Nem szeretem, de becsülöm a futballt. Amúgy régebben, és itt a nyolcvanas évekről van szó, szerettem, de a magyar bajnokság szisztematikusan lenevelt róla, aztán úgy maradtam. Egy világbajnokság azonban más tészta, gondolom, nem nagyon kell magyarázni, hogy miért. Jelenleg tehát meccsnéző állapotban vagyok.
De most nem erről lesz szó, nem az ilyen, meg az olyan csapatok ilyen, meg olyan teljesítményéről, és nem is a katari rendezés sajátosságairól, hanem rólunk, úgynevezett fejlettvilágbéliekről. Miszerint ki így, ki úgy tiltakozik Katar emberi jogi állapotja ellen, egyben kiáll az általa fontosnak tartott értékek mellett: térdelés, színes hajcsík, és most a németek befogott szájjal mutatták, mennyire felháborítja őket, hogy a csapat kapitánya a Japán elleni mérkőzésen nem viselhette a FIFA-által betiltott szivárványszínű karszalagot. Mondjuk, ők már a vb előtt is akcióztak, mert szivárványos festésű repülőgéppel indultak focizni.
Hogy a muszlim Katar az európai értékrend szerint nagyjából vállalhatatlan ország, eddig se volt titok. A stadionok és egyéb létesítmények építésébe belepusztult, szó szerint rabszolgasorban tartott és dolgoztatott vendégmunkások ezreinek tragédiája azonban megdöbbentette a világot. Kétségtelen hát, hogy lenne mi ellen tiltakozni. És meg is lett volna a módja: bojkottálni a világbajnokságot. Ha csak a fő tiltakozók, Wales, Anglia, Hollandia és Németország távol marad, az azért komoly üzenet, egyébként a mélyen tisztelt FIFA-nak is. Persze tudom...
Sebaj, lehet majd hazafelé is kőkeményen szivárványos géppel repülni.
