A harmincéves háború egyik tengeri csatájában elsüllyedt hajóra bukkantak búvárrégészek

Nem akármilyen leletre bukkantak a Viking Hajómúzeum búvárrégészei: a dániai Rødbyhavn partjaitól mintegy 150 méterre rátaláltak a harmincéves háború egyik csatájának utolsó, eddig elveszett dán hajójára. A negyedosztályú – 40-60 lőfegyverrel felszerelt – sorhajó, a Delmenhorst az 1644. október 23-án a német és dán partok között fekvő Fehmarn-sziget mellett, a svéd és dán erők között lezajlott ütközetben süllyedt el.

A roskildei múzeum beszámolója szerint a roncsra a német partokat Dániával összekötő, mintegy 18 kilométer hosszúra tervezett Fehmarn híd előkészületi munkáinak alkalmával bukkantak rá. Az 1633-ban vízre bocsátott, 120 fős legénységgel bíró Delmenhorst érdekessége az volt, hogy ez volt az egyik első hajó, amelyet rajzok alapján készítettek. A régészek öt hétig titokban dolgoztak a roncs körül, és 30 ezer fotót készítettek a mintegy 3,5 méter mélyen fekvő maradványokról, hogy le tudják modellezni a 7×31 méteres hajót és a tengerfenék azon részét, ahol fekszik.

A Delmenhorst volt egyébként az utolsó abból a három dán hajóból, amely a csatában süllyedt el, amelyet ez idáig nem sikerült megtalálni. A másik két roncsot még 2012-ben fedezték fel. „Az első merüléskor a ragyogó napsütésben a megolvadt, tucatnyi darabra robban bronz ágyúk úgy csillogtak az elszenesedett roncs körül, mint az arany” – mesélte a kutatást vezető Morten Johansen. A régészek – négy különböző méretben – számos ágyúgolyót is találtak a hajó körül.

Az 1618 és 1648 között zajló, Európát vérbe borító harmincéves háború utolsó szakaszában lezajlott ütközet az 1643 és 1645 között a skandináv hegemóniáért folytatott svéd-dán vetélkedés meghatározó ütközete volt. A dánok a német-római császár szövetségeseként 1638 óta igen jó helyzetben voltak, III. Ferdinánd (ur. 1637-1657) nagy mozgásteret adott IV. Keresztély dán királynak (ur. 1588-1648), aki nem csak ezért volt ekkor a térség vezető nagyhatalmának feje. Dánia az 1620-as évek óta a régiós tengeri hatalomnak számított: 1642-ben 35 jelentősebb – összesen 20 ezer tonnányi vízkiszorítású – hadihajóval rendelkeztek. A szárazföldi mozgósítható csapatlétszámuk – védekező hadműveletek esetén – 1641-ben 16 ezer dán és 6500 norvég gyalogosból, valamint 2000 lovasból állt, ami mellett Keresztély királynak fegyverben tartott még egy 11 ezer fős állandó zsoldos sereget. A dánoknak mindez futotta miből, ők ellenőrizték az Öresund-szorosban áthaladó hajókat, amelyektől magas vámokat szedtek be, így fölözve le a kelet-nyugati irányú balti kereskedelmet.

A protestáns hollandok, az északi német városok és a franciák szövetségében harcoló svédek II. Gustav Adolf király 1632-es halála óta gyűjtötték az erőt, hogy megszerezzék a hegemóniát az északi térség felett. Az 1640-es évektől komoly flottafejlesztésbe fogtak: 1645-re 58 hadihajót építettek, amelynek vízkiszorítása elérte a 35 ezer tonnát. Ezeken összesen 6152 tengerész és 3256 katona szolgált. Emellett összesen 90 ezer szárazföldi katonával – köztük 50 ezer német zsoldossal – bírtak, és a dánokkal ellentétben, két évtizedes szárazföldi csatározások tapasztalataival a hátuk mögött, ezek a csapatok harcedzettebbnek számítottak.

A körmönfont diplomata, Axel Gustafsson Oxenstierna királyi kancellár 1643-ban látta elérkezettnek az időt, hogy kiüsse a dánokat a nyeregből. És semmit sem bízott a véletlenre, a meglévő svéd flotta mellé felbérelte a vallon származású mágnás, Louis De Geer 32 hajóját, mintegy 3000 zsoldos matrózzal, akik a később szolgálataiért svéd nemességet is kapó holland Maarten Thijsen admirális irányítása alatt a térségbe érkeztek.

Balogh Roland

Egy géniusz kettős élete: Rubens, a kém

Több nyelven beszélt, számos európai udvarba bejáratos volt, megbízatásai miatt sokat utazott. Nem épp ilyen egy eszményi kém? Peter Paul Rubenst festőként ismerjük, ám annál jóval több volt.

Oxenstierna 1643 június 5-én levelet küldött a csapataival Csehországban állomásozó Lennart Torstensson tábornagynak, hogy vonuljon Pomerániába. A Habsburgok ellen I. Rákóczi György erdélyi fejedelemmel is szövetkezni kívánó svéd generális november közepén ért Németország északi részébe 16 ezer katonájával. A hadmozdulatok – amelyekkel meglepték dánokat – végül 1644. január végén indultak meg. A svédek rárontottak a dán félsziget déli részére, Kiel és Glückstadt térségében, a környező lakosság a svédek kegyetlenségétől rettegve elmenekült Hamburg környékére.

Oxenstierna közben visszahívta a már „nyugdíjas éveit” töltő finn hadparancsnokot, Gustav Hornt is, aki Svédországban nyitott újabb frontot: mintegy 11 ezer emberével rárontott Svédország dánok által megszállt legdélebbi, tengerparti tartományára, Skånéra. 1644 februárjára elfoglalta Helsingborgot, blokád alá vette a Koppenhágával átellenben fekvő Malmőt, és elfoglalta az akkor norvég urala alatt álló Jämtlandot.

IV. Keresztély se tétlenkedett, blokád alá vonta Göteborg kikötőjét, közben 9 hajóval a dán félsziget délnyugati részén, Römö szigete mellett becserkészte Thijsen flottáját, és komoly vereséget mért rá. A németalföldiek legnagyobb ágyúinál kétszer nehezebb mozsarakkal sorozta meg az ellenséget, a hollandok közül sokat eliszkoltak haza. Az események közben Amszterdamban felkorbácsolták az érzelmeket a holland-svéd szövetséggel szemben, egy pillanatig még az is a levegőben volt, hogy az együttműködés legnagyobb támogatójának számító De Geernek el kell hagynia otthonát.

A svéd flottát irányító Clas Larsson Fleming 41 hajójával 1644 júniusában segített Torstenssonnak elfoglalni Fehmarn-szigetet és környékét. A dán király, és flottaparancsnoka, Pros Mund július 1-én a schleswig-holsteini partok mentén megütközött a svéd tengeri főerővel. A a 40 dán és 37 svéd hajó részvételével lefolyt Kolberger Heide-i ütközetben dán oldalról 207, míg svéd részről 101 katona halt meg, és a már 67 éves, a csatában aktívan részt vevő IV. Keresztély is komoly sérüléseket szenvedett. A beszámolók szerint elvesztette az egyik fülét, míg a jobb szemét kilőtték. Fleming a Kiel környéki vizeken rejtőzött el, nem sokkal később, egy csetepatéban egy ágyúgolyó leszakította a jobb lábát, aminek következtében elhunyt. A svédek új flottaparancsnoka a háború veterán arisztokratája, a már 12 éve harcoló, ám még mindössze 31 éves Carl Gustav Wrangel lett. A csatározásokba közben III. Ferdinánd is beszállt, 18 ezer emberrel délről, mintegy 750 kilométerről északra küldte az egyik kipróbált hadvezérét, Matthias Gallast.

Balogh Roland

Álhír, dezinformáció és propaganda Zrínyi téli hadjáratában

355 éve, máig vitatott körülmények között elhunyt korának egyik legnagyobb formátumú hadvezére, ifjabb Zrínyi Miklós. A nem sokkal korábbi téli hadjáratában komoly szerepet játszott a horvát bán véleményformáló tevékenysége.

Ilyen előzmények után érkezett el 1644. október 23-i fehmarni tengeri ütközet. A svédeknek sürgős katonai sikerre volt szükségük, amit Wrangelnek sikerült elérnie. Egyesülve Thijsen visszatérő 21 hajójával, 37 hadigályával mentek neki a tél közeledtével már tengeri csatára nem számító dánok 17 hajójának a Fehmarn-sziget mellett. IV. Keresztély hadának esélye se volt, a svédek 3 hajót süllyesztettek el, míg tízet elfogtak – mint írják, ez volt a dán uralkodó utolsó csatája.

A Delmenhorst egyébként nem akármilyen körülmények között süllyedt el. A dánok a part felé kormányozták, hogy a homokpadon megállítva a szárazföld felől tüzelő ágyúk védelmében megóvják az ellenségtől. A svédek azonban cselhez folyamodtak, feláldozva egyik hajójukat, felgyújtották, majd a dán gályába vezették, ami szintén kigyulladt és elsüllyedt.

A svéd-dán háború ezzel tulajdonképpen véget ért. Gallas császári erőit Torstensson felmorzsolta, utánpótlás nélkül végül alig 3000-en értek vissza 1644 decemberében Wittenbergbe.

A két fél 1645. augusztus 13-án írt alá békemegállapodást a svédországi Brömsebróban. Az egyezménybe belevették a svédeket támogató Hansa-városokat, és Dánia többek között nem vetett tovább ki adókat Glückstadtra és elismerte Hamburg autonómiáját. Svédország megkapott két kelet-balti szigetet, Gotlandot és Öselt, valamint a norvégoktól Jämtland és Härjedalen tartományokat. Mentesültek a dán tengeri vámok alól, és 30 évre megkapták a dél-svédországi Halland tartományt zálogba, hogy ezzel biztosítsák többek között egy új, csökkentett dán vámterhekről szóló egyezmény tető alá hozását. Ez egyébként jelentősen megcsappantotta a dán bevételeket, ám a nagyhatalmak arra is ügyeltek, hogy a svédek ne erősödjenek meg túlságosan – de tény, ettől kezdve Skandináviában Svédország lett a régió vezető hatalma.

Mivel a Delmenhorst homokpadba süllyedt, ezért nem emelték ki a roncsot a régészek, hanem befedték, hogy további, részletesebb információkat nyerhessenek belőle a jövő kutatói. A roskildei Viking Hajómúzeum 2021-ben kiállítást tervez az 1644-es fehmarni csatában elsüllyedt három hajóroncs történetéről és felfedezéséről.

Felhasznált források, szakirodalom

• Johansen, Rikke Tørnsø: Marine archaeologists from the Viking Ship Museum in Denmark find warship from the 17th century. In: Vikingeskibs Museet online, 2020.09.18.
• Wilson, Peter H.: Europe's Tragedy – A New History of the Thirty Years War. Penguin Books, London 2010.

Az Időgép történelmi rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a tudományos cikkek érdeklik, akkor a Tudomány rovatunkat érdemes figyelnie!