Létre kell hozni a Magyar Nemzeti Futball- és Teátrumi Játékosokat és Mozgóképalkotókat Képző Akadémiát
Tiltakoznak a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói

A minapában már elmúltam hatvanöt, így mindent összevetve értelmesebbnek kellene lennem, de többszörös nagyapóként is csak gubbasztok a Százholdas Pagony csücskében Micimackóval, akivel a buksinkat öklözve mantrázzuk: gondol, gondol, gondol…

De, mindhiába, továbbra sem értjük! Van ez a Színház és Filmművészeti Egyetem nevű művészképző intézmény, amely, 165 éve jó pedigrével bír. Az én időmben is, ha felvettek valakit a Szinire, azt nagyra értékeltük, de azt sem tartottuk lúzernek, akit sokadszorra sem, mint például Besi cimboránkat, hisz jó színész a Szini nélkül is lehet valaki.

Na de: kiderült erről a nagyra becsült intézményről, hogy librionáriánus, vagy mi! Ez valami vicc, vagy inkább szörnyűséges tragédia? Érthetetlen! Mielőtt a jó Mackóval bucira vertük volna a búránkat, megkérdeztük Bagolyt, aki, a Füles farkára esküszöm, a Pagonyban még soha nem látott lény pamacsát viselte a csőre fölött, és nézésre megvonta tőlünk a szót, Mackót tucat csupor mézre büntette, engem pedig, egy hadnyi cukormázas huszárutánzattal kivezettetett a Parlagonyból. Végső elkeseredésünkben felkerestük Róbert Gidát, de ő egy nagy plajbásszal hadonászva közölte: „Dógom van” – és faképnél hagyott minket.

„Vidnyánszky ekkor megszólalt, hogy nem Mohácsi indít osztályt, hanem ő”
Magyar Hang

„Vidnyánszky ekkor megszólalt, hogy nem Mohácsi indít osztályt, hanem ő”

Így emlékszik vissza Csáki Judit volt tanszékvezető arra, hogy tette be Vidnyánszky a Kaposvári Egyetemre a lábát.

Pedig mi csak azt szeretnénk tudni, hogy a Magyar Teátrumi Társaság (MTT), ez a leírhatatlan minőségű tehetséggel, elhivatottsággal, honszeretettel, keresztény hittel bíró grémium miért bajlódik egy ilyen librio (na, ezt én még egyszer sem kimondani, sem leírni nem tudom) bandával, miért nem hagyja őket a Vas utca leszlömösödött, dohos világában megputtyadni?

Miért kell a nemesb erőt elpazarolni, hisz tény: II. Attila, a beregszászi hun, tarsolyában a nemzeti, keresztény kultúra legigazabb értékeivel bevette Debrecent, aztán a székesfővárosba vágtatott, ahol a Táltostól megkapott mindent: pénzt, paripát, fegyvert és egy – magunk között szólva, igen randa – üvegpalotát. Hatalmat tehát! Csoda, hogy az MTT zászlaja alá egyre csak gyűlnek a pitykés, lajbis vitézek? (A kérdés természetesen költői.) Egy szó, mint száz: érthetetlen, hogy egy ilyen formátumú hadúr miért tökölődik ezzel a Vas utcai porfészekkel!

A nemzet többre, korszakosabbra, a magyar virtus földrészeken átívelő csudatéteményére vágyik! Na jó, megmondom én a tutit merő honszeretetből. Tehát van két kiinduló pontunk. Az egyik, amelyről folyvást szól a nóta, hogy a vidéki színházakat lenyomják a pestiek, például a Katona. A másik a legeslegeslegmagasabb pozícióból hangzott el, miszerint a futball művészet (!), és ez a terv sava-borsa.

Haladéktalanul létre kell hozni az első Magyar Nemzeti Futball és Teátrumi Játékosokat és Mozgóképalkotókat Képző Akadémiát! Természetesen: Debrecenben! Kipróbált, megbízható város. Van egyeteme, teátruma... Jó, sz.. a palacsintában, hogy a Loki kiesett az NB I.-ből, de annál szebb a feladat, sőt erényt is lehetne belőle kovácsolni: kihelyezett tanszéket kell nyitni Felcsúton. Igaz, nincs egyeteme meg színháza, de a 133 legbátrabb magyar ténykedését ismerve ez csak idő kérdése. Addig is, a Makovecz Imre tervezte arénában meg kellene csinálni a Felcsúti Futball-Színházi Fesztivált. Ha van Lovasszínház, akkor…(jó, ezen még dolgozom.) Fontos, hogy a helyi focista legények a most következő szezonban nemzetközileg fogják rúgni a bőrt, ami széles körű ismertséget hozhat. A karmelita kolostorban elkönyvelt jó pont pedig felbecsülhetetlen értékű!

Harmincegy év után rendeznek „városi derbit” Debrecenben
Balogh Roland

Harmincegy év után rendeznek „városi derbit” Debrecenben

Nem példa nélküli, hogy két helyi klub akasztja össze a bajszát a cívis városban. A Loki legutóbb is a DEAC-cal mérte össze az erejét, de nem csak ezzel a „riválissal” játszottak többször. A szerdai DVSC–DEAC elé összeszedtük a korábbi városi rangadók történetét.

Arról nem is beszélve, hogy ez a duális képzés – kénytelen vagyok szerénytelen lenni – zseniálisan újszerű formája. Hitemre, még Palkovics Progresszív László is csettinteni fog elégedettségében. Egyszerre két szakmát ad! A képzés elméleti és gyakorlati oldala is megoldott. A tanárokban sincs hiány: köztudott, hogy például Eperjes és Besenczi művész urak is amellett, hogy jó színészek, labdaügyesek is, ahogy a szpíkerek és szakértők mondják (brr, micsoda szó!).

Most, hogy ezt kitaláltam, kitaláltuk, azt hiszem, elégedettek lehetünk. A Táltos kegyelméből a pénzes ládika kulcsa Attilánál van, a legújabb magyar ihletésű művészképző csúcsegyetem szárnyalni fog.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/31. számában jelent meg július 31-én

Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/31. számban? Itt megnézheti!