A magyar állam idén – a korábbi évekhez hasonlóan – nagy összegű ösztöndíjjal támogatta az Egyesült Királyságban egyetemet végző magyarok hazai nyári gyakorlatát. Összesen 26 fiatal kapott legfeljebb három hónapra szóló, fejenként maximum havi 433 ezer forintos, adómentes ösztöndíjat. A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) által kiírt pályázat keretösszege 30 millió forint volt, és bármely felsőoktatási intézmény, MTA-intézmény, egyéb kutatóhely vagy nem kutató jellegű vállalkozás pályázhatott, ahol érvényes angliai tanulói jogviszonnyal rendelkező diák dolgozik június 15. és szeptember 30. között.
A pályázat elvitathatatlan érdeme, hogy a körülbelül 1200 fontos havi bér versenyképes az angliai nyári gyakornokok átlagosan 1500–2000 fontos fizetéséhez képest, főleg, ha a lakhatás árát is figyelembe vesszük. (Az egyetemi kollégiumi elhelyezés a nyári hónapokban külsős hallgatóknak is megoldható, Budapesten 30–40 ezer forintért.) A megfelelő bérezés mellett fontos, hogy sokszor valóban világszínvonalú kutatásba csatlakozhat a hallgató, ami később jól mutat az önéletrajzában. Ez nem mindig van így külföldön: egy nagy kutatóegyetem nem feltétlenül engedi a „tűz közelébe” alapképzéses diákjait, vagy csak a legkiemelkedőbbeket. További pozitívum, hogy amennyiben az egyetemista és az őt foglalkoztató intézet között jó viszony alakul ki, az kölcsönösen előnyös kapcsolatot eredményezhet a jövőben, akár nemzetközi együttműködés formájában, akár mint egy újabb „hazacsalogatott” potenciális tudós.
A pályázati procedúra sajnos nem jobb, mint a magyar bürokrácia általában. A nyertesek végleges névsora május 15-e helyett június 26-án került nyilvánosságra, időközben pedig lehettek gyakornokok, akik kénytelenek voltak elkezdeni gyakorlatukat teljes bizonytalanságban afelől, hogy később kifizetik-e őket. A döntés után is lassú és sok adminisztrációval járó út vezet a tényleges kifizetésig, többek között mivel két szerződés köttetik, előbb az NKFIH és a munkaadó intézmény, majd az intézmény és a diák között.
Nyilvánvaló, hogy a program legfőbb célja, hogy a külföldön tanuló magyarok az egyetem elvégzése után a megszerzett tudást hazahozzák. Természetesen a tudományos munkát végzők számára is lényegesek az anyagi körülmények – amelyek külföldön jóval előnyösebbek –, mégis fontosabb lehet, hogy a kutató biztonságban és jól érezze magát a munkahelyén. Itthon kisebb verseny van kutatói állásokért, ezért nem akkora a teljesítménykényszer, bizonyos értelemben nagyobb a tudományos szabadság (legalábbis természettudományok esetében mindenképpen), ami vonzó lehet. Mégis érdemes elgondolkodni, hogy milyen kutatói létbiztonságról győződhetett meg az a 17 egyetemista, aki valamelyik MTA-intézetben dolgozott a nyár folyamán. Ezek után vajon szeretnének-e hazajönni?
Alkotmánybírósághoz fordul az MTA elnöke | Magyar HangAz Egyesült Királyságban tanulók kiemelt támogatása az igazságosság kérdését is felveti. Érthető, hogy az ösztöndíjnak a nyugati bérekkel kell versenyeznie azok esetében, akik az év nagy részében Nyugat-Európában élnek és költekeznek. Ennek ellenére nehéz nekünk, támogatottaknak a Magyarországon tanuló barátaink szemébe nézni, amikor ők hasonló, vagy néha még nálunk is komolyabb tudományos munkát végeznek nyári gyakorlatuk során, esetleg hosszabb munkaidőben, a mi fizetésünknek feléért-harmadáért, netán még kevesebbért. Érdemes lenne őket is hasonlóan támogatni, hiszen az itthon maradásuk legalább olyan fontos, mint a külföldiek hazajövetele a magyar tudományos élet szempontjából, a jelen körülmények mégsem ebbe az irányba terelik őket.
A szerző az Oxfordi Egyetem fizika szakos hallgatója, nyári gyakorlatának helyszíne a Budapesti Műszaki Egyetem
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/37. számában jelent meg, 2019. szeptember 13-án.
Hetilapunkat megvásárolhatja jövő csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/37. számban? Itt megnézheti!
