A hadtörténeti kirakós szempontjából izgalmas felfedezést tett a Waterloo Uncovered (Waterloo feltárva) elnevezésű csoport: feltártak egy farmot a belgiumi Mont-St-Jean mellett, amely tábori kórházként szolgált a Napóleon utolsó nagy csatájaként is ismert waterlooi ütközet során 1815. június 18-án. A mintegy hatezer brit, holland és német katonát kiszolgáló létesítmény érdekessége, hogy megfordult benne a csata során megsérült Wellington hercege, azaz Arthur Wellesley, akinek II. Vilmos orániai herceg mellett ugyancsak itt látták el a sebét.
A brit The Guardian beszámolója szerint a Glasgow-i Egyetem régésze, Tony Pollard által vezetett ásatáson a farm területén találtak három emberi lábcsontot, amelyeken sebészi beavatkozások nyomait is meg lehet figyelni. Az egyik combcsonton térdtől felfelé amputálást hajtottak végre.
Kutatói szemmel ennél is fontosabb az az eddig előkerült 58 pisztoly-, puska- és muskétagolyó, amelyeket angol és francia fegyverekből lőttek ki. A golyók magas koncentrációja alapján egy ez idáig ismeretlen, a szemben álló felek között lezajlott tűzharcot feltételeznek a szakemberek. Nagyjából még az időpontját is rekonstruálni lehet, miután a kézifegyver lövedékek mellett találtak egy hat font tömegű francia vas ágyúgolyót is, amelyeket délután 6 körül kezdtek el kilőni a térségre, azt követően, hogy két órával korábban Napóleon elrendelte az első francia lovasrohamot, és csapatai elfoglalták a La Haye Sainte melletti farmot. A tábori kórház egyébként mindössze 600 méterre volt a szövetséges brit-porosz erők fő frontvonalától, ami növeli egy esetleges tűzpárbaj lehetőségét.
A feltárás érdekessége, hogy az ásatáson régészek mellett veterán, az iraki és afganisztáni frontvonalat megjárt katonák is részt vesznek, többek harctéri poszttraumás stresszben szenvednek. A Waterloo Uncovered egyik korábbi, 2015-ös terepkutatása során Château d’Hougoumont közelében olyan puskagolyókat találtak, amelyek nagy valószínűséggel a legelső lövések lehettek a harcoló felek között.
A waterlooi csata hatalmas pusztítást hozott, Napóleon 73 ezer katonájából 24-26 ezer elesett vagy sebesült meg, míg a győztes oldalon Wellington 17 ezres veszteséget könyvelhetett el, közülük tízezren sebesültek meg, a porosz Blüchernél ez a szám hétezer volt. A szövetséges csapatok összlétszáma egyébként meghaladta a százezret. Érdekes utózönge volt, hogy az ütközet után ellepték a csatateret a fosztogatók, akik tízezer számra tépkedték ki a halott katonák fogait, hogy eladják azokat fogprotézisek készítéséhez – amelyeket később csak „waterlooi protkó”-ként emlegettek, és azért számítottak értékesnek, mert az elesettek túlnyomó hányada egészséges fiatalember volt, akik jó fogakkal bírtak.
A csata, illetve az azt követő záró wavre-i ütközet Napóleon Elba szigetéről történő visszatérése után véget vetett a francia császár száznapos uralmának. Ugyan lett volna több lehetősége, a korzikai származású generális Párizsban maradt, így letartóztatták, és másodjára, immár végleg az Afrika déli partjaitól is kissé távol eső Szent Ilona szigetére száműzték, ahol végül 1821-ben meghalt.
Ha kíváncsi az Időgép rovatunk további cikkeire, ide kattintva böngészhet közöttük.
