Ez a befőttesüveg tényleg talált tárgy! A hátitáskámból került elő egy vasárnap estén. Húslevest küldött benne édesanyám. Délután a padra – nálunk így mondják – szaladt érte, mert éppen nem volt mibe tölteni az ebéd útravaló részét. Merthogy levest szerintem csak üvegben érdemes szállítani. Meglepetésemre nem valamelyik kortárs multi kallódó üvegébe került a leves, hanem egy legalább 35 éves befőttesüvegbe. Címkéje alapján 1987 augusztusában „vörös gyümölcsízt” csomagoltak bele, vagyis lekvárfélét. Minőségét 3 évig garantálta a ma már felderíthetetlen kilétű konzervgyár. A lekvár annak idején 25 forint 30 fillérbe, plusz az üvegbetét díjába került.
Olyan gyermekkori emlékem nincs a 90-es évekből, hogy a csavaros tetejű befőtteseket visszaváltottuk az ABC-ben. Már csak azért sem lehet, mert a család azóta is magának főzi be a kert gyümölcseit-zöldségeit, évről évre kerül valami az üvegekbe.
A Magyar Hírlap szerint a lakosság konzervvásárlási kedve az 1980-as években szinte változatlan volt. 1987-ben egy lakosra 22-23 kilogramm elfogyasztott konzerv és 6 kilogramm gyorsfagyasztott élelmiszer jutott. A gyártás és a konzervüvegekkel való gazdálkodás viszont a háztartások mellett az élelmiszeripart is foglalkoztatta. Leginkább azért, mert az 1970-80-as évek fordulóján hiánycikknek számított a tölteni való üveg.
Ekkoriban a konzerveket jórészt (60 százalékban) dobozba csomagolták, a többi került üvegbe. A dobozok ónozott acéllemezből készültek, amelyhez az anyagot importálni kellett. Ezért kívánták a csomagolási arányt megfordítani, nevezetesen: 1986-ig a konzerv élelmiszer legalább 60 százaléka kerüljön üvegbe – számolt be a Népszabadság egy 1983-as cikke. A hazai üveggyártás és az élelmiszeripar viszont erre nem volt felkészülve. Ez vezetett az üveghiányig, hiszen „hiába van elég uborka, zöldség, gyümölcs meg egyéb konzervnek való, ha a konzervgyáraknak nincs ezeket mibe tölteniük”. 1983-ra viszont érzékelhetővé vált a javulás: az üveggyárak által ígért 320 millió konzerves üveg – az üvegvisszaváltásokkal is kalkulálva – már elegendő lenne a konzervgyárak 350 milliós igényéhez – írták. A Sajószentpéteri és az Orosházi Üveggyár új gépsort is kapott, így 45 millióval több konzerves üveg készülhetett.
Furcsa módon az ország mégis befőttesüvegek behozatalára szorult. Ennek oka, hogy az említett 320 millió üvegből mindössze 110 millió volt csavaros kupakú – a többi régi típusú, fémszalagos zárú. A ma is ismert csavaros üveg vált ugyanis szabvánnyá a KGST-országokban is, így exportra csak ezt lehetett küldeni – írta a szerző, Jeney A. Sándor.
A kor konzervipari anomáliáinak ezzel még messze nincs vége. Csavarható kupakú üvegeket ugyanis csak az új gépsorok tudtak gyártani. Továbbá az új, „Hungaro Cap” néven emlegetett zár előállítása hiába volt kevéssé munkaigényes és darabonként 40 fillérrel olcsóbb is elődjénél, nem minden konzervüzemben állt rendelkezésre a technológia. Ráadásul a magyar kupakok nem bírták a magas hőmérsékletet.
A Nagykőrösi Konzervgyár 1981-től használta a technológiát. A Pest Megyei Hírlap a szezon legfontosabb újításaként mutatta be, a zöldborsós üvegeket kezdték ezzel zárni. A riport szerint egy műszak alatt közel 50 ezer üveget tudtak vele befedni. Az angol típusú gép mellett kevesebb zárólányra volt szükség, ugyanakkor a lányok felelőssége jelentősen megnőtt, hiszen több paramétert nekik kellett beállítaniuk.
Az évtized közepe újabb fordulatot hozott: az élelmezésügyi minisztérium felvetette, hogy az elszabadult energiaárak miatt mégsem érdemes küzdeni a dobozos konzervek ellen. Annál is inkább, mert 1987-ben – a már idézett Magyar Hírlap-cikk szerint – a kiskertek virágoztak, a Szedd magad!-akciók sikeresek voltak, és ismét egyre többen készítettek otthon befőttet. Következésképp: 1987 augusztusában ismét hiánycikk lett a befőttesüveg...
Talán ezért maradhatott meg ez az 1987-es lekváros üveg odahaza („legyen, ha kell”), melybe a savanyú uborka, cseresznye vagy éppen baracklekvár után 2022 májusában húsleves került. Az üveg azóta valamivel becsültebb darab társainál.
Olvasna még talált tárgyakról szóló sorozatunkból? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/36. számában, az Időgép című történelmi mellékletben jelent meg szeptember 2-án.
