Egy szűkszavú közlemény – két idézet egy 2014-es interjúból – jelent meg a Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményének oldalán arról, hogy szeptember 17-én elhunyt Török László ókortörténész, régész, núbiológus. A Széchenyi-díjas kutató 79 éves volt.
Török László 1941-ben született Budapesten, 1959-ben érettségizett, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, ahol 1964-ben szerzett mérnökdiplomát. Emellett 1971 és 1972 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karán tanult koptológiát. Ezt követően az MTA Régészeti Kutatócsoportja (majd 1967-től MTA Régészeti Intézet) gyakornoka lett, 1967-ben tudományos munkatársi, 1981-ben tudományos főmunkatársi beosztást kapott, ekkor lett római csoport vezetője. 2004-ben kutatóprofesszorrá nevezték ki. 1978 és 1991 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyiptológiai tanszékének megbízott előadója volt. 1980-ban a norvégiai Bergeni Egyetem Klasszikus Intézetének vendégdocense, 1989 és 1999 között több alkalommal vendégprofesszora volt. 1998-ban a cambridge-i St. John's College vendégkutatójaként is dolgozott.
Az MTA Ókortudományi, később az Ókortörténeti Bizottságának lett tagja, utóbbinak 2003-ban elnöke lett. Tizenhat éve, 2004-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. 1995-ben a Norvég Tudományos Akadémia külföldi tagjává választotta. Emellett 2011-től az MTA Régészeti Tudományos Szakbizottságának elnöke, 2014-től a Seuso Munkabizottság elnöke volt. Akadémiai tisztségei mellett 2000-ben az Ókortudományi Társaság választmányának tagjává, majd 2003-ban a társaság elnökévé választották meg.
Mindezeken túl a Magyar Akkreditációs Bizottság és az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) munkáját is segítette zsűrielnökként, illetve zsűritagként.
Többek között olyan munkák, kötetek fűződnek a nevéhez, mint az 1988-as Late Antique Nubia, társszerzőként a Fontes Historiae Nubiorum I–IV. (1994-2000), a 2005-ben megjelent Transfigurations of Hellenism. Aspects of Late Antique Art in Egypt AD 250-700, a 2014-es Herodotus in Nubia, vagy a két tanulmányát tartalmazó 2013-as Egyiptom és utókora Alexandriában és Rómában.
