Vízkereszt Washingtonban, avagy a közmédia „tudósít”

Vízkereszt Washingtonban, avagy a közmédia „tudósít”

Donald Trump a Fehér Ház kertjében 2020. november 13-án (Fotó: Reuters/Carlos Barria)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Nem aprózták el a köztelevízióban. Január 6-án este 11 órára készen voltak a kerek koholmánnyal: a washingtoni trumpista zendülés a demokraták provokációja. Akik tehát a háttérből erőszakos tüntetést, zendülést szerveztek a fővárosban saját pártjuk és elnökjelöltjük ellen, hogy megzavarják-megakadályozzák annak hatalomba iktatását, illetve az elnökválasztás végeredményének kongresszusi jóváhagyását és kihirdetését.

Mint ahogy meg is akadályozták ideiglenesen. Tehát a győztes demokraták a saját győzelmük törvényesítését és kihirdetését. Akik egyébként is felelősek mindenért, hiszen Washington demokrata vezetésű város, az ő városi hatóságaik felelnek tehát a Trump által összecsődített republikánus tüntetők rendzavarásáért is. Ezt állította a köztelevízió. Ezt adták elő, a legnagyobb hazai nyilvánosság előtt. Ne siessünk elfelejteni! Ilyen következtetésekre jutottak tehát az M1 tévécsatornán akkor este. Ne mondja senki, hogy nem érdemes nézni-hallgatni őket!

Más felelőst nem találtak. Legkevésbé Trump elnököt, aki hetek óta és a zendülés idején is egyfolytában uszított a választási eredmény ellen, törvényszegésre biztatva. Annak ellenére, hogy a választási eredményt a saját pártja vezetőinek döntő többsége is elfogadta, Pence alelnökkel meg a republikánus igazságügy-miniszterrel az élen. Az esti hírműsorokban megállás nélkül becsmérelték, diszkreditálták, rágalmazták a demokrata vezetőket. Köztük Joe Bident, akit Amerika népe a következő elnökévé választott, több mint 7 milliós szavazattöbbséggel, 306:232 elektori arányban. De ez utóbbit nem halljuk. Ehelyett azt hajtogatják, hogy milyen sokan szavaztak a vesztes republikánusokra. Azt egyszer sem mondják, mennyivel szavaztak többen a győztesre. Rendkívül szoros választási eredményről halandzsáznak, amely felingerelte az amúgy jóhiszemű és ártatlan zavargókat. És véletlenül sem hallunk arról, hogy az előző választást ugyanez a Trump mínusz kétmilliós „szavazattöbbséggel” nyerte, szóval kisebbségi elnök volt. De attól nem háborodtak fel sem az ottani támogatói, sem az M1.

Egyetlen szó sem hangzik el, amely Trumpot kritizálná vagy hibáztatná; például azért, hogy Washingtonba csődítette és a törvényhozás épülete ellen küldte a támogatóit. Még egyszer: egyetlen szó sem. Azóta sem. Nem is nagyon említik a republikánusokat a demokraták folyamatos gyalázása közben, főleg nem mint az események mozgatóit és haszonélvezőit.

Érdemes mindezt összevetni a valósággal. Másnap a kormánymédia egyik állandó szupersztárja úgy minősíti a történteket: „Joe Biden elnöksége káoszt hozott Amerikában.” (!! Lomnici). Ez felülmúlhatatlan. Szóval nem vitás, hogy a leendő elnök felel azért, amit hatalmon lévő ellenfele most művel. Két nappal később Trump elnök a nyilvánosság előtt elítélte a saját maga által szított zendülést. A Kossuth rádió a január 6-i amerikai eseményekről: „Látható, hogy a baloldal világszerte az erőszak eszközéhez nyúl.” (január 9., 22 órai hírműsor) Kezdem nem tudni, melyik a bal kezem.

Szép esténk volt vízkeresztkor, ne felejtsük el túl hamar! Ismerjük el: a közmédiát látni-hallani páratlan élmény. Ajánlom mindenkinek.

Végül pedig: nem szerencsés dolog, ha valahol manifeszt elmebeteget választanak elnökké, aki gazember is. Ez így együtt sok. Ez közveszélyes lehet: nemkívánatos következményei vannak, amint látjuk. Persze lehet ezzel vitatkozni.Mi, magyarok sem dicsekedhetünk a – kisebbségi, a szavazásra jogosultak egyharmada által támogatott- megválasztott – állami vezetőinkkel, de ennél még ők is különbek. Amerikát még jobban lejáratta első számú vezetője, mint Magyarországot a sajátja. Meg kell becsülnünk a mieinket, megérdemlik. Most erre gondolok, elégedett vagyok, és elfog a jogos nemzeti büszkeség. Nézem a tévét, benne Amerikát, és érzem: megint egyszer jó magyarnak lenni.

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Háború és béke IKEA-színekben