Brodarics István Padovából tartott hazafelé 1506-ban. II. Lajos (ur. 1516–1526) utolsó kancellárja, majd Mohács után Szapolyai János (ur. 1526–1540) rutinos diplomatája ekkor még az egyetemi tanulmányai végén járó, huszonéves ifjú humanista, aki egy szövevényes sikkasztási ügy miatt veszi útját Magyarország felé. Korábbi mentorát, Tuz Osvátot a későbbi zágrábi püspök, Baratin Lukács háromszáz arany elsinkófálásával vádolta. (A perpatvar az egyébként jelentős Tuz-örökség miatt tört ki, és hosszú évekig elhúzódott.)
Az ettől függetlenül az új püspök támogatását is feltehetően
élvező Brodaricsot annyira nem zavarhatta az ügy, hogy útközben ne álljon meg
Velencében. Egy Janus Pannonius-kézirat lapult nála, amelyet a város ismert
nyomdászánál próbált meg megjelentetni. Aldus Manutius azonban nem tartózkodott
a lagúnák között, így Brodarics értékes csomagját egy német könyvkereskedőre,
Jordan von Dinslakenre bízta, hogy adja oda Aldusnak. Erre azonban nem került
sor. Ezt egy 1512-es levélből tudjuk, amelyet Brodarics már a neves humanista,
Szatmári György pécsi püspök, majd esztergomi érsek titkáraként, mint pécsi
kanonok, Budáról írt a velencei nyomdásznak. A kiadás, úgy tűnik, hat évvel
később sem valósulhatott meg, a kéziratot pedig elnyelte a feledés.
Sevillában a szerencsés véletlen folytán előkerült két Janus Pannonius-kódex. E kötetek közül az egyik az újvilágot felfedező Kolumbusz Kristóf fia, a nagy könyvgyűjtő, Fernando Colon hagyatékából került a sevillai káptalan levéltárába.
Az értékes forrásra 1968-ban hívták fel Horváth Mária figyelmét, majd először Horváth János és Csapodi Csaba dolgozta fel. Kiderült, az ifjabb Kolumbusz birtokában lévő darab amellett, hogy az eredetileg Csezmiczei János néven született magyar humanista megannyi ismeretlen művét rejtette, az egyik lapjára Tuz Osvát címere került. A kötetben szereplő, eredetileg Janus nagybátyjának, a szintén ismert humanista Vitéz Jánosnak címzett vers fejlécében pedig a nevet – talán maga a költő – áthúzta, hogy azt végül Tuznak ajánlja.
A két történet itt ér össze, a kulcs pedig a néhai zágrábi
püspök, illetve maga Brodarics. Ahogy ugyanis azt elsőként Boda Miklós
felvetette: nagyon valószínű, hogy a Kolumbusz könyvtárába vándorolt darab az a
kézirat, amelynek Velencében nyoma veszett. A Vitéz János Mátyás királlyal
szembeni, 1471-es összeesküvésébe belekeveredő, idén 585 éve született Janus az
uralkodó haragja elől Itália felé menekül. Útközben betér Tuzhoz, akinek a
Zágráb melletti, Medvevár nevű kastélyában, betegségtől gyötörve, 1472. március
27-én, mindössze 37 éves korában meghal. Mátyás később egyébként épp Tuznak
adja parancsba, hogy szedje össze és rendszerezze a költő hagyatékát. Mind ezek
fényében elég valószínű, hogy ezt adatta volna ki az ifjú Brodarics patrónusa
megbízásából.
Kolumbusz egyébként – saját kezű bejegyzése szerint – 1531. június 20-án nem Velencében, hanem Bázelben jut hozzá vásárlás útján a munkához. A már-már kalandfi lmbe illő történet szerint – amelyet Kasza Péter is ismertet kifejezetten izgalmas Brodarics-életrajzában – a Janus-kötet háromféleképpen kerülhetett a svájci városba. Elképzelhető, hogy miután rábízták, Jordan von Dinslaken soha nem adta át Aldusnak, hanem megtartotta, és magával is vitte, ám – Köln felé az egyébként is útba eső – Bázelben valamiért mégis túladott rajta. Egy másik lehetőség Rotterdami Erasmus szerepét veti fel. Korának egyik legnagyobb hatású gondolkodója ugyanis 1507-ben hónapokig időzött Manutius velencei nyomdájában, hogy több munkájának kiadását előkészítse.
„Ti ezzel a Koronával mostantól kezdve egyetlen véretekből származó királyt sem fogtok megkoronázni" | Magyar Hang
A magyar történelem egyik legviharosabb időszakában kellett helytállnia. A neki tulajdonított baljós prófécia a mai napig elkíséri: ötszáz éve született és negyven évesen, 1559 szeptember közepén hunyt el az utolsó magyar származású király, Szapolyai János felesége, Jagelló Izabella.
Elképzelhető, hogy az ott kallódó Janus Pannonius-kéziratot is magával vitte, amikor Bázelbe távozott. Majd amikor évekkel később, 1529-ben Freiburgba tette át a székhelyét, a magyar humanista munkáját a svájci városban hagyta, netán elköltözése előtt eladta. A harmadik, legkevésbé valószínű verzió szerint az évtizedek óta hánykolódó kötetet Brodarics útban haza az 1530-as franciaországi követi megbízatása után maga hagyta Bázelben.
Kérdés persze, vajon miért nem valósulhatott meg a nyomtatott kiadás. Ahogy Kasza Péter írja, először valószínűleg Tuz 1499-ben bekövetkezett halála – és az emiatt elapadó finanszírozás – állhatott a megjelenés útjába. Néhány évvel később a források talán meglettek volna rá, ám a nyomdászt nem találták otthon. Mire pedig 1512-re Szatmári és maga Brodarics felkarolta volna a kiadást, a kéziratnak nyoma veszett, így a velencei Aldus ha akarta, sem tudta volna kinyomni a kötetet.
Cikkünk két főszereplője közül Janus Pannonius, 585 éve, 1434. augusztus 29-én született, míg Brodarics István 480 éve, 1539. november 7-én hunyt el.
Felhasznált források, szakirodalom:
• Boda, Miklós: A „sevillai kódexek” és a Janus Pannonius-szöveghagyomány kérdőjelei. Baranyai Helytörténetírás 17-18 (1985-1986), 475-493.
• Csapodi, Csaba: A Janus Pannonius-szöveghagyomány. Akadémiai Kiadó, Budapest 1981.
• Horváth, János: Janus Pannonius ismeretlen versei a sevillai-kódexben. Irodalomtörténeti Közlemények 1974/5, 594-627.
• Horváth, Mária: Híradás egy Janus Pannonius-kódexről. Filológiai Közlöny 1971/1-2, 123—130.
• Kasza, Péter: Egy korszakváltás szemtanúja. Brodarics István pályaképe. Kronosz Kiadó, Pécs-Budapest 2015.
Az Időgép történelmi rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a tudományos cikkek érdeklik, akkor a Tudomány rovatunkat érdemes figyelnie!
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/40. számában jelent meg, 2019. október 4-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/40. számban? Itt megnézheti!
