Amikor ezeket a sorokat írom, még nem tudni, hogyan reagál az Európai Bizottság a Székely Nemzeti Tanács kérésére, hogy a járványhelyzetre tekintettel hosszabbítsák meg polgári kezdeményezésük aláírásgyűjtésének határidejét. Csak remélni tudom, a brüsszeli testületben van annyi méltányosság, hogy nem gátolja egy igazán európai szellemiségű akció sikerét. Bosszantó ugyanakkor, hogy egy jó ügy sikere mások jóindulatán múlik.
Mint arról lapunk is beszámolt, a nemzeti régiók érdekében született kezdeményezéshez hatalmas hajrával, a magyarországi közéletben példátlan összefogással sikerült összegyűjteni a szükséges egymillió aláírást. Üröm az örömben, hogy a célba érkezéshez ez még nem elég: legalább hét tagállamban el kellett volna érni egy bizonyos számú aláírást, ám ez csak Magyarországon, Romániában és Szlovákiában sikerült. A magyar-magyar összefogás ezúttal működött, van tehát minek örülni, de - legalábbis a május 7-i eredeti határidőig - más európai népeket nem mozgatott meg a téma. A szervezők most európai mozgósításra készülnek, s a feladat nem lehetetlen, ha az Európai Bizottság is úgy akarja.
Függetlenül a folytatástól súlyos tanulságai vannak az ügynek. Jóindulat és támogatás - ezt várjuk az Európai Uniótól. De vajon a hivatalos magyarországi politika mennyiben segíti ezt elő? Sajnos a járványügyi veszélyhelyzet a kormányt újfent olyan lépésekre sarkallta, amelyek borítékolhatóan kiélezték a viszonyt az uniós politika főáramával. Mára világossá vált, hogy a felhatalmazási törvényt is sok esetben a hatalmával való visszaélésre használja az Orbán-kormány, a járványt csak ürügyként kezelve. Forrásaiktól megfosztott ellenzéki önkormányzatok, véleménynyilvánításért vegzált állampolgárok tanúsítják ezt. Eközben a magyar diplomácia dühös kakas üzemmódra váltva utasít vissza minden kritikát. A külpolitika ismét a belpolitika folytatása lett nem is igazán más eszközökkel: ezzel lehet hergelni az itthoni szavazótábort, de még jobban el is lehet idegeníteni az európai politikát mindenfajta magyar ügytől.
Van egy olyan érzésem, hogy a Fidesz legfelsőbb köreinek nem igazán szívügye a kezdeményezés. A Székely Nemzeti Tanács azt szeretné elérni, hogy a kohéziós politika alakításakor kiemelten vegyék figyelembe azoknak a régióknak az érdekeit, amelyeket nemzeti, etnikai, kulturális, vallási, nyelvi sajátosságok különböztetnek meg az őket körülvevő térségektől. A leírás a magyarlakta Székelyföldre illik, de a kezdeményezés más régiók érdekét is szolgálja. Ha jobban belegondolunk, kényes ponton célozza meg azt a koncepciót, amelyet az unióban Orbán Viktor is hangosan képvisel: a nemzetállamok Európáját, ahol a tagállami szuverenitás megelőzi a közösségi érdeket. A román nemzetállam hívei a szuverenitást féltik a székely autonómia gondolatának a puszta felvetésétől is, a székelyek a kezdeményezéssel Brüsszel segítségét kérik Bukaresttel szemben. A magyar kormány számára Brüsszel fenyegetést jelent a sajátosan felfogott nemzetállami szuverenitásra. Itt ez nem etnikai probléma - a trianoni határok közé szorított országban nincsenek nagy, egységes tömbben élő nemzetiségek -, hanem hatalmi és gazdasági.
Ne próbáljon senki Orbán Viktor országán holmi európai értékeket számon kérni, illetve korlátozni az uniós pénzek megfelelő csatornákba terelését! Még csak az kéne, hogy bármilyen ürüggyel, akár a régiók Európája gondolat jegyében, csorbát szenvedjen az orbáni szuverenitás!A tűzzel játszanak ezek a székelyek! Akik akkor nyerhetnek, ha ügyük legalább annyira európai lesz, mint amennyire magyar. Ehhez pedig most Budapestnek nem ellenségeket, hanem barátokat kellene gyűjtenie az unióban.
