Ókori egyiptomi mumifikált majomfogakat vizsgáltak, hogy abból következtessenek az állatok szülőhelyére. A hajdani királyság helyének megjelölése körül olyan parázs vita megy, hogy az új eredmények nyomán két régésznek most sikerült is „összevesznie”.
Az istenek földje, a napkelte irányában messze keletre eső régió, vallási célú termékekkel megáldva. Így írtak Punt mesés földjéről az ókori Egyiptom legendás fáraónője, Hatsepszut (Kr. e. 1473-1458) idején. A XVIII. dinasztia uralkodója külön flottát állított fel, hogy az Akabai-öbölből kiindulva kereskedjenek mások mellett e gazdag déli királysággal.
– Hatsepszut punti kereskedelmi expedícióját jelentős diplomáciai sikerként hirdették Egyiptomban. A visszahozott afrikai áruk, az arannyal és illatos fákkal (valamint abból készült tömjénnel) egyetemben felkeltették az érdeklődést a luxuscikkek iránt – olvasható Betsy Bryan a fáraónő uralkodásáról írt összefoglalójában. „Nem teljesen világos, hogy a punti expedíció miként járult hozzá az Egyiptomtól délre fekvő afrikai területekkel folytatott kereskedelem kiszélesedéséhez, de az tény, hogy a meghódított területekről származó núbiai adókról készült rendszeres feljegyzések – köztük az így szerzett egzotikus nyersanyagok listái – csak ezután jelentek meg az adminisztrációban” – írta az amerikai Johns Hopkins Egyetem egyiptológus professzora.
Az uralkodásának 9. évétől induló expedíciók egyértelműen propagandisztikus célokat is szolgáltak, egy, Meszi által vezetett utazást megörökítő feliraton Hatsepszutot „Punt Úrnőjeként” említik – jegyezte meg a fáraónőről készített életrajzi kötetében a brit egyiptológus, régész, Joyce Tyldesley. A Luxorral szemben fekvő halotti templomkomplexum, Dejr el-Bahari ábrázolásai között többek között Punt földjéről gyökeres fákat Egyiptomban kirakodó hordárokat, cölöpökre épített punti házakat és onnan hozott emberszabású majmokat látunk, de feltűnik a képek között Punt túlsúlyos királynője is.
Ha hihetünk a forrásoknak, Punt – az átmenő kereskedelemnek is köszönhetően – elképesztően gazdag volt: arany, elefántcsont, ébenfa, illatosított gyanta, fahéj, illetve a már említett tömjén mellett szemfesték és egyéb kozmetikumok, állatbőr, valamint élő állat is áramlott onnan Egyiptomba. A királysággal évezredekig kereskedtek a fáraók, a hieroglif feljegyzések szerint az első utakat úgy 4500 éve, Kr. e. 2500 körül tehették meg, így Hatsepszut uralkodásakor már jó évezredes múltra tekintett vissza a közösködés Punttal.
De merre lehetett pontosan ez a mesebeli királyság? Ezen a mai napig vitatkozik a kutatás. Azt nagyjából lehet sejteni, hogy Punt valahol a Vörös-tenger partján feküdhetett, a mai Szomália, észak-kelet Etiópia, Eritrea vidékén, de keresték már észak-kelet Szudánban, és a Dzsibutit is magában foglaló Afrika szarva néven emlegetett térségben, sőt az Arab-félsziget délnyugati csücskében, a ma brutális polgárháború sújtotta Jemen területén is.
Egy friss tanulmányban a Dartmouth College főemlősökkel foglalkozó zoológusa, Nathaniel Dominy vezette nemzetközi kutatócsoport mumifikált páviánok fogzománcba beépülő stroncium két izotópjának (87Sr/86Sr) szintjét vizsgálták. Ahogy egy korábbi, a szintén az ókori Egyiptomot uraló hükszoszokkal kapcsolatos régészeti okonyomzós cikkünkben írtuk: a stroncium e két izotópjával meg lehet állapítani azt, ki hol született, illetve nőtt fel. Egy-egy terület stronciumszintje ugyanis adott, a fogzománc kialakulásakor abban a szintje azonos a környezetével – így ha tudjuk egy adott régió ilyen jellegű adatait, akkor meg tudjuk állapítani ki, mely régióban látta meg a napvilágot és cseperedett fel.
A páviáncsontok vizsgálata azért érdekes, mert a feljegyzések szerint Puntból e szentként tisztelt, Egyiptomban nem őshonos állatokat is nagyobb számban hozták be – ahogy az Hatsepszut Dejr el-Bahari reliefjén is látható. Az egyiptomiak a galléros páviánokat Thot, a bölcsesség istenének megtestesítőjeként tisztelték, ám a főemlősöket összekötötték Ámon-Rével, a nagy napistennel is.
Az eLife című tudományos szaklapban publikált tanulmányban Dominy csapata öt, a Ptolemaiosz időszakot is magába foglaló késő kori – Kr. e. 404 és Kr. e. 40 közé keltezett – páviánmúmiát, valamint két újbirodalmi (Kr. e. 1550 és Kr. e. 1069 közötti) egyed fogait vizsgálta. A kapott eredményeket 77 helyről származó 155 pávián oxigén- és stroncium-izotóparányával vetették össze, hogy így próbálják meg lokalizálni az ókorban mumifikált példányokat.
A kései egyedekről kiderült, hogy már huzamosabb ideje Egyiptomban éltek, a szakemberek szerint ez a fogságban tartott, sikeres tenyésztési programra utalhatott. A két újbirodalmi – az EA6736 és az EA6738 sorszámon regisztrált, 1816-1827 között talált és ma a British Museumban őrzött – egyed fogmintái azonban arra utalnak, olyan régióban szerezték be őket, amely a mai Etiópia, Eritrea és Dzsibuti nagy részét, valamint Szomália és Jemen egyes részeit öleli fel.
– A régészek többsége azt gondolja, hogy Punt pont ezen a vidéken található, és ez egyben azt jelenti, hogy az újbirodalmi páviánok az első ismert punti kincsek – közölte Dominy.
Hogy azonban a vita mennyire parázs, jól mutatja egy másik szakember reakciója. A témát feldolgozó Science magazinban megkérdeztek egy másik régészt, aki Puntot keresi már hosszú évek óta. A Bostoni Egyetem professzora, Kathryn Bard szerint a most bemutatott stroncium-adatok csak újabb bizonyítékok arra, hogy hol lehetett az egykori királyság, ám a páviánok nem az első „punti kincsek”. A szakember – a már elhunyt Rodolfo Fattovichcsal közösen – 2001 és 2011 között a vörös-tengeri Mersza/Vádi Gavaszisz kikötőjét kutatta, ahol olyan 2800 éves kőfeliratot is találtak, ami egy punti expedíciót örökített meg. De olyan kerámia is előkerült ott, amely karakterében szintén lehet punti. Ahogy Bard szerint a szintén Merszából előkerült értékes vulkáni üveg, obszidián leletek és az elefántcsont is erősen pályázik az elsőségre a punti „kincs” kategóriájában.
Dominy erre úgy reagált: nem világos, hogy ezek a tárgyak Puntból származnak, tekintve például az ében széles körű elterjedését Afrikában.
A kedélyeket a Keleti Kutatások Amerikai Központja elnevezésű intézet igazgatója hűtötte le. Pearce Paul Creasman a Science-nek az új kutatásról szólva úgy értékelt: „(Ez) rendkívül fontos lépés ennek a titokzatos földnek a megértésében, amelyet még mindig nem teljesen értünk.” Dominyék tanulmányának végkövetkeztetése szerint eredményeik azt sugallják, hogy a galléros pávián fontos tényezője volt a Vörös-tenger kereskedelmének növekedésében a Kr. e. II. évezred során.
Felhasznált források, szakirodalom
• Dominy, Nathaniel – Ikram, Salima – Moritz, Gillian – Wheatley, Patrick – Christensen, John – Chipman, Jonathan – Koch, Paul: Mummified baboons reveal the far reach of early Egyptian mariners. eLife, 2020.12.15. [pdf]
• Bryan, Betsy: A XVIII. dinasztia az Amarna-kor előtt (kb. i. e. 1550-1352) – In: Shaw, Ian (szerk.): Az ókori Egyiptom története. Gold Book, Debrecen 2004.
• Tyldesley, Joyce: Amon lánya – Hatsepszut, a „fáraó”. Gold Book, Debrecen 2002.