Birtokomban van egy ideje, nemrég újra a kezembe akadt a Magyar Nemzet 1991. június 6-ai száma, amelynek 6. oldalán Murányi Gábor Nagy Imre 1956. június 7-én tartott születésnapi partijáról írt. Az akkor már partvonalra szorított, a pártból kizárt Nagy – pontosabban a kora délutántól estig tartó „születésnapi uzsonnát” szervező Jánosi Ferenc, Haraszti Sándor és Losonczy Géza –, derül ki a cikkből, a politikus számos barátját, ismerősét hívta meg Nagyék pasaréti, Orsó utcai villájába. Az esemény nem maradt visszhangtalan: a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága június 28-án határozatban ítélte el a párt elleni politikai demonstrációként értelmezett rendezvényt. Ám „igazi, életre-halálra menő váddá Nagy Imre születésnapi köszöntése 1957–58-ra kovácsolódott” – írja a cikk szerzője. Nagyék konstrukciós perében szervezkedési akcióvá kívánták tenni a születésnapi összejövetelt is – ám a későbbi miniszterelnök tárgyalásán kategorikusan megtagadta a válaszadást az ünnepséggel kapcsolatos kérdésekre. Hogy miért? Murányi, mint írja, sokat kutatta a témát, de valódi magyarázatot nem talált.
Nekem, személy szerint, különösen érdekes ez a 66 évvel ezelőtti születésnap, mivel a cikkből kiderül, hogy két rokonom is részt vett rajta. Wekerle Imre, a Népművelési Minisztérium osztályvezetője és Wekerle László mérnök. Utóbbi apai nagyapám, előbbi az ő bátyja. Nagyapám nekem sosem mesélt Nagy Imréhez fűződő viszonyáról, ám édesapámtól tudok róla. Imre és László Nagy Imre felesége, Égető Mária másod-unokatestvérei voltak, ezért gyakran megfordultak az Orsó utcában. Nagyanyám, aki profi gépíró volt, ugyancsak sokszor járt Nagy Imréékhez, a politikus neki diktálta emlékiratait.
Apám, aki ekkoriban tízéves múlt, elsősorban „gyermeki” benyomásokat őriz ebből az időből. Mint mondja, életében itt látott először tévét, ételliftet meg banánt. Húgával ámulva nézték a különös déligyümölcsöt, de meg nem szerették – „inkább vennénk almát”, mondták vendéglátóiknak. Nagy Imréék lánya, Nagy Erzsébet a szomszédos telken álló házban élt első férjével, Jánosi Ferenccel. Apámék idővel zongoratanárnőjükön, a két gyermekét egyedül nevelő Ilse nénin is „megosztoztak” Jánosiék két gyermekével, Nagy Imre unokáival, ami újabb alkalmat adott az Orsó utcai látogatásokra – a gyakorlás az ottani zongorán folyt. Apám emlékszik még arra is, hogy Jánosiék házában az egyik jókora szoba egyetlen hatalmas terepasztalt rejtett.
Ha nagyapám nem is, nagyanyám egyszer-kétszer említette ezeket az időket. Mesélte, hogy nagyapám egy időben összekészített holmival, csengőfrászban ült éjjelente lakásuk nappalijában, várva a „nagy, fekete autót”. Murányi cikkéből is kiderül, miért: aki megfordult az 1955-ben „jobboldali elhajlás”-sal vádolt Nagy otthonában, arról mind aktát vezetett az Államvédelmi Hatóság. Nagyapámnak végül sosem esett bántódása a Nagyhoz fűződő kapcsolata miatt.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2022/45. számában jelent meg november 4-én.
