Orbán Viktor kíméletlen, nemzeti összefogás helyett a politikai ellentétek kiélezésére játszó offenzívába kezdett.
Koffein
Az 1930-as években éltek át utoljára olyan súlyos gazdasági válságot, ami most várható.
Tehetetlenül kell elviselniük, hogy a rendszerváltozás után harminc évvel a kormány gúnyt űz mindabból, amit polgári értékekről, demokráciáról, emberi méltóságról gondolunk.
Most aztán tényleg nem szeretnék a rémhírterjesztő, víruskollaboráns huhogók helyében lenni!
Ott tartunk, hogy mától sokkal kockázatosabb újságírónak lenni Magyarországon. De ez nem jelentheti azt, hogy mindenki a gatyájába csinál, és öncenzúrát alkalmaz, nehogy baj legyen. A feladatunk nem változott.
Ma megkapja a vágyott, időkorlát nélküli rendkívüli felhatalmazást Orbán Viktor. És vele együtt az oszthatatlan, senkire át nem hárítható felelősséget.
Embertársaink nyomasztása és számonkérése helyett érdemes most fokozott empátiával lenni.
Az üres városban autózva arra gondoltam: miért ne lehetne előre hozni a nyárra tervezett infrastrukturális javításokat?
Az Éjjel-nappal Külügyminisztérium sorozat Egzotikus evakuáció című epizódjában nemcsak a maníros párbeszéd a feltűnő. Külügyérünk nem egy Latinovits Zoltán, és hát az államtitkár sem egy Őze Lajos.
A polgároknak hétfőn is azzal kellett újfent szembesülniük, hogy itt az ellenzéknek még ilyen súlyos helyzetben sem osztanak lapot.
Vajon a Fidesz eddigi politizálása alapot ad arra, hogy bemondásra elhiggyük, nem fognak visszaélni a rendkívüli, meghatározatlan ideig szóló felhatalmazással?
Tessék, lehet is kitenni a szlogent a plakátokra, alá meg posztoló katonákat küldeni, hogy növeljék a biztonságérzetét a magyar társadalomnak.
Tudjuk jól, hogy Európa-szerte a magyarok bírnak szinte a legkevesebb megtakarítással. Sürgős segítség kell.
A képmutatásnak mindenesetre iskolapéldája ez a gesztusnak álcázott kommunikációs svindli.
Kovács Zoltánt talán el kellene küldeni egy tesztre, amely megállapíthatná, hogy alkalmas-e ilyen pattanásig feszült krízishelyzetben erre a munkára.