És már ne haragudj fiam, tudod, hogy én igazán nem szoktam kibeszélni senkit, de hogy ott ülünk Lonciéknál majdnem éjfélig egy csésze kávé meg egy pohár savanyú bor mellett! Hát ilyet! (…) Tudod, mennyi ideig tart egy-két tálca melegszendvicset csinálni, egy kis pikáns sonkakrémmel, mustárral, pirosaranynyal, vagy egy sajtkrémet tojással, gombával vagy mást mondok, egy tálca szardellás töltött stanglit? Tudod, mennyi ideig tart? Tíz percig – így sopánkodik a feleség a férjhez Janikovszky Éva A lemez két oldala című „problémagyűjteményében”. Egyszerű és gyorsan összedobható fogások – a munkából hazaeső szocialista háziasszony számára ez nem jelenthetett gondot, hisz a konzerv- és mirelitipar szinte virágzott. Megkerülhetetlen alapanyaggá vált a hasábburgonya, amiből – ahogy ezt a képen is látható reklámfüzetke is bizonyítja – változatos fogások készülhettek a kor ízlése szerint. Besamellel csőben sütve, tojással és szalonnával palacsintaszerűen göngyölve, petrezselymes pirított gombával összekeverve, de akár lecsósan, tejföllel meglocsolva, párizsi kíséretében is jólesett egy munkás nap végén fogyasztani.
A Compack cég is folyamatosan rukkolt elő a dolgozó emberek életét megkönnyítő újításokkal. A dél-amerikai és afrikai ültetvényekről származó kávé, az indai, kínai és szovjet tea, fűszerek, gyarmatáruk, só, valamint a háztartási és vegyi áru feldolgozásával és csomagolásával foglalkozó cég idővel nemcsak zöldségszárítmányokat, de a vegetához hasonló granulátumokat is kínált. Az instant zöldségporok 1986 karácsonya előtt kerültek a boltokba, ezekkel „nemcsak választékos ízhatások érhetők el, hanem egyben gyorsabbá teszik a főzést is.”
Hogy meggyőzzék a háziasszonyokat, milyen kreatív módon lehet ezeket felhasználni, a korszak egyik meghatározó szakácskönyvszerzőjét, Frank Júliát kérték fel, hogy állítson össze egy kézrevaló receptgyűjteményt. Az ízek orgiáját, várt vendégeknek váratlan ízeket ígértek: a klasszikus walesi sajtos pirítós mintájára születhetett meg a paradicsompaprika-granulátummal és curryporral ízesített sörös-sajtos melegszendvics ötlete; a kikapart és franciasalátával, valamint reszelt sajttal töltött ecetes uborkát a kaporgranulátummal kikevert tejföllel illett nyakon önteni; a zelleres változatból készülhetett bizarr „majonéz” borral, mustárral és citrommal meglocsolt almával; ha pedig valaki még ennél is koncentráltabb ízre vágyott, elég volt bekapnia egyet a zöldségporba forgatott sajtgombóckákból.
„A Compacknál kap ruhát az áru, itt öltöztetik fel, hogy aztán az üzletek kirakataiban, polcain megnyerje a vásárlók tetszését.” Erre utal a cég neve, a commercial packing angol szavak összevonásából származó rövidítés is, mely magyarul annyit tesz, kereskedelmi csomagoló. A mai István úton a századfordulótól 1945-ig a Meinl Gyula R.T. központi telepének adott otthont az a ház, amely 1945–1980-ig a Compack Vállalat központi gyártelepe, majd 1981-től a vezérigazgatóság irodaháza lett.
Az Omnia, a Kolumbia, Kongó és a Rio kávékeverékek mellett a cég kínálatában idővel megjelent a piacon a szív- és érbetegségben szenvedőknek ajánlott koffeinmentes kávé is. „A legfőbb jellemzőik az íz, a zamat és az illat. Mindezeket úgy »arányosítják«, hogy a fogyasztóközönségnek minden tekintetben a legjobban megfeleljenek” – írták az 1970-es Déli Hírlapban.
A portfólióban húzóterméknek számítottak még a Aranykanna teák, a Garzon filtertea, majd a hetvenes évektől a még korszerűbb, nemzetközi licenc alapján készülő Lipton filterteák. A vegyi termékek közül innen került az üzletekbe az Ultra mosogatópor, a Trisó, a keményítő, de a Compack látta el az országot sóval is, a teljes sóforgalomból körülbelül 60 000 tonna volt a háztartási csomagolt só, míg a hazai zöldségfélék szárítmányait évente mintegy 200 tonna mennyiségben terítették.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2026/6. számában jelent meg, az Időgép történelmi mellékletben.
