raktárban várja, hogy méltó helyre kerüljön.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/2. számában, annak is az Időgép mellékletében jelent meg január 7-én.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – A vert sereg