Nem aprózták el a köztelevízióban. Január 6-án este 11 órára készen voltak a kerek koholmánnyal: a washingtoni trumpista zendülés a demokraták provokációja. Akik tehát a háttérből erőszakos tüntetést, zendülést szerveztek a fővárosban saját pártjuk és elnökjelöltjük ellen, hogy megzavarják-megakadályozzák annak hatalomba iktatását, illetve az elnökválasztás végeredményének kongresszusi jóváhagyását és kihirdetését.
Mint ahogy meg is akadályozták ideiglenesen. Tehát a győztes demokraták a saját győzelmük törvényesítését és kihirdetését. Akik egyébként is felelősek mindenért, hiszen Washington demokrata vezetésű város, az ő városi hatóságaik felelnek tehát a Trump által összecsődített republikánus tüntetők rendzavarásáért is. Ezt állította a köztelevízió. Ezt adták elő, a legnagyobb hazai nyilvánosság előtt. Ne siessünk elfelejteni! Ilyen következtetésekre jutottak tehát az M1 tévécsatornán akkor este. Ne mondja senki, hogy nem érdemes nézni-hallgatni őket!
Más felelőst nem találtak. Legkevésbé Trump elnököt, aki hetek óta és a zendülés idején is egyfolytában uszított a választási eredmény ellen, törvényszegésre biztatva. Annak ellenére, hogy a választási eredményt a saját pártja vezetőinek döntő többsége is elfogadta, Pence alelnökkel meg a republikánus igazságügy-miniszterrel az élen. Az esti hírműsorokban megállás nélkül becsmérelték, diszkreditálták, rágalmazták a demokrata vezetőket. Köztük Joe Bident, akit Amerika népe a következő elnökévé választott, több mint 7 milliós szavazattöbbséggel, 306:232 elektori arányban. De ez utóbbit nem halljuk. Ehelyett azt hajtogatják, hogy milyen sokan szavaztak a vesztes republikánusokra. Azt egyszer sem mondják, mennyivel szavaztak többen a győztesre. Rendkívül szoros választási eredményről halandzsáznak, amely felingerelte az amúgy jóhiszemű és ártatlan zavargókat. És véletlenül sem hallunk arról, hogy az előző választást ugyanez a Trump mínusz kétmilliós „szavazattöbbséggel” nyerte, szóval kisebbségi elnök volt. De attól nem háborodtak fel sem az ottani támogatói, sem az M1.
A békés hatalomátadás nehézsége
Több jel utal arra, hogy Orbán Viktor az ellenzékbe kerülés lehetőségére is készül. Aligha lenne felhőtlenül boldog, ha a washingtonihoz hasonló jeleneteket hozna 2022.
Egyetlen szó sem hangzik el, amely Trumpot kritizálná vagy hibáztatná; például azért, hogy Washingtonba csődítette és a törvényhozás épülete ellen küldte a támogatóit. Még egyszer: egyetlen szó sem. Azóta sem. Nem is nagyon említik a republikánusokat a demokraták folyamatos gyalázása közben, főleg nem mint az események mozgatóit és haszonélvezőit.
Érdemes mindezt összevetni a valósággal. Másnap a kormánymédia egyik állandó szupersztárja úgy minősíti a történteket: „Joe Biden elnöksége káoszt hozott Amerikában.” (!! Lomnici). Ez felülmúlhatatlan. Szóval nem vitás, hogy a leendő elnök felel azért, amit hatalmon lévő ellenfele most művel. Két nappal később Trump elnök a nyilvánosság előtt elítélte a saját maga által szított zendülést. A Kossuth rádió a január 6-i amerikai eseményekről: „Látható, hogy a baloldal világszerte az erőszak eszközéhez nyúl.” (január 9., 22 órai hírműsor) Kezdem nem tudni, melyik a bal kezem.
Szép esténk volt vízkeresztkor, ne felejtsük el túl hamar! Ismerjük el: a közmédiát látni-hallani páratlan élmény. Ajánlom mindenkinek.
Végül pedig: nem szerencsés dolog, ha valahol manifeszt elmebeteget választanak elnökké, aki gazember is. Ez így együtt sok. Ez közveszélyes lehet: nemkívánatos következményei vannak, amint látjuk. Persze lehet ezzel vitatkozni.Mi, magyarok sem dicsekedhetünk a – kisebbségi, a szavazásra jogosultak egyharmada által támogatott- megválasztott – állami vezetőinkkel, de ennél még ők is különbek. Amerikát még jobban lejáratta első számú vezetője, mint Magyarországot a sajátja. Meg kell becsülnünk a mieinket, megérdemlik. Most erre gondolok, elégedett vagyok, és elfog a jogos nemzeti büszkeség. Nézem a tévét, benne Amerikát, és érzem: megint egyszer jó magyarnak lenni.
