Sok mindent felejthet az ember egy 1968-as Szép versekben. Régi igazolványképtől kezdve préselt levélen át lejárt villamosjegyig szinte bármire számíthatunk. Az már meglepőbb, amikor egy összehajtott, kézírásos papírlap kerül elő, rajta az albérleti szerződés felmondásával. Mindez több mint fél évszázaddal ezelőttről, 1970-ből.
De ennél jóval többet tudunk meg Oszlánszky Katalinról, a könyv egykori tulajdonosáról. Az Egészségügyi Központi Továbbképző és Szakosító Intézet borítékjai alapján sejthetjük, az egészségügyben dolgozott. Az intézmény címe is érdekes: VIII. kerület, Makarenko utca. A józsefvárosi közterület ma már az egykori kereskedelmi miniszter, Horánszky Nándor nevét viseli. Meglehet, a szovjet író-pedagógus nevét ma is többen ismerik, mint az említett pozíciót néhány hétig betöltő, 1902-ben elhunyt politikusét. Széll Kálmán kormányában foglalt ő is helyet, halála után pedig a polgárok rögtön kezdeményezték a Zerge utca átnevezését. Korábban itt élt egyébként Szendrey Júlia és Krúdy Gyula is, a mai Vörösmarty Gimnázium pedig A Pál utcai fiúkban még a vörösingesek iskolája volt.
De haladjunk tovább a kötet kincsei között. Rábukkanunk az Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet kis oktató prospektusára is. A cím: „Anti-D (anti-Rh0) diagnosztikai emberi vérsavó, a vér Rh-faktorának meghatározására.” A kis füzetecske átlapozása után sem mernék vizsgázni az olvasottakból. Előkerül a Képes Film Híradó 1971. augusztusi számának melléklete, Jaroslava Schallerová (1956-) színésznő fekete-fehér fotója. Hátulján a még csekély filmográfiával, illetve a bemutatással: „csehszlovák diáklány”.
Telefirkált lapok sokasága, amelyek nemcsak azt mutatják, hogy a tulajdonos filmkedvelő volt. (Emlékezteti magát A magyar film 25 éve című kötetre is, ami 1970-ben jelent meg.) De a konyhában is jól feltalálhatta magát. Bevásárlások költségei összeadva, különböző nevek alatt más és más menük: ki erdélyi rakott káposztát kapott, más újházi tyúklevest és töltött csirkét. Színes kis szentkép, a hátoldalon tollal írva: „Esztergom, 1971. VI. 13., Úrnap”. És végül egy portréfotó, illetve egy fekete-fehér fénykép, utóbbin a tulajdonos feltehetően a párjával látható, egy padon ülnek, mögöttük már levelüket vesztett fák.
A könyvhöz antikváriumon keresztül jutottam, az egykori tulajdonosáról előzőleg nem tudtam, néhány emléke viszont elég is ahhoz, hogy közel érezzem magamhoz. Még az albérleti szerződés felmondása is szimpatikussá teszi. Önkéntelenül állok a továbbállni kénytelen fiatal lány pártjára, mintsem a szigorú tulajéra. Ideje rá is keresni, hátha kidob valamit az internet. Egy biztos találat akad, az MTI Fotóarchívum 1958. április 18-ai, miskolci felvétele. „Kiss Julianna (elöl), Liscsey Éva és Oszlánszky Katalin, a miskolci Egészségügyi Szakiskola diákjai átöltöznek a gyakorlótermi foglalkozáshoz. Az iskolában ápolónőket, csecsemő- és gyermekgondozónőket képeznek” – szól Lónyai Mária képének leírása. Stimmel, a könyvben talált portréfotón ugyanőt látjuk, csak néhány évvel idősebben.
Szimpatikus fiatalasszony, aki szerette a jó filmeket és verseket, lelkiismeretesen dolgozott, élte a fiatalok lázas mindennapjait, igyekezett kijönni a pénzéből, közben megtalálva a szerelmet is. Eszembe jut Elina Talvensaari dokumentumfilmje, A nők ideje (Neiti Aika) a tavalyi Finn Filmnapokról. A rendező 2012-ben vett meg egy lakást, majd ott felfedezte az előző lakó fotóit, személyes emlékeit. Egy komplett történetet mesélt el végül ezek alapján, dacolva a feledéssel, miközben még csak nem is ismerte, de egyre közelebb érezte magához az asszonyt. Végül is van ebben valami nagyon intim: ugyanoda térni haza, mint előtte más évtizedekig. Levenni a könyvet a polcról, amit valaki ötven éve lelkesen vett meg, felhalmozta benne a kis apróságait, hétköznapi pillanataival és nagyon is jelentős eseményeivel. A 68-as Szép versek mellett pedig már ott a húsz, harminc, ötven évvel későbbi is. „S mint talált tárgyat visszaadja / bármikor – ezért őrzi meg.” Most még az enyém, egyszer majd valaki másé, de közben végig, örökre Oszlánszky Kataliné is.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/11. számában jelent meg március 11-én.
