Volt idő, mikor Balatonszabadi nevezetessége a Petőfi műsorát sugározó rádióállomás volt, Balatonaliga osztályon felüli szállója és étterme a legkényesebb igényeket is kielégítette, Balatonlelle pedig vízvezetékkel és villannyal ellátott üdülői miatt érdemelt figyelmet. Esténként ekkortájt az Aligátor bárban vagy a fonyódi Rianás szálló éttermében lehetett mulatni, míg a balatonföldvári üdülőtelepen a Csöpi cukrászda és a Konzervcsárda jelentette a gasztronómia csúcsát.
Fenyvesen csak fürdőidényben működött a posta, de szövetkezeti italboltot és közértet sem lehetett minden településen találni. Jó borok, rossz ivóvíz – ez jellemezte Badacsonyörs, Ábrahámhegy és Balatonrendes hármasát, ahol az üdülési lehetőségek is korlátozottak voltak, Szepezdet pedig inkább a környéken termő őzlábgombák, semmint strandja miatt volt érdemes felkeresni. Az ötvenes évek végén a nyaralótulajdonosokon kívül igazán kiváltságosnak érezhette magát az, aki beutalóval eljuthatott a „magyar tengerhez”.
Talán nekik készült a Balatoni Intéző Bizottság kezdeményezésére 1958-ban kiadott Balatoni mindentudó című praktikus kézikönyv, Fekete György, Zoltán Béla, Várfalvi Tamás összeállítása, melyből a fenti adatok származnak. „Még alig érkezünk meg – s máris búcsút veszünk anélkül, hogy időnk és alkalmunk lett volna, akárcsak nagy vonalakban is megismerkedni a tó és környékének szépségeivel, nevezetességeivel. Üdülésünk első napjai általában veszendőbe mennek a tájékozódással, amikor már letelt időnk – másoktól értesülünk arról, mit nem néztünk meg a környéken. Ilyenkor fájón gondolunk az elmulasztottakra: bárcsak előre tudtam volna, mi mindent nyújt a Balaton a nyaralóknak! (…) Korunk emberét kétségtelenül a sietés jellemzi. Ezért a hivatásunkkal vagy munkakörünkkel nem szorosan kapcsolatos kérdések tanulmányozására kevés időnk marad. Ebből a kevés időből azonban érdemes néhány órát arra szentelni, hogy a Balatont, ha kevéssé is, de megismerjük” – olvasható a bevezetőben.
A kötet minden hasznos tudnivalót tartalmazott, amire a nyaralóknak szüksége volt, például, hogy az utazás során hol van lehetőség üzemanyag-vételezésre. Mint kiderül, 1958-ban az északi parton hat, a déli parton hét kúton lehetett tankolni. A vízen a Beloiannisz, a Helka, az Ifjúgárda mellett Jókai és Kisfaludy névre keresztelt hajók szállították az utasokat, sétavitorlázásra a Béke, Galyatető és Lillafüred hajókkal lehetett indulni.
Kézikönyvhöz illően számos fontos egészségügyi tanáccsal is ellátták az olvasót: teli gyomorral és kimelegedve nem ajánlott a fürdőzés, ahogy a vizes nadrágban való evezés sem, utóbbi ugyanis súlyos feltörést okoz. De arra is érdemes volt odafigyelnie a nyaralóknak, hogy sportolás, szórakozás mellett biztosítsanak szervezetüknek „elegendő pihenést, alvást, nyugalmat!”
A Balaton egy ma már ismeretlen arcát mutatja be ez a könyv, ami épp ezért lehetőséget ad arra, hogy összehasonlítsuk a tó hat évtizeddel ezelőtti állapotát a jelenlegivel. Néha megdöbbentő a különbség
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/23. számában, annak is az Időgép mellékletben jelent meg június 3-án.
