Nem valószínű, hogy Pintér Sándor belügyminiszter abortuszrendelete különösebb változást idéz majd elő a nőgyógyászok gyakorlatában: életszerűtlen lenne, hogy emiatt erőszakos jelenetek alakuljanak ki a rendelőkben, amelyek során az orvos arra kényszeríti a betegét, hogy szegezze a szemét a monitorra, netán szíveskedjen szabaddá tenni a fülét. Ez nem fér bele az orvos-beteg érintkezésbe. Arra viszont alkalmas a rendelet, hogy átmenetileg elterelje a figyelmet a gazdasági krízisről, és persze arra is, hogy a Mi Hazánk témáinak száma eggyel csökkenjen. Ha ezek után is erős üzenetet akarnának megfogalmazni az abortusz kérdésében, az már csak a szabályozás szigorítása lehetne – ez azonban a felmérések alapján népszerűtlen a magyar választók körében, nem véletlenül nem nyúlt hozzá 12 év alatt a Fidesz sem. Így a szívdobbanás-szabály nem hogy szabadon engedte volna az abortusz-vita szellemét, hanem épp ellenkezőleg: valószínűleg jó időre visszazárta a palackba.
Az abortusz fontos és érzékeny téma, amely évezredek óta megosztja a társadalmakat. Talán egyetlen más jelenség sincs, amely ennyire sokáig élt volna együtt a társadalmainkkal, úgy, hogy tiltott volt, mégis megtűrt. Az abortuszról folytatott mai viták talán azért nem jutnak nyugvópontra, mert az alapfeltevésük téves: a nagyon liberális és a nagyon konzervatív nézetek is abból indulnak ki, hogy a vitát el lehet rendezni egyszer és mindenkorra, mégpedig a jog eszközeivel. Mondja ki a jogalkotó, hogy az abortuszhoz való jog alanyi jog – vagyis a magzatra tekintet nélkül, korlátlanul gyakorolható – vagy pedig mondja ki, hogy a magzat emberi lény. Utóbbiból viszont csak az következhet, hogy az abortusz emberölés, vagyis egyáltalán nem lehet terhességmegszakítást végezni, erőszak vagy élettel összeegyeztethetetlen fogyatékosság esetében sem. A nemrégiben hozott lengyel szabályok majdnem ilyen szigorúak voltak – az, hogy a döntéshozóknak végül a felháborodás hatására egy kis lépést máris vissza kellett lépnie a kérdésben, jól mutatja, hogy a jogalkotás során mégsem lehet teljesen elfelejtkezni a társadalomról, amelyiknek a jog készül.
Az „elvágólagos” megoldások mindkét irányba megnyitják az utat a szélsőségek felé. Ha az abortusz alanyi jog, akkor el lehet jutni odáig, hogy azt akár a szülésig is el lehet végezni. Ha pedig a magzat ember, akkor előbb-utóbb felmerül olyasmi, mint hogy jogi eszközökkel tiltani kell-e a méhen belüli fogamzásgátlókat, amelyek a megtermékenyített petesejt beágyazódását akadályozzák, de akár a mesterséges megtermékenyítést, sőt, szélsőséges esetben akár a fogamzásgátlást is.
Ha ilyen keretek között folyik a vita az abortuszról, nem kerülhető el, hogy az életvédők és az önrendelkezés védelmezői végül az élet és az önrendelkezés védelme helyett erőteljesen egymásnak essenek .
A társadalom többre menne, ha a közös alapok felől próbálná megközelíteni a kérdést, hiszen azt senki nem állítja, hogy az abortusz jó és kívánatos dolog, a megelőzésére pedig számos lehetőség van, amelyek sokak számára mégsem hozzáférhetőek, vagy nem bizonyulnak működőképesnek. A terhességmegszakítások száma a rendszerváltás óta meredeken csökken Magyarországon is, dacára annak, hogy a szabályozás mit sem változott. Az abortusztilalmak ezzel szemben a szabályok tömeges megkerüléséhez vezetnek – kockázatos úton. Nem csak tragédiákat okozhat, hanem értelmetlen is, ha a probléma tüneteivel törődünk az okai helyett.
Olvassa reggeli véleménycikkünket, valamint az elmúlt nap legfontosabb híreit és a következő órák várható eseményeit összefoglaló „képbehozónkat” kora reggel már a postafiókjába érkező hírlevelünkben! A kávé koffein a testnek, a Magyar Hang reggeli hírlevele koffein a szellemnek! Iratkozzon fel és kezdje velünk a napot.
