Kíméletes embertartás

Beértek az első paradicsomok. Egyelőre hárman vannak, de ahogy nézegetem a juniorokat, nem lehet majd okom panaszra a mennyiséget illetően sem. A minőség pedig garantált. Jó magok, évek óta ugyanonnan beszerzett palánták, gondoskodás, szeretet, semmi vegyszer, a büdöskék elűzik a gonosz kártevőket, és következhet az ihletett pillanat. Sószóró a zsebemben, leveszek egyet, és harapok. Kertmelegen. Lédús. Csudás. Paradicsomi állapot.

Amikor vagy huszonöt éve a nagyvárosból falura költöztem, többek között az önellátás gondolata vezérelt. Erről aztán elég gyorsan lemondtam, ahhoz legalább egy hektár szükséges, és nagy család, nagy, mindenre elszánt gyerekekkel. Meg sok pénz. A kiskert viszont megmaradt. Mi, akik voltunk oly szerencsések, hogy nagynénéink, nagyanyáink kertjeiben tölthettünk felejthetetlen nyarakat, és a mai napig érezzük és őrizzük azokat az ízeket, fájó szívvel mondunk csak le róla.

Csak ha már nagyon úgy alakul. Mert ők még tudták mindazt, amit nemrég újra fel kellett fedezni. Nem nagyon gondolkodtak rajta, ment zsigerből. Hogy helyi, friss, szezonális, többnyire saját, ezek voltak a kulcsszavak. És az is természetes volt, hogy a kíméletes állattartásnak köszönhetően a csirke boldog. Hogyne lett volna, hiszen egész nap kint szaladgált. És főzni csak így, ezekből.

Szóval nem hiányzott semmiféle inspiráció, ment ez nekem is magától, magamtól, de azért mégis egyfajta reveláció volt, amikor megjelent az életemben Hugh Fearnley- Whittingstall. Először televíziós sorozataival, majd a nagy nehezen magyarul is megjelenő könyveivel. River Cottage urát gyakran érte az a vád, hogy azoknak prédikál, akik már amúgy is hisznek neki. Ez azért így nem nagyon áll meg a lábán, mondhatnánk, billeg kissé. Először is senkinek sem árt néha egy kis megerősítés. Hogy nincs egyedül, és még nem őrült meg egészen. Másodszor azt pontosan lehetett látni, hogy ő az a „próféta”, akinek megadta az Úr, hogy milliókhoz szóljon, hogy általa is egy kicsit jobb hely legyen a világ. És az is jó persze, hogy nem felejtette el, honnan ért el odáig, hogy a csalántól a nyúlig mindent megegyen, bizonyos feltételek között.

Borzasztó finnyás gyerek volt, kizárólag olyasmikkel táplálkozott, amiket kivettek a mélyhűtőből, jó bő olajban megsütöttek, és aztán nyakon öntöttek ketchuppal. Hugh Fearnley-Whittingstall azóta rengeteg embert győzött meg, döntéshozókat és intézményeket is. Ha csak ennyi történt volna, már az is pompás. Így aztán most a River Cottage minden napra című, vaskos albumával a kezemben vonulok ki egy kis lazításra, és beteszem a lejátszóba a B 52’s Cosmic Thing című lemezét. Harminc éve jelent meg először, ez itt jubileumi, dupla cédé. Szépen illeszkednek egymáshoz. Fölöttem a batul almafa ágai roskadoznak a terméstől. Mondom, paradicsom.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2019/30. számában jelent meg, 2019. július 26-án.

Hetilapunkat megvásárolhatja csütörtök estig az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2019/30. számban? Itt megnézheti!