Na, jó, azért emelje fel a kezét, aki csodálkozik a fejleményeken.
Koffein
Remek rendezőket hagynak parlagon heverni, utasítanak vissza folyamatosan, miközben ismeretlen filmesek és megkérdőjelezhető színvonalú produkciók kapnak zöld utat.
A tapasztalatok azt mutatják: nincs okunk abban reménykedni, hogy egy, a szomszédban zajló háború miatt elrendelt veszélyhelyzetben nem lesz veszélyben a jogállamiság.
Ízlelgessük a 150 ezer forintos kezdő fizetésű pedagógusoknak tett nagylelkű ajánlatot: „a megfelelő, minimális mértékben emelni kell a pedagógusbéreket”.
Bármit is mondjon a Momentum, sokkal jobban járnak, ha az első pillanattól fogva amellett tartanak ki, legyen az bár a beülés vagy a kimaradás.
Mi a közös a Szamosban, valamint a magyar lég- és a kibertérben? Első ránézésre nem sok, másodikra viszont egyértelműek a párhuzamok: a magyar állam legalábbis erős kihívással küzd, hogy megvédje őket.
Itt volt május elseje, és az a politikai tábor, amelynek a közvélekedés és a hagyomány alapján ez az ünnep az identitásának elszakíthatatlan részét képezi, alig hallhatóan ünnepelt.
Szomorú, hogy sokan, leginkább nyugaton, de már idehaza is, bár liberálisnak nevezik magukat, mégis egyre szűkebb határok között képzelik el a szólásszabadságot.
Akkora szólásszabadság lesz most már, hogy csak, na.
Tény, hogy a kritikus, ha úgy tetszik: kiábrándult fideszesek megint a Fideszre szavaztak. Ez azonban nem valamifajta végzet, nem is az ellenzék számára kedvezőtlen feltételek miatt alakult így, hanem a politikai teljesítmény elégtelensége miatt.
És ne legyenek Orbán Viktorok sem. A problémát épp az jelenti, hogy sokan saját identitásuk helyett a politikusokét védik.
Nem kell különösebben összegyurcsányozni azokat, akik egy listán indulnak vele, és mostanra sajnos vezető ellenzéki pártjával. Tetszettek volna 2014-ben karanténba zárni!
2002 és 2022 is figyelmeztetés Magyarország minden öntudatos polgára számára. Az egyiknek már a következményeit is viseljük.
Győztes kampány elképzelhetetlen úgy, hogy az ellenzéki összefogás pártjai nem állnak teljes mellszélességgel a kormányfőjelölt mögött.
A kormánypártokban és holdudvarukban (bayerül: „ezeknél”) ez tényleg így megy? Ennyire természetes állapot lett az, hogy a fideszesekre más törvények vonatkoznak?