Benes és a vad kiűzés
Edvard Benes szobra Prágában (Fotó: Wikipédia)

A második világháború után, 1945 tavaszától augusztusig tartott Csehszlovákiában a „vad kiűzés” (wilde Vertreibung), a szláv államban élő németek és magyarok sokszor kegyetlenséggel, gyilkosságokkal párosuló, spontánnak hazudott eltávolítása. Augusztustól aztán szervezettebb és valamivel humánusabb formában folytatódott ugyanez. Szerzőnk egy korábban megjelent könyvben lelt érdekes adalékokra a történtekkel kapcsolatban.

Sidonia Dedina Edvard Benes, a likvidátor című, ma már csak antikváriumokban fellelhető könyvéből számos, döbbenetes, eddig nem ismert tényt és eseményt tudtam meg. A szerző az 1945-ös csehországi eseményeket kutatta, melyek során a csehek bosszút álltak a szudétanémeteken, akiket mind Hitler csatlósainak, nácinak állítottak be. A fasisztákhoz mérhető kegyetlenséggel verték ki őket az otthonaikból, rabolták el értékeiket, és hajszolták át őket Németországba – ahol a megszálló orosz, angol és amerikai hatóságok szintén nem akartak tudni róluk.

„Mi nem fogjuk zavarni magukat. Űzzék el őket”
Pethő Tibor

„Mi nem fogjuk zavarni magukat. Űzzék el őket”

Az 1945 és 1949 közötti terrorisztikus időszak nyomán alapvetően formálódott át a dél-szlovákiai városok és falvak etnikai arculata.

Az egyik legdrámaibb történet a 30 ezer brünni német kiűzése, akiket gyalogmenetben hajtottak a német határra, nem kímélve az öregeket és a gyerekeket sem. Akik nem bírták, azokat agyonverték vagy lelőtték – akárcsak a pesti zsidókat 1944 telén. A fogságba esett német katonákat lágerekbe hurcolták, ahol kínozták, éheztették és szisztematikusan gyilkolták őket. Ustinad Labenben a cseh hadsereg szabályos pogromot rendezett a német lakosság ellen, az Elba hídjáról dobták őket a folyóba, s a felmerülőkre lőttek. A „némettelenítés” Benes elnök politikája volt, aki a háború alatt Londonban húzta meg magát, annak végén azonban hazatért, és senki által meg nem választva, ismét államfőnek nyilvánította magát. Dedina szerint az 1943-as, Heydrich helytartó elleni merénylet is az ő ötlete volt, ennek következménye lett Lidice falu megsemmisítése. Mindez Benesnek azért kellett, hogy hivatkozhasson rá a németek kiűzésekor.

Ezek az események a háború győztes nagyhatalmainak csendes asszisztálása mellett zajlottak, legfeljebb egyes diplomaták enyhe ejnye-bejnyéje kísérte őket. A csehek a potsdami megállapodásokra hivatkoztak, holott az ottani döntéseket a németek kitelepítéséről éppen ők kezdeményezték.

A csehek, illetve szlovákok hasonlóan embertelenül bántak a magyarokkal is, mint a németekkel, bár a könyv ezzel nem foglalkozik, ám a szerző a 2004-es magyar kiadáshoz írt előszavában hangsúlyozza e tényt. A Benes-dekrétumok a két nemzetiséget mindig együtt említik – így a magyarokkal sem bánhattak sokkal finomabban. Velük kapcsolatban azonban – a nagyhatalmak nyomására – tárgyalások kezdődtek a csehszlovák és magyar kormány között, melynek során 1946-ban lakosságcsere-egyezmény jött létre – ezt a magyar kormány a kitelepített svábok házait igénybe véve valósította meg, hazánk szégyenére.

Benes nacionalista politikáját a Gottwald vezette kommunisták is támogatták, bízva abban, hogy idővel a teljes hatalom az övék lesz – ami az elnök lemondása után, 1948-ban be is következett.

Dedina 165 ezer korabeli dokumentumot gyűjtött be és dolgozott fel, így teljes és részletes képet tud alkotni 1945 Csehszlovákiájáról. A szerző dokumentumregénynek minősíti könyvét, a korabeli anyagokat irodalmi szövegnek dolgozta fel, párbeszédeket konstruált, elképzelt helyzeteket írt le. Ez olvasmányosabbá teszi a könyvet, de a hitelességét csorbítja. Benes jellemzése és a szájába adott mondatok erős negatív elfogultságról tanúskodnak. Kételyeimet azonban más források alapján félre kellett tennem, mivel egy, a Havel elnökről szóló könyv (Zantovsky: Havel – egy élet) is tízezrekre teszi a német áldozatok számát, ez a könyv pedig 170 ezer halottat említ. Dedina rengeteg történetet dolgoz fel, melyek mind azt mutatják: sok ember vadállattá válhat a nacionalista propaganda hatására. Vannak persze humánus hősei is, akik segíteni próbáltak az üldözötteken, de az összkép drámai.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/35. számában jelent meg, augusztus 27-én.