A legfőbb ellenzéki kampányelem azonban most is a kerületi- és nagyvárosi helyezkedés, miközben a hatalom továbbra erőből kampányol, régi sérelmekre és új félelmekre hatva.
Koffein
A magyar politika kalandorai a kormányoldalon és attól jobbra, illetve a tettestársaik a tűzzel játszanak.
Itt emberekről van szó, nem az új Iphone-ról.
A fő kérdés, amit most érdemes feltennünk: megérte? Megérte hosszú hónapokon át Erdoganhoz igazodni? Megérte úgy, hogy most Erdogan látványosan beintett a magyar félnek?
Mi, nemzetben, hazában (és osztalékban) gondolkodó patrióták csak örülhetünk, hogy elhangzott a jelszó: résen kell lennünk!
Ritka alkalom a mostani, amikor jól belelátni a Fidesz által ellenőrzött erdélyi sajtó működésébe.
A propagandának most könnyű dolga van. Nem megvagdosott hangfelvételekből kell kicsiholnia a nagy sztorit, elbábozva az oknyomozó újságírást; maga a miniszter leplezte le a gyalázatos tervet.
Nem igazán tudom hová tenni, amikor kormánypárti kommentelők a feleségével közös tánca miatt gúnyolódnak Márki-Zay Péteren.
Gyönyörűséges multikulti sztori a bevándorlásmentes magyarhonból.
Emberek sorsa múlhat azon, hogy örökbefogadják-e őket, vagy sem. És egyáltalán nem segít rajtuk, ha az intézményrendszer bűnöst csinál az azonos nemű párokból.
Megint a foci világa mutatja meg nekünk a rendszer igazi arcát.
Innen már csak egy logikai lépés, hogy a kormány a külföldi bűnözők elengedésével voltaképpen a szuverenitásunkat fenyegeti. Vagy legalábbis olyan tevékenységet folytat, amely érdemes lehet a Lánczi Tamás vezette Szuverenitásvédelmi Hivatal figyelmére.
Jól keresnek a vállalkozó szakmunkások, ezt egy új felmérés is alátámasztja. Kérdés, hogy milyen áron.
Nem csak politikai feketelista létezik a honi kulturális szférában, sok helyütt nem fogadják például a nyíltan homoszexuális művészeket sem.
Orbán Viktor a maga megszokott módján terelte új mederbe 2013-ban a felsőoktatásról szóló vitát. Hasonló érzésem volt Lázár János keddi bejelentéseivel kapcsolatban is.