Nekem volt egy tanárom, féltem tőle, szigorú volt, kemény kezű. Mégis talán tőle tanultam a legtöbb ma is használható tudást. Igaz, amikor tanított, akkor úgy éreztem, rossz tanár volt. Amióta tanítok, már másképp látom, mit kaptam tőle. Ma azt mondanám, jó tanár volt.
A magyar tűr, pedig a kormány már az elején elengedte a pandémiát, bizony felelős sok, elkerülhető halálért. A „kisgömböc” majd minden egyetemet bekebelez, persze vagyonostul.
Lehangoló találós kérdés: érkezése áldás, hiánya átok, mi az? A Családi Pótlék! Így, nagy kezdőbetűkkel, tulajdonnévvé nemesülve olyan közösségekben, ahol e két szó szinte messianisztikus tulajdonságokkal bír.
Kétségtelen tény, hogy a kormánypártnak oly kellemetlen hír „lecsorgott” a falvakba is, amelyek népe a Fidesz legszilárdabb tömegbázisa (volt?) választások alkalmával.
A sok szempontból szép, de főként nehéz paraszti világban természetes volt a közös ünneplés, egymás terének megsértése nélkül. Senki nem gondolt semmi rosszra, ha egy-egy ünnepen megjelent nála a szomszédság.
A mai kormányzat kisebbségi: utoljára a választókorú lakosság egyharmada támogatta. Hazugság tartja hatalmon. Nem volna szabad hozzá kötni az egyházak sorsát.
Elkeserítő, hogy Orbánék nem a nemzet valódi érdekei mentén alkották meg a külpolitikai állásfoglalásukat, hanem vélhetőleg ismételten a személyes és oligarchikus érdekeltségek játszottak szerepet.
