Mészáros Lőrinc jachtrajongó nagyon nagy vállalkozó Cannes-ban bukkant fel kedves és szép családja társaságában. Pontosan tudjuk, mi következik ebből: egyrészről a fapados ide már kevés lesz, Orbán Viktornak kis Polskival kell közlekednie egy hónapig, hogy feledtesse gyerekkori jóbarátja immáron belpolitikai feszültségeket okozó nyaralásait.
Másrészről pedig beindul ellenzéki oldalról az elszámoltatás egyre határozottabb követelése, aminek kapcsán talán érdemes néhány szót vesztegetnünk arra, hogy miért nem érdemes most már egyetlen szót sem vesztegetnünk sem a Mészárost ringató Rose d’Or jachtra, sem arra a kazettás mennyezetű luxuskönyvtárra emlékeztető majorságra, amit Hatvanpusztaként emlegetünk, sem pedig a miniszterelnök közvetlen hozzátartozóinak megmagyarázhatatlanul drága és ízléstelen ruházatára.
Mert nyilván jogos az indulat, ami azt mondatja az elégedetlen magyarok sokaságával, hogy az elkobzott Ferrarikból, visszarekvirált kastélyokból, az elárverezett Birkin táskák árából építünk majd egy jobb és igazságosabb Magyarországot, de ez egyrészt korábban sem jött be. A költővel szólva: attól, hogy eljött egy olyan világ, ahol „nem volt a dupla jéghez whisky”, bizony nagyon is megesett, hogy „Kunbélák ittak Martinit”. Vagyis a magyar történelem eleven cáfolata annak a féligazságnak, miszerint az elszámoltatással elejét lehet venni annak, hogy egy váltást végrehajtó rezsim kedvet kapjon a zabráláshoz.
Másrészről viszont az esetleg így visszanyert pénz egyáltalán nem elég. Persze a kontrasztok félelmetesek. Csak egy példa: a Fidesz-kormány ugyanúgy 12 milliárd forintot szán a legszegényebb 300 magyar falu megsegítésére, mint mondjuk egy felcsúti rendezvényhelyszín felszámolására. De ez aprópénz ahhoz képest, ami egy normálisan működő egészségügyhöz, oktatáshoz és szociális szférához kellene. A NER ütötte fekete lyukak hatalmasak: akkor sem lehetne betömni őket, ha abba Várkonyi Andrea lefoglalt Bentleyjén szállítaná vissza a Magyar Nemzeti Bankba a minimálbéren foglalkoztatott Szijj László azokat a húszezreseket, amiket a Tiborcz Istvántól lefoglalt ingatlanok újraértékesítéséért kapna a magyar állam.
Ezért fontos, hogy például a nemrég meghirdetett polgári ellenállás valóban polgári, azaz előremutató legyen. „Rendszerváltás” vagy új ország itt akkor lesz – majdnem teljesen függetlenül attól, hogy ki nyeri a 2026-os országgyűlési választásokat -, ha nem visszaszerezni akarjuk azt, ami valaha a miénk volt, hanem kiállunk azért, amiért valóban megdolgoztunk. Közönségesen szólva ne arról álmodozzunk, miként fog festeni a felgyújtott Hatvanpuszta ostroma és visszavétele, hanem hogy miként szorítjuk rá az elitünket arra, hogy többé eszükbe ne jusson iskolák, kórházak, kollégiumok, bérlakások, hidak és tudományos akadémiák helyett ízléstelen „majorságot” építeni maguknak a mi pénzünkből.
Ha idáig eljutottunk, akkor megbeszélhetjük, mit kezdünk Hatvanpusztával, amit vélhetően a felesleges állami megrendelések elapadása után sorsára hagy majd a tulajdonosa. Valamire csak jó lesz, ha másra nem, hát negatív példának biztosan.
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
