Szemérmes szexuális felvilágosítások kezdődtek így egy másik korban, türelmes kamaszok és feszengő szülők jelenlétében, hogy ugye a madarak is és a méhek is, de most inkább legyen arról szó, hogy a madarak is és a méhek is kimondottan rühellik azt a borzalmas időjárást, ami hetek óta tapasztalható az ország nyugati felében. Amikor pedig az ember kimerészkedik az antimájusi kertbe, azt tapasztalja, hogy bár virágzik a bodza és az akác, valamint még ezer virág, Berzsenyi és Hamvas kedvenc kerti zenéje, a méhek zsongása mintha alábbhagyott volna a megszokotthoz képest. Ami igen nagy baj.
Jut eszembe mindez a veteményesben, a méhek világnapján. Albert Einstein mondta állítólag több más előremutató gondolat mellett, hogy ha a méhek kipusztulnak, odavész az emberiség is. Az ENSZ által tavaly május 20-ától a méhek világnapjának nyilvánított deklarációjával többek között erre az eshetőségre is fel kívánja hívni mindannyiunk szíves figyelmét. A datálás egyébként nem véletlen, 1734-ben ezen a napon született a szlovén Anton Jansa, az első osztrák méhészeti iskola egyik alapítója és egyben az európai méhészet kiemelkedő alakja – áldassék a neve.
A boldog csirke és a halálmadár | Magyar HangA baj viszont konkrétan az, hogy a méhállomány nem csupán az én kiskertemben csappant meg látványosan, hanem szerte a világon. És természetesen nem valami rejtélyes kollektív öngyilkossági hullám söpört végig az állatokon, a fogyatkozás okozója már megint az ember. Pontosabban a mezőgazdaság-ipar haszonélvezői, a mértéktelen vegyszerhasználat nyertesei. Egyes méhfajok ugyanis képtelenek alkalmazkodni az egyre durvább körülményekhez, életterük egyre szűkül, majd egyszerűen megszűnik. Más emberek viszont azon munkálkodnak szorgosan, hogy legalább a még meglévő, ám súlyosan veszélyeztetett fajokat megmentsék, így a huszonharmadik óra ötvenötödik percében. Ők a méhészek.
Mindenki persze nem lehet méhész, ám a nem méhész többség hatékonyan segítheti őket és közben saját magát is. Így a természetéből adódó és egyben fakadó önzését is kielégítheti, hiszen a hathatós segítség gyakran önző. Ez a jó önzés.
Májusi morranás | Magyar HangA recept pedig végtelenül egyszerű. Fogyasszunk minél több mézet. Semmi esetre sem a Kínából vagy más helyekről származó antibiotikumos, szintén a mezőgazdaság-ipar gyártotta ételszemetet, mert az nem méz, hanem hulladék. Aki meg előállítja, az nem méhész, hanem méregkeverő, akinek egy kevésbé megengedő korban egy dobása volt, aztán ment a levesbe. A világ azóta sokat változott, és nem feltétlenül mindig előnyére. Ám egy beláthatatlan (illetve könnyen belátható) következményekkel járó ökológiai láncreakció felismerése az evolúció ezen fázisában azért elvárható. És az is, hogy mivel minden mindennel összefügg, viszonylag egyszerűen elindítható egy másik láncreakció, valahogy így: ha védjük a méheket, védjük a természetet magát is, ha pedig sok mézet fogyasztunk, akkor a saját egészségünket is védjük. Ez azért nem tűnik túlságosan bonyolultnak. Legalábbis innen, a kiskertből nézvést.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/21. számában jelent meg, 2019. május 24-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/21. számban? Itt megnézheti!
