Amikor a választás előtt egy pillanatra megjelent a szoros eredménytől való félelem – vagy legalábbis a Fidesz ezzel kezdte mozgósítani táborát – újra előkerült a Fidesz 2002-es veresége. Orbán Viktor is hivatkozott rá. Hiba lenne ezt a 20 évvel ezelőtti eseményt csupán a Fidesz egy fontos, gyakorlati és fájdalmas politikai tapasztalatának tekinteni. Nem kerülne még ma is elő, ha nem nyomná rá a bélyegét a párt politikájára. Valószínűleg ott van minden túlkapás mögött, a faltól falig érő, árnyalatokat nem ismerő propaganda mögött, és amögött, hogy más gondolatnak és másként gondolkodó embernek lehetőleg ne legyen hely a nap alatt. Ott van az állami erőforrások gátlástalan pártpolitikai eszközzé fordítása, a tudatosan szított hideg polgárháború, a függelmi rendszerek kiépítése , a közpénzekkel való visszaélések, a jogállami normák semmibe vétele, a demokratikus konszenzusok felszámolása mögött, a "meghosszabbítjuk Bicskéig"-mentalitás mögött, minden intézkedés mögött, ami oda vezetett, hogy durván a Fidesz felé lejtsen a pálya. Még akkor is, ha a negyedik kétharmados győzelem pusztán ezzel valóban nem magyarázható meg. A Fidesz 1998-ban megtanult nyerni, aztán 2002-ben megismerte a vereséget, és többé nem akarja átélni.
De nem csak a Fidesznek és az ellenzéknek lehet komoly tanulság 2002, hanem a közéletben aktív vagy az iránt érdeklődő civileknek, polgároknak is, akik közül sokan ma rémülettel látják, hogy negyedjére is kétharmaddal nyert a Fidesz. Sokszor nem is azok a szempontok rettentik el őket, amelyek miatt honfitársaik a Fideszre adták a voksukat, hanem mindazok a szempontok, amiknek az ellenére. Nem beszélve azokról a választókról, akik már eleve úgy gondolják, hogy a demokrácia szabályai akár nélkülözhetőek is, attól függően, mikor melyik szabály áll éppen a hatalomgyakorlás útjában.
A Fidesz úgy értette 2002 üzenetét, hogy nincs túl nagy ár a hatalom megtartásáért. A rajta kívüli összes politikai erő pedig könnyen úgy értheti 2022 üzenetét, hogy nincs túl nagy ár a Fidesz megbuktatásáért. És ha így érti, lesznek majd olyan híveik, akik velük együtt úgy gondolják majd, hogy ennek így kell lennie. A polgári Magyarország hívei viszont nem érthetik így. Bármekkora trauma is lehet most sok polgárnak a negyedik kétharmad, mindkét választás azt üzeni, hogy ne vigyék ezt a magukkal úgy, ahogy a Fidesz viszi magával máig a 2002-es vereséget.
Mert ahogy a Fidesz hívei nem képesek és nem is akarnak gátat vetni a Fidesz visszaéléseinek, úgy a Fidesz ellen szavazó, traumatizált emberek egy jó része sem biztos, hogy képes lesz önálló véleménnyel, erős érdekérvényesítéssel és a lényegi kérdésekben való megalkuvás nélkül féken tartani a politikai szereplőket, ha egyszer valaki más kerül kormányra Magyarországon.
2002 és 2022 is figyelmeztetés Magyarország minden öntudatos polgára számára. Az egyiknek már a következményeit is viseljük. A másiknál a következmények lehetőségét cipeljük magunkkal, mint egy időzített bombát.
Mindkét dátum arra figyelmeztet, hogy még egy-egy különösen fájdalmas, kitörölhetetlen trauma sem más, mint egy újabb körülmény. Nem rendelhetjük neki alá teljes valónkat, minden értékünket, elveinket és erkölcseinket, egész világképünket. Nem határozhatja meg, hogy kik vagyunk. Arról mi magunk döntünk.
