A Nézőpont Intézet május 17-én nyilvánosságra hozott tanulmánya – Ukrán propaganda a külföldi forrásokból működő sajtóban – szánalmas kísérlet a kormányoldal ellehetetlenítési törvényének igazolására. Mráz Ágoston Sámuel, az Orbán-beszédek állandó közmédiás warm up-embere, e kormányzati agytröszt vezetője maga vallotta be partizános interjújában, hogy a tudományos alaposságú értekezést (ha-ha-ha!) három nap alatt hozta össze az intézet. Hogy miért is szentelek egy egész írást ennek a semmitmondó, súlytalan karakterpocsékolásnak? Nos, azért, mert a 240 médiamegjelenés között a Magyar Hang online oldala és print kiadása jelentős hangsúllyal szerepel.
Az, hogy lapunk cikkei, interjúi felkerültek Ágoston listájára, bennem, az egyik érintettben (kis írásom is pellengérre lett állítva) amolyan „hosszabbítsuk meg Bicskéig”-érzést kelt. Már fogalmazódik a következő véleménycikk a fejemben, amely nem szólna másról újfent, mint a „tanulmányban” kipécézett hasonló: szimpátia a megtámadott, lerombolt Ukrajna mellett, és tiltakozás a gyilkos agresszor és annak honi propagandája ellen. Nem lenne ez máshogy más ország esetében sem: kiállás a támadó ellen, a megtámadott védelmében. Azt hiszem, Mráz Ágoston Sámuel is ezt várná el, ha hasonló tragédia történne Magyarországgal.
Az intézet vezetője azonban nem így viselkedik, persze erre is van magyarázat. Érdemes megnézni az imént idecitált bő félórás interjút, amelyben a Nézőpont Intézet vezetője sápítozik megakadt hangon az egyértelmű kérdések özönében; leleplező metakommunikációja, zavart viselkedése mind arra utal, amit mindenki tud: kormányzati parancsra kellett igazoló, alátámasztó iratot összehozni a lex Lánczi védelmében, és intézete megtette azt, amit megkövetelt a Karmelita. Gulyás Márton kérdéseire nem tudott egzakt válaszokat adni, szajkózta a halálosan unalmas paneleket, kilóg a lóláb alaposan. Maga a tanulmány egy valóban 72 órás produktum, mindössze 4 oldalból áll, általánosságban értekezik mindarról, amiről hónapok óta harsog a Fidesz propagandagyára. Csak egy példa az eszeveszett ukránfóbiára: ép ésszel fel nem fogható, hogy miért propaganda az, ha valaki a szenvedőkkel érez együtt, márpedig a tanulmány egyik része ezt állítja. Máshol egyes közéleti személyiségek kormányfővel szembeni kritikáját mossa össze az „ukránpropagandás” hőzöngéssel, szóval van gond bőven az agytrösztben, de még inkább az agyban…
A megrendelésre készült betűhalmaz hemzseg a hasonló, értelmezhetetlen, agresszorsimogató megállapításoktól, érezni belőlük a Kreml sugalmazását. A tanulmányt mégsem szabad félvállról venni, hiszen hivatkozási pontnak szánta a hatalom ahhoz a piszkos melóhoz, amibe most belefogott: nevezetesen a független sajtó kinyírásához.
Mráz Ágoston Sámuel belekerült egy örvénybe, amiből nem nagyon van más kiút, mint az, hogy amennyiben egyszer vége lesz a dalnak, visszavonul a zsíros állami megbízások világából az egyetemi katedrára. Ezek a közpénzherdáló kormányzati háttérszervezetek reményeim szerint majd oda kerülnek, ahová valók: a történelem szemétdombjára. Addig azonban a hasonló vezető elemzők az ezredik ugyanilyen intézet élén az utolsó leheletükig védik a védhetetlent és mindenható Főnöküket…
A Koffeint a BLCKEST Coffee, a hazai specialty kávék szakértője támogatja.
