Milyen is volt Nagy Imre 1956-os születésnapi partija?

Birtokomban van egy ideje, nemrég újra a kezembe akadt a Magyar Nemzet 1991. június 6-ai száma, amelynek 6. oldalán Murányi Gábor Nagy Imre 1956. június 7-én tartott születésnapi partijáról írt. Az akkor már partvonalra szorított, a pártból kizárt Nagy – pontosabban a kora délutántól estig tartó „születésnapi uzsonnát” szervező Jánosi Ferenc, Haraszti Sándor és Losonczy Géza –, derül ki a cikkből, a politikus számos barátját, ismerősét hívta meg Nagyék pasaréti, Orsó utcai villájába. Az esemény nem maradt visszhangtalan: a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága június 28-án határozatban ítélte el a párt elleni politikai demonstrációként értelmezett rendezvényt. Ám „igazi, életre-halálra menő váddá Nagy Imre születésnapi köszöntése 1957–58-ra kovácsolódott” – írja a cikk szerzője. Nagyék konstrukciós perében szervezkedési akcióvá kívánták tenni a születésnapi összejövetelt is – ám a későbbi miniszterelnök tárgyalásán kategorikusan megtagadta a válaszadást az ünnepséggel kapcsolatos kérdésekre. Hogy miért? Murányi, mint írja, sokat kutatta a témát, de valódi magyarázatot nem talált.

Nekem, személy szerint, különösen érdekes ez a 66 évvel ezelőtti születésnap, mivel a cikkből kiderül, hogy két rokonom is részt vett rajta. Wekerle Imre, a Népművelési Minisztérium osztályvezetője és Wekerle László mérnök. Utóbbi apai nagyapám, előbbi az ő bátyja. Nagyapám nekem sosem mesélt Nagy Imréhez fűződő viszonyáról, ám édesapámtól tudok róla. Imre és László Nagy Imre felesége, Égető Mária másod-unokatestvérei voltak, ezért gyakran megfordultak az Orsó utcában. Nagyanyám, aki profi gépíró volt, ugyancsak sokszor járt Nagy Imréékhez, a politikus neki diktálta emlékiratait.

Nagy Imre a forradalom miniszterelnökéből lassan a forradalom alatti miniszterelnökké változott
Szabó Zsolt László, Csécsi László

Nagy Imre a forradalom miniszterelnökéből lassan a forradalom alatti miniszterelnökké változott

Megkértünk két történészt – M. Kiss Sándort és Rainer M. Jánost –, értékeljék pró és kontra Nagy Imre tevékenységét.

Apám, aki ekkoriban tízéves múlt, elsősorban „gyermeki” benyomásokat őriz ebből az időből. Mint mondja, életében itt látott először tévét, ételliftet meg banánt. Húgával ámulva nézték a különös déligyümölcsöt, de meg nem szerették – „inkább vennénk almát”, mondták vendéglátóiknak. Nagy Imréék lánya, Nagy Erzsébet a szomszédos telken álló házban élt első férjével, Jánosi Ferenccel. Apámék idővel zongoratanárnőjükön, a két gyermekét egyedül nevelő Ilse nénin is „megosztoztak” Jánosiék két gyermekével, Nagy Imre unokáival, ami újabb alkalmat adott az Orsó utcai látogatásokra – a gyakorlás az ottani zongorán folyt. Apám emlékszik még arra is, hogy Jánosiék házában az egyik jókora szoba egyetlen hatalmas terepasztalt rejtett.

Ha nagyapám nem is, nagyanyám egyszer-kétszer említette ezeket az időket. Mesélte, hogy nagyapám egy időben összekészített holmival, csengőfrászban ült éjjelente lakásuk nappalijában, várva a „nagy, fekete autót”. Murányi cikkéből is kiderül, miért: aki megfordult az 1955-ben „jobboldali elhajlás”-sal vádolt Nagy otthonában, arról mind aktát vezetett az Államvédelmi Hatóság. Nagyapámnak végül sosem esett bántódása a Nagyhoz fűződő kapcsolata miatt.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/45. számában jelent meg november 4-én.