Szerda este frappáns módon vágott vissza a Ferencváros az 1992-es pozsonyi vereségért.
Koffein
Orbán valóban nem gondolja komolyan. Csak azt hiszi, mindig mondhat bármit, úgyis megússza, sőt, még szavazatokat is nyer ezáltal.
Mindent elárul a helyzetünkről, hogy annak kell örülnünk, ha Orbán Viktor megint csak hergelt, mert ha igazat mondott, akkor nem lehetünk túl messze az államcsődtől
Olyan autóban ülünk, aminek minden kereke kidurrant.
Legyengülve vág neki az egészségügyi és az oktatási rendszer egy válságidőszaknak, ami fejlődést aligha, csak lecsúszást hozhat.
A repce is behalt, de a napraforgó, a kukorica is csak küszködik.
Háhá, libsik, azt hittétek, hogy ezt már nem merik meglépni?
Az Orbán-pártok kétségbeesetten próbálnak menekülni az arcvesztéstől, csak ez most jóval nehezebb, mint a már említett rabszolgatörvény idején.
Megszorítás megszorítás hátán, a rezsiálom véget ért, Orbán Viktor mégsem véd meg mindig mindenkit. Keserű az ébredés, a jövő kilátásai ijesztőek: a miniszterelnök már azzal riogat, hogy egyre több munkahely kerül veszélybe.
A legkisebb magyar kisvállalkozóknak a kormány szerint annyival kellene hozzájárulnia a válság kezeléséhez, mint a bankszektornak.
Hatékonyak, mobilisak, elszántak – ha rendesen meg is szervezik magukat, bajban lehet a kormány.
A kormány azon szavazóit nézi hülyének, akik hétfő óta ugyanúgy dühösek a változás miatt. Akik ott voltak a keddi tiltakozásokon is.
Annyira tipikus az egész. Mármint a kisadózó vállalkozók tételes adójának drasztikus átszabása.
Miért kellett megvárni az engedménnyel a forint megroppanását, miért veszített már így is a késlekedéssel százmilliárdokban kifejezhető veszteséget az ország?
Lassan szitokszóvá válik a takarékosság Magyarországon: a kormányközeli nyilvánosság borzadva idézi azoknak az európai uniós politikusoknak a nyiiatkozatait, akik arról beszélnek: a lakosság próbáljon meg a takarékoskodni az energiával.