A brit haderőért felelős „minisztérium”, a War Office 1939 őszén fényűző villát vásárolt Londontól északra. A 3,2 négyzetkilométeren elterülő Trent Parkban a brit hírszerzés történetének talán egyik legnagyobb szabású művelete zajlott a második világháború alatt. A létesítménybe gyűjtötték össze és tartották luxus körülmények között fogva azokat a náci tábornokokat – összesen 59 főt –, akik brit hadifogságba kerültek, vagy megadták magukat a szövetségeseknek. Miközben a németek azt hitték, rangjukhoz méltóan kezelik őket, mit sem sejtettek arról, hogy a brit „vendégszeretet” mögött egy fedett művelet keretében az egész épületet bepoloskázták, hogy így hallgassanak le minden egyes beszélgetésfoszlányt, amely segít a szövetségeseknek megnyerni a háborút.
Az úgynevezett M Room Operation mögött – amelyben az „M” betű a mikrofont jelölte – egy veterán brit hírszerző, Thomas Kendrick ezredes állt. Az évtizedek óta ezen a területen tevékenykedő Kendrick ráadásul nemcsak a tábornokokat hallgatta le, hanem a briteknek dolgozó, beépített ügynökként a fogolytáborokban elvegyülő németek – az úgy nagyjából száz „titkos lehallgató” – révén szinte valamennyi náci hadifoglyot. A témát kutató történész, Helen Fry szerint több mint százezer beszélgetés átirata ismert ma, és külön érdekesség, hogy a művelet, illetve a lehallgatott beszélgetések egészen 1999-ig titkosítva maradtak, maguk az érintett beépített ügynökök sem beszéltek róla soha senkinek mintegy hatvan éven át.
Az évtizedekig a háttérben tevékenykedő Kendrick ezredes fedett akcióján először maga Winston Churchill brit konzervatív miniszterelnök is felháborodott, mondván, mit buszoztatják puccos éttermekbe a náci parancsnokokat vacsorázni. Miután azonban felfedték előtte, hogy pontosan miről is szól ez az egész, mindjárt másképp nyilatkozott a műveletről. „A brit hírszerzés fantasztikus információkat szerzett a beszélgetések lehallgatásával. A Trent Parkban folytatott akció egyedülálló betekintést nyújtott az ellenség lelkivilágába. Lehetővé tette számunkra, hogy megértsük az ellenség gondolkodásmódját, valamint katonai titkokat lessünk el” – mondta később a fedett akcióról Churchill.
De miket sikerült kifürkésznie a lehallgatásoknak? Az egyik legkorábbi brit fülhallgatók által rögzített hírszerzési anyag a német tengeralattjáró-flotta erejéről és az 1940 tavaszán végrehajtott norvégiai hadjárat során elszenvedett veszteségekről szólt, míg egy másik beszélgetés részleteket fedett fel egy olyan, újonnan kifejlesztett torpedóról – amely érzékelte a brit hajók mágneses mezejét –, lehetővé téve a brit admiralitás számára, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyekkel kiküszöbölhetik ezt a problémát.
Nagy fogást füleltek le 1943 májusában is: egy beszélgetésből a brit hírszerzésnek sikerült beazonosítania a Németország északkeleti, Balti-tenger partján fekvő Peenemündét, azt a katonai kutatóközpontot, ahol a mintegy ezer kilogramm robbanóanyaggal megtöltött hírhedt ballisztikus rakétákat, a V–2-eseket is kifejlesztették, tesztelték és – koncentrációs táborokból odavezényelt foglyokkal – gyártották. (A helyszínről az amerikaiak is kaptak információkat egy osztrák katolikus pap, Heinrich Maier vezette ellenálló csoporttól.) A később az amerikai Holdra szállást megcélzó Apollo-programban segédkező német rakétamérnök, Wernher von Braun által is gyakran látogatott helyszínt ezek nyomán 1943. augusztus 17-én és 18-án két napon át bombázta a szövetségesek több száz gépe. A támadássorozatban összesen 123-an haltak meg, Von Braun egy bunker mélyén vészelte át a csapásméréseket.
Az amerikai légierő V–2-es rakétáról 1945 őszén készített működési metszetrajza (Forrás: US Air Force)
Noha sok mindent lelepleztek, a megfigyelési programot sokan azért kritizálták igen élesen, mert azokat nem fedték fel egyből a háborút követően, így az ott szerzett információkat – többek között azt, hogy a német haderő berkein belül igenis tudtak a haláltáborok létéről, működéséről – nem használták fel a náci háborús bűnösök ellen lefolytatott nürnbergi perek során.
Többek között ebbe a fedett műveletbe és megannyi hírszerzési praktikába, érdekességbe – így a nácik titkosításra használt Enigma-kódjának feltörésébe, az el-alameini csatát megelőző álcázásokba, vagy épp az ünnepelt amerikai revüsztár, Josephine Baker francia hírszerzői tevékenységébe – nyújt betekintést a Viasat History új, háromrészes, Megtévesztés a 2. világháborúban című dokumentumfilm-sorozata.
Megtévesztés a 2. világháborúban. Viasat History. A sorozat legközelebb március 5-én, 6-án, 7-én lesz műsoron
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2023/09. számában, az Időgép mellékletben jelent meg március 3-án.
