A hátra van előre

A hátra van előre

Orbán Viktor Szekszárdon

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Azt hiszem, Orbán Viktornak komolyan felül kellene vizsgálnia pártja és kormánya személyzeti politikáját. Úgy tűnik ugyanis, hogy a kabinetben is, a holdudvarban is egyre többen feledkeznek meg a legutóbbi parlamenti választásokon kiadott irányelvről, miszerint „Magyarország előre megy, nem hátra”.

Itt van például amikor Boros Bánk Levente politológus azt üzente (igen pallérozott nyelvezettel) a Madách Gimnázium tanári karának, hogy „Csesszék meg! Szervezzék meg úgy az órát, hogy ne kelljen mobiltelefont használni!” Majd rögzítette, hogy ő és generációja anélkül „nőtt fel, hogy mobiltelefon, vagy akármicsoda kellett volna”. Nos, nem tudom, hogy kiváló politológusunk hány esztendős és mikor járhatott gimnáziumba (utána nézni pedig nem tartottam érdemesnek), de kétségtelen tény, hogy voltak időszakok, amikor nem volt igényünk mobiltelefonra, többek között azért sem, mert még nem is létezett. Azt persze szintén nem tudom, hogy neves társadalomtudósunk vajh mit szólt volna annak idején, ha diákként meg akarják fosztani a golyóstoll használatától, és emlékeztetik rá, hogy eleink remekül elvoltak, miközben kalamárisba mártogatták pennájukat, sőt régebben úgy is lehetett jól tanulni, hogy a nebulók palatáblára karcolták házifeladataik megoldását.

Pár hete hasonlóan múltba révedő nyilatkozatot tett Kásler magyarságkutató exminiszter is, amikor közölte, hogy nem nagy baj, ha az afrikai hőség idején sem működnek a kórházi műtőkben a klímaberendezések, hiszen annak idején ő maga is operált ötven fokban, akár órákon át. (Aki némileg kételkedik, hogy már évtizedekkel ezelőtt is adódhatott kies hazánkban ötven fokos hőség, az gondoljon arra, hogy vélhetően a műtőben nemcsak klíma nem volt, de talán hőmérő sem.) Egyébiránt Káslernek is igaza van: régen sok minden nem volt. És úgy tűnik, hogy az egészségügy mai vezetésének sokkal szimpatikusabb a múlt, ami nyilvánvalóan olcsóbb is, mint alkalmazni a jelen egyre költségesebb gyógyszereit, orvosi eszközeit és módszereit. A perspektíva adott: volt idő, amikor nemhogy klíma, de mindenféle felesleges fertőtlenítés és érzéstelenítés nélkül, mindössze egy-két éles késsel és egy jó fűrésszel műtöttek… Hát nem példaértékű?

Persze Orbán Viktor is csak óvatosan kérhetné számon udvaroncain a „hátrálást”: a Nemzeti Sportnak adott interjúban a leghatározottabban szögezte le a párizsi ökölvívó ramazuri kapcsán, hogy „az ember vagy férfi vagy nő”. Tudjuk, hogy a kijelentés egyenes folyománya az évek óta folyó genderideológia elleni harcnak, és nem orvosi-biológiai alapvetés akar lenni. De ettől még (már) nem igaz: éppen a női bokszolók körüli (mű?)balhé tette széles körben ismertté, hogy ma már sokkal többet tudunk a nemekről, mint amikor az újszülöttek alfelére vetett egyetlen pillantással döntötték el, hogy fiú vagy lány. Amióta létezik a genetika és a kromoszómavizsgálat, azóta tudjuk: ha nagyon csekély számban is, de születnek olyan emberek, akik a hagyományos megítélés szerint nők (női nemiszervvel jönnek világra, s eszerint anyakönyvezik, nevelik, öltöztetik őket, pubertás korban kialakulnak a nőiségüknek megfelelő másodlagos jellemzők, és még heteroszexuálisok is), de ha netán valamikor valamiért kromoszóma- vagy hormonvizsgálatra kerülnek, kiderül, hogy XY kromoszóma-párjuk vagy magas tesztoszteron-szintjük van. Ha innen nézzük: nők, ha onnan nézzük: férfiak. De nézhetjük úgy is, hogy se nem nők, se nem férfiak. És, ugye, az orvostudomány fejlődése egyre lendületesebb, úgyhogy jöhetnek még további meglepetések.

Egyébiránt azzal sem lenne semmi baj, sőt akár még üdvös is lehetne, ha bölcs vezetőink tényleg szakítanának az állítólagos fejlődés (előre megyünk) hajszolásával, és ahelyett, hogy hol a vas és acél országává, hol akkumulátor-nagyhatalommá akarnának válni, inkább békés, nyugodt és örömteli életet teremtenének a „magyaroknak”, ahol nem a gazdasági növekedés, hanem az emberek jóléte és jólléte lenne a mérce.